Daisy Holmes felküzdötte magát a ranglétrán. Azok közé tartozik, akik egykoron kinevették, ám súlyos árat fizetett mindezért. Bár nem felejtette el honnan indult, ma már semmi pénzért nem akarna gúny tárgyává válni.
Daxton Scott lecsúszott ugyanazo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nate nem keresett egész nap és a telefont sem vette fel nekem. Már azon voltam, hogy inkább lemondom az egészet Daxton-nal, de konkrétan semmit nem tudok róla. Még facebookon sincs fent, felültetni meg nem akartam.
Lizzie hívott, azt mondta ne idegeskedjek, biztos csak a spuri beszélt belőle és mára már lenyugodott, csak megsértődött a szavaimon. Egész este ezen rágódott és egyre idegesebb lett, míg végül totál készre csapta magát. Szerencsére hazavitték mielőtt bárkinek feltűnt volna, hogy valami nincs rendben.
Bűntudat kerített hatalmába és legszívesebben visszaszívnám az összes szavamat, ami tegnap elhagyta a számat, akkor is ha ezek a valódi érzéseim voltak. Legközelebb majd gondolkozom, mielőtt kinyitom a számat.
Fél négykor indulok el a könyvtár fele. Elkértem anyu autóját, így legalább nem kell taxira költenem. Mivel csak Daxton-nal találkozom nem szenteltem túl nagy figyelmet a kinézetemnek, mert tudom, hogy ahova megyek, ott úgysem futok össze senkivel a fiún kívűl. Egy szaggatott nadrágot és egy oversized pólót vettem fel, amit a hasamnál összecsomóztam. A hajamat kesze-kusza kontyba fogtam és tornacipőt húztam. Pont így néztem ki régebben, csak plusz tizenönt kilóval nehezebben. Nathaniel valószínűleg kitérne a hitéből, ha így jelennék meg vele bárhol is.
Tíz perccel négy előtt parkolok le a könyvtárnál, hamar besietek az épületbe. Végigpásztázom az egészet de Daxton-t nem látom sehol, így leülök az egyik asztalhoz a Világirodalom szekcióhoz. Gondoltam ameddig nem ér ide, összeszedek az orosz realizmushoz kapcsolodó müveket. Éppen Gogol - Köpönyeg című művét keresem, amikor hirtelen megkocogtatják a vállam. Majdnem szívrohamot kapok, ugrok egy hatalmasat.
- Jézus isten, legközelebb legalább a torkodat köszörüld meg, te jó ég - kapok a szívemhez, miközben megfordulok és Daxton érdektelen arcával találom szembe magam.
Nem válaszol semmit, csak hanyagul leveti magát a székre, miközben tetőtől-talpig végigmér, majd egyik szemöldöke a magasba ugrik. Lehet, hogy nem beszél, de a mimikáját nem igazán igyekszik kordában tartani.
- Ja, el tudom képzelni mit gondolsz - beszélgetek saját magammal - Nem hasonlítok önmagamra igaz? - ülök le vele szemben - Rajtad kívűl meg nem látott így senki, szóval érezd magad megtisztelve. - csoportosítom a könyveket, amiket a témához kapcsolódóan válogattam össze. - Bár nem hiszem, hogy téged egy percig is érdekelne. - pillantok rá, de csak mereven bámul rám. - Oké, akkor kezdjünk neki. Összeválogattam pár könyvet. Konkrét műről szeretnél elemzést írni, vagy a kor irodalmi sajátosságairól? - mutatok egyszer az egyik könyvhalomra aztán a másikra.
Rábök a konkrét művekre, mire elé tolom a könyvkupacot. Én is azt választottam volna, de nem baj, boldogulok a másik témával is. Daxton átnézi a könyveket, majd hirtelen feláll és keres valamit. Visszaül és felém mutatja Tolsztoj - Anna Karenináját. Homlokomra csapok.
