A lány, aki megmentette a kalózokat✔

A hiányzó darab

Mikor a Szövetséget kiengedték a várbörtönből, és megtudták, hogy mi történt, egy pillanatig csend volt, aztán mindenki torka szakadtából kurjongatni és ujjongani kezdett. Először Joanne ugrott oda Elsie-hez, és olyan szorosan ölelt meg, hogy a lány azt hitte, megfullad. Aztán jöttek a többiek: Ben, Ciceró, Clara, Flora és Fleur, Howard, Aaron és az egész Szövetség.

John Rider lépett oda hozzá utoljára, és megfogta a kezeit.

– Nagyon büszke vagyok rád, Elsie. Az eltökéltséged és a kitartásod ma mindannyiunkat megmentett. Édesanyád nevében is... nagyon köszönöm, hogy nem adtad fel.

– Nagyon szívesen. – mosolygott Elsie. – De... mi lesz anyával? Hogy fogjuk megtalálni?

– Nem tudom, kölyök. – szólt elgondolkodva Mr. Rider. – Tényleg nem tudom. De a lényeg, hogy már nincs veszélyben. És bármennyire is hiányzik, szerintem a legjobb döntés most az volna, ha pihenne egy kicsit a csapat, és nem erednénk a nyomába rögtön.

Elsie nem értett egyet, de ezt nem jelezte, csak szorosan átölelte az apját, és percekig nem engedte el.

A Hableány II, a Kalózszövetség új hajója sötétebb fából készült, percízen kifaragott hableány feküdt az orra oldalán, hófehér vitorlái voltak és kristálytiszta üvegablakai. Arról nem is beszélve, hogy beül dögig volt rakva étellel és könyvekkel, és szobái tiszták voltak és tágasak. A király nagyon bőkezű volt.

A tagok kitörő örömmel táncoltak a fedélzetén az egész hazaúton, a szabadság édes illatától mámorosan. Mindenki össze-vissza ölelgette Elsie-t és az édesapját. A Short-család zenélt, és mindenki együtt dalolt velük. A Gruber-öböl úgy fogadta őket, ahogy otthagyták, békésen és otthonosan. A Szövetség rakott egy hatalmas tüzet, Clara és Randy pedig nekilátott ebédet főzni.

Elsie békésen figyelte a csapatot, miközben a Teddie-nek szánt levelet fogalmazta a fedélzeten Lysander, a macska társaságában. Furcsán érezte magát, egyre csak az édesanyjára tudott gondolni. A hiányzó darabra. Vajon eljön majd a nap, mikor tényleg találkozhat vele? Nem feltétlenül hitt a sorsban, de már egyre inkább azon gondolkodott, hogy az egésznek talán így kell lennie. Talán azért nem láthatja az édesanyját, mert egyszerűen más tervet szőtt neki az Isten, vagy valami ilyesmi.

A parton hirtelen mindenki elhallgatott. Elsie kíváncsian emelte fel a fejét, hogy lássa, mi történik. Hirtelen, mintha leöntötték volna egy vödör vízzel.

Az erdei ösvényről James Lennox lépett elő. Teljesen egyedül volt. Levette a kalapját, és a kezében gyűrögette.

– Ciceróval szeretnék beszélni.

– Nem fogsz. – válaszolt ridegen a férfi. – Beszélj a kapitánnyal, ha nem tudod befogni a szádat.

– Ki a kapitány?

– Elisabeth Rider. – intett a lány felé Ciceró.

– Hát persze. – mosolyodott el Lennox. Szemével megkereste Elsie-t, aztán a rosszalló tekinteteket viselve elindult felé. Mr. Gruber majdnem nekiugrott, őt Randy nagy nehezen visszatartotta. Síri csend volt.

– Tudom, hogy pofátlanság visszajönnöm most. – kezdte Lennox, mikor felért a fedélzetre Elsie-hez.

A parton újra beszélgetni kezdtek, néha-néha kíváncsian felnéztek a fedélzetre.

– Örülök, hogy tisztában vagy vele. Mit akarsz? – kérdezte Elsie. Kezeit karba tette, és ridegen nézte a fiút.

– Hallottam, hogy feloldották a körözést, és hogy te győzted meg a királyt. Szóval, gondoltam, megköszönöm. Remélem, már nem vagy mérges amiatt, ami az Útonállóban történt, mert én nagyon megbántam.