A lány, aki megmentette a kalózokat✔

Aaron Jones

Szó, ami szó, Ciceró nem fogadta kitörő örömmel a hírt, hogy Elsie és Joanne az engedélye nélkül leszöktek a hajóról, és találkoztak a király nem egy, de két kémével, akik majdnem elkapták őket... A két lány egy hétig mást se csinált, mint mosogatott, padlót mosott és krumplit hámozott. Mire a büntetés letelt, Elsie úgy megerőltette a csuklóját, hogy alig tudta mozgatni. Joanne is hasonló állapotban volt.

– Áu, áu... - nyöszörgött, valahányszor lapozott egyet a regényben, amit olvasott.

Clara, bár ő is neheztelt rájuk, amiért nem mondták el az igazat rögtön, párszor adott nekik árnikát, hogy bedörzsöljék vele fájó kezeiket, de az nem mindig segített.

Egy délután Elsie a szokásos helyén, a hajó jobb oldali korlátjánál nézegette a horizontot. Sokat hallott arról, hogy a tenger ezen részén előfordulhatnak delfinek, nagyon remélte, hogy lát egyet ezalatt pár nap alatt, amíg odaérnek a Gyöngyház-szigetre. Törökülésben leült a hordó tetejére, és fürkészni kezdte a végtelen, sötétkék vizen.

Alig ötven méterre a hajótól valami mozgott a vízen. Egyre csak csapkodott, fehér habot verve a felszínen, mintha nem is tudna úszni.

Elsie hamar felpattant, és odakiáltott Cicerónak, aki éppen készült volna újra kihajítani a halászhálót.

- Mi az? – jött oda az pár pillanat múlva.

- Nézd!

Ciceró elővett egy kinyitható fémtávcsövet a zsebéből, egyik szemét lecsukva belenézett, és a kapálózó valami felé fordította.

- Úgy tűnik él. De ha nem segítünk rajta, akkor nem sokáig.

- Szerinted ember?

- Nem hiszem, hogy van olyan tengeri állat, ami nem tud úszni. – mondta Ciceró komolyan, majd odakiáltott Bennek, és a többi fiúnak.

- Gyertek, dobjuk ki a hálót!

Miközben ők ezen ügyködtek, Elsie és Joanne – aki időközben kíváncsian kijött a fedélzetre – torkukszakadtából kiáltoztak.

- HÉ! KAPASZKODJON A HÁLÓBA! HALL MINKET? KAPASZKODJON A HÁLÓÓÓÓBAAAA!

Szerencsére, a fulladozó észrevette a kidobott hálót, és igyekezett egyre közelebbúszni hozzá, hogy belekapaszkodhasson.

Elsie kölcsönkérte Ciceró távcsövét, és azzal kémlelte.

- Ez egy férfi! – kiáltotta el magát.

- Hadd nézzem! – kapta ki a kezéből a távcsövet Joanne.

És csakugyan: alig tíz perccel később egy, a tengervíztől még köhögő, fiatal férfit húztak fel a fedélzetre. Nem is tudott rendesen levegőt venni egy ideig, nem hogy válaszolgatni a Szövetség tagjainak egyre özönlő kérdéseire. A sötétbőrű, langaléta alak hanyatt feküdt a deszkapadlón, és csukott szemmel próbálta egy kicsit kifújni magát. Elsie most látta csak, hogy alig lehetett idősebb Bennél.

A legénység – természetesen Ciceró utasítására – türelmesen várt, amíg a furcsa idegen készen állt a magyarázkodásra.

- A nevem Aaron Jones. – köhögte.

- Mit kerestél a tenger kellős közepén? – tette fel a kérdést Clara, miközben egy törülközőt és egy kulacs vizet nyomott a férfi kezeibe.

- A tegnap délelőtti felhőszakadás miatt nagy volt a zűrzavar a teherhajón, amin dolgoztam... Az egyik társam a legénységben nem vette észre, hogy épp kihajolok a korláton, és véletlenül l...le... le... - úgy tűnt, a férfi hirtelen elfelejtett beszélni. – lelökk...