A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

9.

 – Magyarázatot kell adnod arról, amit az Őrség művelt. – ült le a Segítő.

– Az új "aranyköpenyeseid" mély benyomást tettek tegnap, nemde? – kérdezte Apám, mire az Öccse csak gyerekes hangsúllyal válaszolt.

– Tényleg? – úgy vélem, ez olyan testvéries dolog lehet.

– A Városi Őrség nem kard, amelyet önkényesen forgathatsz. Az Őrség a korona eszköze. – erősködött tovább Alicent Apja.

– Csak a korona törvényeit tartattuk be. Egyetértesz, Strong nagyúr? – kért egy kis támogatást a Bácsikám. Higgadt volt és összeszedett.

– Hercegem, nem hiszem...

– A közszemlére tett féktelen kegyetlenkedés aligha áll összhangban a törvényeinkkel. – vitatta Hightower nagyúr, a Bácsikám igazát.

– Sorra érkeznek a birodalom nemesei Királyvárba a bátyám lovagi tornájára. Legyenek lopás vagy erőszak áldozatai? Lehet, hogy a Vörös Erőd biztonságából nem tűnt fel, de a köznép Királyvár nagy részét elvadultnak tartja, és ijesztőnek. – szögezte le nyugodt hangnemben. – A város legyen biztonságos mindenki számára. – zárta le a magyarázkodást és számomra ez teljes körű és megalapozott volt. Bár a tette szélsőséges volt, de a szándéka jó.

– Egyetértek. De remélem, nem kell megcsonkítanod a város felét, hogy ezt elérd. – helyeselt a Király.

– Idővel kiderül. – rázta meg a fejét és tisztán látszott rajta, hogy kész lenne arra is, ha az, a város javát szolgálná.

– A törvény betartatására neveztük ki Daemon herceget. A bűnözőknek félniük kell az Őrséget. – szólt bele a Tengeri Kígyó, aki azért türelmesen megvárta a Király véleményét, mielőtt oldalt választott volna. Jó taktika.

– Köszönöm a támogatást, Corlys nagyúr.

A Segítő magára maradt a véleményével, ami igencsak zavarta, így máshogy kívánta megfúrni a Bácsikám tekintélyét.

– Bár a hitvese iránt is olyan odaadó lenne a herceg, mint a munkájában, felség! Jó ideje színedet sem látták sem a Völgyben, sem Rovottkőn.

– A bronzszukám boldogabb, amikor távol vagyok. – jelentette ki tárgyilagosan.

– Rhea úrnő a feleséged, a Völgy tiszteletre méltó asszonya. – folytatta a Segítő.

– A Völgyben a férfiak birkákat hágnak asszonyok helyett. Biztosíthatlak, a birkák szemrevalóbbak.

– Egek...

– Esküt tettél a Hetek előtt, hogy tisztelni fogod a feleséged. – próbálta még mindig feldühíteni a Király öccsét.

– Örömmel átadom Rhea úrnőt, Hightower nagyúr, ha kell egy asszony, aki felmelegíti az ágyad. A nejed nemrég hunyt el. Nem így volt? – vágott vissza a Bácsikám, ezzel talán túl messzire menve. De elérte amit akart, Alicent Apja jött ki hamarabb a sodrából.

– Otto! – szólt rá Apám, mikor hirtelen felállt.

– Persze lehet, hogy még nem heverted ki. – próbált együtt érző lenni, de az arcán inkább gyerekes elégtétel volt, hogy a Király őt vette védelmébe.

– Tudod, hogy az Öcsém szeret provokálni téged. Muszáj hagynod?

– Elnézést kérek, felség. – mondta és lassan visszaült a helyére. Bácsikám itt már majdnem felnevetett de tartotta a száját, nehogy gyorsan megforduljon a széljárás.

– A kistanács, költséget nem kímélve, megerősítette az Őrséget az útmutatásod szerint. Tartasd be a törvényeimet, de vedd tudomásul, hogy mostantól minden hasonló mutatványért felelned kell!

– Értettem, felség. – bólintott és kesztyűivel együtt, sisakját hóna alávágva, kisétált a teremből.

– Királyvár a nagyanyám halálakor hanyatlásnak indult. Végső soron, ez az új Városi Őrség hasznunkra lehet. – zárta le a témát Apám, és tisztán látszott a tanács tagok arcán, hogy egyedül van ezzel a véleménnyel.

– Hercegnő! – szólalt meg a hátam mögül a Bácsikám, mire ijedtemből helyből arrébb ugrottam. Félve lestem a lyuk felé a falon, ami egy díszes lyukacsos paraván takart, majd még egyet léptem távolabb tőle.

– Csak nem, hallgatóztál? – lépett gondterhelten közelebb. Kész, vége, ennyi volt! Lebuktam.

– Ne mondd el a Királynak! – kértem félve.

Fáradt mosoly kúszott izzadt arcára és még közelebb jöve, felém magasodott, amitől kissé félelmetesnek tűnt.

– Ezt még át kell gondolnom, Hercegnő... – válaszolta szórakozottan, hatalmas mosollyal.

Ha akarta volna, ezzel sakkban tart, vagy zsarol. Jó, persze, a vétkem nem egy felségárulás, de Apám biztos dühös lenne ha megtudná, hogy kezdetek óta, innen kémleltem ki a tanácskozást. De nem, csupán jól szórakozik az ijedtségemen. Kifújtam a levegőt és most én léptem egyet felé. Már olyan közel álltam hozzá, hogy a páncélján a vércseppeket meg tudtam volna számolni de most nem igazán arra figyeltem.

– A Király kedvenc gyermekeként értékes szövetségesed lennék... Amennyiben megőrzöd a titkomat! – mosolyogtam vissza, miután már komolytalanná vált ez az alkudozás.