Másnap reggel fáradtan ébredek mivel nem sokat aludtam az éjszaka. Ki keltem az ágyból és egyenesen a fürdõbe mentem. Vettem egy jó meleg zuhanyt. Sokáig csak engedtem magamra a víz cseppeket, még most azon gondolkozok amit a fõnököm mondot. Mi van ha nem fogadom el? Akkor ki fog rúgni? Vagy mi? Nagy nehezen kiszáltam a zuhanyzóból és a tükör elé álltam, te jó ég?! Mik azok a karikák a szemem alatt?! Ezt muszáj leszek eltūntettni. Majd fogat mostam, ki sminkeltem maga, és fel is öltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Majd 7:00kor el is indultam. Elég nagy volt a dugó de idõbe beértem. Le pakoltam az asztalomra és mentem csinalni magamnak egy jó erõs kávét. Mivel arra már nem volt idõm. Épp forrázom le a kávét amikor valaki szorosan a hátam mögé áll. Én erre rögtön meg fordulok és szembe találom magam a fõnökömmel. Oh baszus. Pedig ma még nem szívessen talalkoztam volna vele.
-Jó reggelt Mira. -J-Jó reggelt Mr. Jacob. -Azt hittem hogy tegezõdünk? -Hát de azt is megbeszéltük hogy ha bent vagyunk akkor magázódunk. -Igaz. Végig a szemembe nézz és le sem veszi rólam a szemét. -Khm..k-kér egy kávét? -Igen kérek. -Akkor..egy kicsit odébb lép? -Miért is? -Hát mert...öm..túl közel van és így nem tudom megcsinalni a kávét. -Khm persze. Majd egy kicsit hátrébb ment és én meg tudtam csinalni a kávét. Hátal álltam neki de éreztem ahogy engem bámul. Ami nagyon zavart. Majd gyorsan meg is csinaltam és oda is adtam neki. -Tessék. -Köszönöm. Majd kérem jöjön be az irodámba. -Öm most? Mert most nem tudok mert intéznem kell a papirokat amit a Németek alá írtak. -Rendben, akkor majd ha végezz. -Oké. Majd vett rám egy utolsó pillantást majd el is ment. Nekem pedig a szívem nagyon gyorsan vert.
DANI SZEMSZÖGE:
Istenem ez a nõ megõrítt. Ahogy a konyhába állt abba a szetbe, fuh hát nagyon nehezen tudtam leállitani magam. Azért is mentem el onan nagyon gyorsan mert a nadrágom kezdet feszülni. Csak remélem hogy elfogadja az ajanlátom és bele megy a kis játékba. Ahogy beléptem az irodámba rögtön megcsörrent a telefonom. A kijelzõn anya nevét olvastam. Istenem már csak ez hiányzott. Leteszem a kávét és le is ültem majd fel veszem.
-Szia anya! -Szia kicsi fiam, hogy vagy? -Jól köszi csak dolgozzok. -Tudom, csak szólni akartam hogy mindjárt benézek hozzád. -Hogy mi van?! Minek?! -Nem látogathatom meg a fiamat? -Anya ismerlek. -Miért hiszed hogy más miatt mennék el oda? -Hát van egy tippem. -Fiam én hozzád akarok menni. -Ja persze és közben meg nem. Csak meg akarod nézzni a baratnōmet. -Ez nem teljesen igaz. -Anyaa! -Jol van na, igen azért is. Láttni szeretném. -Anya léci! Mondtam hogy még nem olyan komoly! -Oké tudom. Na majd mindjárt beszélünk, fél óra és ott vagyok. Addig pusziii. -Anya ne gyere ide!! -Szia fiaam. -Ah Szia!
Ezt nem hiszem el. Minek akar ide jönni?! De hülye vagyok, miért mondtam azt hogy ō is itt dolgozik?!
