Utálatos főnök

48. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

Majd meg is csinaltam a teát. És fel is vittem neki. De amikor benyitottam Dani aludt a kutyájával. De cukik. Lassan közeletem az ágy felé amikor a kutya rám nézzet és morogni kezdet. Oké, azt hiszem hogy ez a kutya nem nagyon kedvel engem. Pedig én szeretem az állatokat nem is értem. Lassan le raktam a teát az éjjeliszekrényr.
-Nyugi kutyus, nem bántom. Segíteni akarok neki.
Mondtam a kutyának, aki abban a pillanatba abba hagyta a morgást és vissza feküdt Danihoz. Wow ez ilyen könnyen megy? Majd kimentem és becsuktam az ajtótt és lementem. Gondoltam hogy csinálok Daninak egy jó húslevest. Szerencsére minden volt otthon. Elkezdtem elōször a zöldséget pucolni majd aztán a többit. Közbe bekapcsoltam a rádiót. Mindjárt kész vagyok a levesel amikor egy morgást hállok a hatam mögül. Lassan hátra fordulok és hát persze hogy Dani kutyája volt az. Nyeltem egyett.
-Hát te? Hogy jöttél ki? Becsuktam az ajtótt.
Erre a válasza egy ugatás volt. Oh de jó volna ha érteném is hogy mit mond.
-Éhes vagy??
Erre ketōtt ugatott. Azt hiszem hogy ez igen.
-Szóval igen, nézzd adok neked valamit.
Majd a levesbōl kiszedek egy kis húst majd oda adom neki. És rögtön meg is eszi.
-Finom?
Ugatott, majd le ült és várt. Gondolom azt akarja hogy még adjak neki.
-No jó kapsz még egy kicsit de aztán elég volt.
Adtam még neki egy kicsit. Majd meg is eszi és ott hagyj. Most komolyan? Chh aranyos mint a gazdája.
Épp kész lett a leves amikor azt érzem hogy valaki engem bámul. Gyorsan hátra fordulok és Dani állt ott.

-Dani? Te miért nem vagy ágyba?
-Öm fel keltem, és te miért vagy a konyhamba?
-Öm izé, csak húslevest csinaltam neked, tudod az segít a gyúgyulásba.
-Értem.
-Pont kész lett, ülj le és viszek neked.
-Oké.
Majd kiment az étkezōbe én pedig szedtem magunknak. Igen én is eszek mert nagyon éhes vagyok. Majd ki vittem a levest és Dani elé raktam, majd ki hozztam az én részemet is és le ültem vele szembe.
-Nos, kóstold meg.
Mondom majd Dani a szájahoz emeli a kanalat, megfújja és megeszi.
-Hm, ez nagyon jó.
-Örülök hogy ízzlik.
-De komolyan, ilyet még Anna sem csinal.
-Megne mond neki mert a végén megharakszik.
Nevetem el magam.
-Nyugi nem mondom el.
-Akkor jó éjtvágyat.
-Neked is Mira.
Majd elkezdtünk enni. Nem szóltunk egymáshoz. Kb 15 perc múlva jól is laktunk. Dani hátra dūlt a széken.
-Ez kurva jó volt.
-Köszi.
-Nagyon jól fōzzöl, hol tanultad?
-Hát, régen sokat voltam a nagyimnál és ō sokat fōzöt, sütöt és engem is megtanított egy-kétt dologra.
-Az jó, és most is szoksz hozzá jarni?
Itt elhalkultam. Eltelt pár másodperc mire válaszoltam.
-Khm, nagyim 1 éve meghalt.
-Úristen, ne haragudj. Nem tudtam, résztvétem.
-Semmi baj, nem tudhatad. Öm akkor én el pakolok.
Majd elkezdtem le szedni azt asztalt és bementem a konyhába. Alig tudtam vissza tartani a könnyeimet. Nagyon hiányzik a nagyikám. Ō volt az egyetlen olyan ember aki megértett és melletem volt mindig. De egy éve meghalt, rákos volt és már nem lehetett megmenteni. Hónapokig sírtam miatta. Néha mai napig fel akarom ōt hívni de sajnos eszembe jutt hogy senki nem venné fel a telefont.
-Hé Mira, jól vagy?
-P-persze igen.
Nem bírtam megfordulni, mert tudtam ha rá nézzek el sírom magam. Egyszer csak két kezet érzek a derekamon majd maga elé fordít. Fel emeli az állam és nem birtam tovább, el sírtam magam. Dani szorosan magahoz ölelt és én viszonoztam az ölelését. Úristen a fōnököm karjaiba sírok, ez nagyon gáz. De ōszintén nem érdekel, ha melletem van biztonságba érzem magam. Olyan jól esett az ölelése. Baszus szerelmes vagyok ebbe a pasiba, hiába próbalom tagadni de nem megy. Azt is tudom hogy ez az érzés nem kölcsönös de nem tudok mit kezdeni ezzel az érzésel. Az ember nem tudja kontrolalni az érzéseit.

Sziasztok!❤️
Bocsi hogy csak ilyenkor tudok ki tenni részeket de nagyon kevés idōm van rá. Nehéz a suli stb. De megpróbalok több idōt szakítani rá.