Daisy Holmes felküzdötte magát a ranglétrán. Azok közé tartozik, akik egykoron kinevették, ám súlyos árat fizetett mindezért. Bár nem felejtette el honnan indult, ma már semmi pénzért nem akarna gúny tárgyává válni.
Daxton Scott lecsúszott ugyanazo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az egész éltem lepergett a szemem előtt. Lassított felvételként láttam, ahogy elfordul a zár. Hirtelen megcsapja a fülemet a kintről beszűrődő hatalmas hangzavar, látom, ahogy az ajtó már résnyire nyílik. Én pedig csak ott állok kővé dermedve, a laptopot szorongatva, a barátom legnagyobb ellenségével egy legtérben túságosan is közel egymáshoz.
Elbasztam.
Ez az egy szó jutott eszembe. Csak ez az egy.
Aztán az, hogy megfogok érte bűnhődni. Nagyon. Annyira, amennyire még előttem álló fiú sem. Nagy levegőt veszek és kétségbeesetten nézek Daxton-ra, mindezt egy tizedmásodperc alatt, mert körülbelül csak annyi telt el a zár kattanása és addig, ameddig realizáltam, hogy az ajtó tényleg nyitódik. Rajta viszont semmilyen félelmet sem láttam.
Ehelyett gyorsan reagál, kitépi a kezemből a laptopot, majd Nate-el egyidőben lépi át a küszöböt, azzal a különbséggel, hogy Nathaniel a szobáét, Daxton a fürdőét.
- Itt vagy - karol át a szőke srác - Már mindenhol kerestelek. - beszéde akadozik, a sok neki hordott pia megtette a hatását. - Miért zárkóztál be?
Még mindig le vagyok cövekelve, annyira gyorsan történt minden, hogy feleszmélni sincs időm. Zavartan pislogok Nate-re.
- Aha, itt vagyok. - nyögöm ki. - Én csak... én... Mosdóban voltam. Ahogy mondtam.
- Igen, azt tudom. De ezt már fél órával ezelőtt mondtad. - csúsztatja a derekamra a kezét és a nyakamba fúrja a fejét. Mégsem annyira részeg, mint hittem. Pontosan tudja, hogy túl sokáig voltam távol. Ahogy Nate átölel, én a fürdőszoba tükrében Daxton-t figyelem, ahogy ő is minket. Nathaniel háttal áll, nem is sejti, hogy bárminek, amit most mondd vagy tesz, annak szem és fültanúja lesz valaki. Valaki, akiről még álmában sem sejti, hogy itt van.
- Igen, csak egy kicsit felfrissítettem a sminkemet is, hogy tökéletes legyen. - simítom meg a hátát, mire Daxton égnek emeli a szemét. Most mégis mit tehetnék? Nem lehetek elutasító a saját pasimmal, mégha kellemetlen is számomra ez a szituáció.
- Pontosan ez az, ami mindig lenyűgöz benned. Mindig tökéletes vagy. Te vagy a legtökéletesebb lány, akivel valaha találkoztam. - simít végig a hajamon. Nem tudom, hogy most a pia beszél-e belőle, vagy tényleg így gondolja. Végül is azt mondják, hogy a részeg ember őszinte, nemde? - Emellett a legokosabb, a legkedvesebb és a legszebb is.
Daxton úgy bámul rám a tükörből, mint aki menten kitér a hitéből. Szemeit összeszükíti és a fejét rázza közben. Frusztrál a jelenléte, de mégis jól esnek Nathaniel szavai. Ezt az arcát szeretem. Ha ketten vagyunk, mindig ilyen. Én korántsem vagyok tökéletes, de az ő modora velem szemben igenis az. Én tudom, milyen a gyengéd arca, ezért vagyok ennyire rohadtul összezavarodva.
