A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

57.

– Nem halogathatjuk tovább, beszélnünk kell veletek! – szólt Rhaenyra, mikor megtörölte sápadt arcát.

– Nem szükséges! – nézett Laena a lányra. – Aki kicsit is figyelt rátok, már tudja. Nem vagytok túl diszkrétek. – rázta meg aprót a szép arcát.

– Te vagy az! – nézett Laenor rám. – Te vagy a feleségem titkos szeretője! – állt össze a kép a fejében húga összegezése mentén, de nem úgy tűnt, hogy elégtételt akarna venni eme sérelemért, még a fegyvere után sem nyúlt, hogy kard általi megvitatásra kerüljön sor. Helyette leült Rhaenyra másik oldalára és nyugodtan hátradőlt, hogy átgondolja a továbbiakat.

– Mondhatni így is. – hagytam rá, nem akartam beavatni szerelmem mélységeiben és közük sincs hozzá.

– Bocsáss meg Laenor! De Ő az én Joffreym... – mondta a végét már suttogva Rhaenyra és megfogta férje kezét, aki ezt hallva elérzékenyülve bólintott egyet.

– Semmi baj! Megígértem, hogy támogatlak, nem hagylak cserben a babával. Ketten döntöttük el, hogy ezentúl szabadok maradunk még ha párba is álltunk. – gondterhelten sóhajtott egyet. – Tisztában vagyok vele, hogy én sosem tudtam volna neked utódot nemzeni, ami a te pozíciódba alapfeltétel...

– Akkor bizonyára azt is tudod, Laena, hogy Apáddal beszéltem. – hagytam figyelmen kívül a házasok nyálas szavait.

Válaszul kelletlenül elhúzta a száját a lány.

– Nem kívánok még elméletben sem részt venni egy emberélet kioltására irányuló összeesküvésben! – szögezte le határozottan. – De ennek ellenére, ha megszabadítasz tőle, nem fogok haragudni. – és mosoly virult ki a telt ajkain.

Remek! Engedély megadva! Gondoltam, hogy Ő sem szándékozott egy braavosi ficsúrhoz hozzámenni, hogy röghöz kötött legyen.

Hát, ez jobban megy, mint gondoltam!

– Ezt jó hallani, úrnőm! – léptem hozzá közelebb és letérdeltem elé. – És azután majd, számíthatók rád, hogy szövetséget alkotva szabadok maradjunk? – és finoman nyúltam a keze után, amit hagyott hogy megfogjak, és csókot leheltem a kézfejére, mitől egy pír jelent meg világosbarna orcáin.

– Ez egy házassági ajánlat? – kérdezte Laenor megdöbbenve.

Felállva bosszús lettem, hogy megtörte a varázst és ez az arcomon is megjelent, ám igazából jobb is volt, hogy valaki kimondta nyíltan.

– Na, nem! – rázta meg hevesen a fejét Laenor, ahogy mérgesen felpattant Rhaenyra mellől.

– Laenor, hagyd, hogy ő döntsön...! – szólt rá a felesége, de nem hagyta, hogy végigmondja.

– Nem, Rhaenyra! Nem hagyom, hogy a húgomat is belevonjátok ebbe! Nekem nem volt választásom, de neki van!

– Igen, van választásom, bátyám! – állt fel Laena is, mire Rhaenyra zavarba jött, hogy most már a szobában egyedül csak ő ül, így gyorsan felpattant, mitől kissé megszédült. Ösztönösen nyúltam felé és szorítottam magamhoz, mielőtt elvetődött volna.

– Jól vagy? – simítottam a füle mögé egy elkóborolt tincsét, ahogy derekát erősen magamhoz húztam.

– I-igen! – bólintott gyengén.

– Le kellene pihenned!

– Nem! – válaszolta makacsul és gyönge ujjaival leválaszthatatlanul csüngött rajtam.

– Rendben, Hercegnő! – cirógattam meg az arcát egy rosszalló fejrázás mellett és szarkasztikusan folytattam. – Mindig, minden úgy lesz ezentúl, ahogy kívánod!

– Én is ezt akarom! Na meg, gondtalanul körbe repülni a földrészeket... – szólt közbe Laena, a szeretetteljes csipkelődésünkbe. – És akkor van erre a legnagyobb esélyem, hogy teljesüljön minden vágyam és megtaláljam majd egyszer a szabad szerelmet is, ha elfogadom az ajánlatodat, Hercegem! Mielőtt Atyám hozzá ígér egy másik sárkánytalan gazdag Essos-i kereskedőhöz... – fintorodott el. Talán az egész földrésszel vannak problémái vagy csak az ott élő férfiakkal, esetleg egyszerűen csak azokkal, kiknek nincsenek sárkányaik? – Bátyám, te pedig ne akarj nekem rosszat! Legalább őszinték voltak. Amit köszönök! Ha más vesz feleségül, folyamatosan, mindenki előtt meg kellene majd játszanom magam. Itt legalább a férjem és sógornőm előtt nem kell majd ezt tennem, ami hatalmas különbség... Ahogy nektek sem előttem! – és megfogta a Bátyja kezét, aki még mindig kétkedően nézett. – Így nem távolodunk el egymástól! – mosolyodott el és ettől az őszinte megnyilvánulásától boldogság költözött a szívembe.

A remélt jövő, egyre közelebb kerül hozzánk.

– Köszönjük Laena! – engedett el Raenyra és könnyes szemmel ölelte át kuzinját, miközben ő még mindig Laenor kezét fogta.

– Jó! Rendben! – fújt egyet a fiú, én pedig elégedetten tettem karba a kezem. – Legyen ahogy akarod, húgom!

És úgy is lesz!

Rhaenyra még hetekig maradt Hullámtörőn, pedig az Apja mikor megtudta, hogy én is itt vagyok, azonnal hazaparancsolta, de ezt, a folyamatos rosszulléteknek köszönhető gyengesége végett nem tudta teljesíteni. Meg, igazán nem is akarta.