47.

636 42 22
                                    


Tudta, hogy nem fogom megutálni a szirten elmondott ígéretem után. Elfogadtam olyannak, amilyen, de azért dühös még lehetek rá... Bár a vérmérsékletéből adódóan, neki talán még nehezebb is lehetett ez a mai nap, mint nekem, így nem várathattam tovább és neki sem lehet több kifogása ellenem.

Teljes testemmel neki dőlve csüngtem nyakába a csók alatt, egy pillanatra sem engedve de kiegyenesedve elszakadt ajkaimtól. Ujjaim tarkójáról levándoroltak mellkasára. Arca komoly volt, szemei sötéten csillogtak és láttam, hogy kevés kell ahhoz, hogy felébredjen benne az alvó sárkány.

Nyakamról a kulcscsontomon át a bőrömet végigsimítva, finom mozdulattal csúsztatta le rólam a selyem köntösömet, ami puhán ért földet, majd le sem véve tekintetét szemeimről, csipke hálóruhám vállához ért. Egyik pántot, a másik után fejtette le rólam, ami gyorsan a köntösöm sorsára jutott, így már mezítelenül álltam előtte.

Arcom minden rezdülését figyelve, meglepetést okoztam neki, csupán azzal, hogy nem pirultam bele tettébe vagy takargattam magam kezeimmel, hanem büszkén kihúzott háttal vártam, a sorsom beteljesülését.

Mikor néha eljátszottam a gondolattal, hogy ő meg én pőrén lennénk, sosem a saját meztelenségem miatt aggódtam, azt már megszoktam. Inkább az ő ismeretlen teste látványától tartok kissé és attól, amit majd kivált belőlem.

– Hmm... – döntötte meg a fejét elgondolkozva, mitől fémes csilingeléssel jelezte a Sötét Nővér is jelenlétét.

A nehéz fegyveröve felé nyúltam, hogy megszabadítsam tőle, ám ő erre elkapva kezem, megállított szándékomban. Most először szakította meg a szemkontaktust, hátat fordítva nekem, egy székhez sétált és kicsatolt övét arra tette. Fekete vörös felöltőjét lehúzva magáról annyit mondott.

– Feküdj le az ágyba!

Hallottam mit mondott, viszont a testem nem mozdult. Képtelen voltam tekintetemet elszakítani róla. Pironkodás nélkül bámultam csupasz felsőtestét, izgatottan figyeltem izma minden szabályos vonulatát.

Hátra pillantva észlelte, hogy mozdulatlanul, parancsát megszegve csupán áhítattal figyelem továbbra is őt. Ezen alkalomból, most először nézett végig a testemen, tekintetét aprólékosan levezette bokámig majd onnét vissza szemeimre. Csupaszságom látványa olaj volt a tűzre, mi benne lobogott, minek heve arcára is kiült.

Csizmáját mérgesen lerúgva meglódult felém, ijesztő vággyal közeledett, kapott fel karjaiba és dobott le a puha ágyába. Feljebb csúszva követett, térdelve, bokám köré kulcsolta hosszú ujjait, így emelve meg lábfejemet majd csúsztatta le aranytopánkáimat. Pislogás nélkül, megbűvölve figyeltem, ahogy combomat csókolva, lábaim közé csúszva hajol rám. Egyik kezével tartva magát, másikkal a legnagyobb óvatossággal, ám ellentmondás nem tűrően járta be domborulataimat, amit viszonozva, cirógattam izmos mellkasát, begyógyult sebeit, végül hajába markolva húztam magamra. Érintéstől lángolt bennem a szenvedély, éhes türelmetlenséggel vártam milyen érzéseket fogok még vele kéz a kézben megtapasztalni.

Gyakorlott mozdulatokkal kibujt nadrágjából, izzó szenvedéllyel tört utat magának hamarjában. Nyikkanással jeleztem meglepettségemet és fájdalmamat, de ez nem tartott soká, helyét átvette a gyönyör és az élvezet, mit nyögésekkel, mély sóhajtásokkal adtam tudtára.

Csókolt, simogatott, erősen tartva hevesen szeretett, míg a mámor másodjára kopogtatott ajtajainkon. Szerelmes fáradsággal, izzadtan öleltem át, és nem lehettem neki elég hálás, hogy megmutatta azt, mi a legnagyobb öröm ebben a tragikus életben. Én és Ő voltunk a világ, megfeledkezve a körülöttünk dúló háborúról.

– Mi lesz ezután, Bácsikám? – simogattam, szőrtelen bőrét, ahogy vállán pihentettem fejem.

Ujjai megtaláltál államat, amit maga felé vont, kényszerített, hogy ránézzek.

– Elveszem Laenát, Hercegnő!

Tudta, hogy ezt ebben a pózban és pillanatban zokon fogom venni, azonban nem akart hazudni, így kimondta terve következő lépését.

Ki akartam hátrálni közelségéből, hogy levegőt kapjak eme mellbevágó hír hallatán, de olyan erősen tartotta állcsontomat, el nem engedve, hogy az már fájt.

– Soha nem fogok hozzáérni! – ígérte őszintén, mire ellenkezésem elhalt.

Bepárásodott szemekkel csupán annyit bírtam a fejéhez vágni, miután enyhített szorításán.

– Már rég el van jegyezve... – és kelletlenül elhúztam a számat, miközben visszatéve fejemet acélos vállára, folytattam tovább a cirógatását.

– Tudom, csakhogy, azon könnyen lehet változtatni... – mondta, ahogy szája szegletébe egy ravasz mosoly kúszott.

Pirkadat első napsugaránál kénytelen voltam felöltözni, és lemondani Daemon meztelen testének látványáról. Az éjszaka egyetlen bizonyítékát, mi nyomot hagyott a lepedőn magammal vittem, ezzel demonstrálom ártatlanságomat és vésem sárkányüvegbe az igazamat, majd dörgölöm Apám orra alá a legmegfelelőbb pillanatba. Remélem Alicent ennek hatására megbékél és míg ő új kedvencét, Ser Cristont fogja vissza, én majd Daemont csillapítom vérszomjas terveit illetően.

A férfi, aki csak alvó állapotában kisimultan gondtalan, még nem tudja, hogy már én is beszálltam a játékba, nem kell egyedül cipelnie az Anyám felé tett ígéretének terheit. Sőt, ezentúl semmit nem kell egyedül tennie.

Csókot leheltem arcára és visszaindultam magányom erődjébe.

A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]Where stories live. Discover now