Utálatos főnök

69. Rész

MIRA:

Alig aludtam valamit az este. Csak forgolódtam az ágyba és a plafont bámultam. Reggel 6:00kor fel kellek és le megyek a konyhába. Csináltam magamnak egy finom kávét majd le ültem a kanapéra. Magam elé bámultam és gondolkodtam. Ha kiderül az igazság végre magamhoz ölelhetem a szüleimet és a legjobb baratnőmet. Ezen gondolkodtam, majd egyszer csak valaki megpuszil. Jól tudtam hogy ki az így nem ijedtem meg.

-Jó reggelt, hát te? Nem tudsz aludni?
-Jó reggelt, nem tudtam na és te?
-Észre vettem hogy ki jöttél ide ezért le jöttem hozzád.
-Kedves vagy.
-Izgulsz?
-Kicsit igen.
-Figyelj, minden rendben lesz! Nem sokára kiderül az igazság.
-Tudom.
-Akkor meg? Miért gondolkodsz ennyit?
-Nem tudom, csak már túl akarok lenni ezen az egészen.
-Elhiszem. De mindjárt túl leszünk rajta és akkor elmegyünk ketten valahova.
-Nyaralni?
-Igen! Ahová akarsz.
-Hm, Malorka?
-Tökéletes.
-Rendben. Szeretlek.
-Én is téged.
Majd még kicsit beszélgetünk. Végre egy kicsit elfelejtetem mindent. Örülök hogy ilyen pasim van mint Dani. Nélküle még most is Miaként élnék.
Megreggeliztünk majd elmentem le tusolni és fel is öltöztem. Az 8:00 mutatott. Dani sajnos nem tud velem jönni mert valami fontos targyalása van. Amit kicsit sajnálok mert örülnék ha ő is ott lenne de mindegy. Beszáltam a kocsiba majd egyenesen az örse vettem az irányt. 15 perc alatt ott is voltam. Bementem majd megkerestem Adris irodájat. Amikor fel értem bekopogtam.
-Gyere.
-Szia, én vagyok az.
-Oh Mira, már vartalak. Gyere ülj le.
-Köszi.
-Nos, az orvos mindjárt itt lesz.
-Oké.
-Izgulsz?
-Ennyire látszik?
-Igen nagyon.
Neveti el magát.
-Tudod, végre kiderülhet az igazság de félek is, mi van ha Tim hazudni fog és utána pedig tényleg megöl?
-Mira ez nem fog megtörténi! Esküszöm! Addig fogok nyomozni amíg a biró nem fogja elhini.
-Tudod, én nem akartam ezt az egészet de Dani..tudod milyen.
-Tudom, de csak jót akar neked.
-Tudom...
-Figyelj, ha kell rendőri védelmet is kapsz addig amedig el nem kapjuk Timet!
-Tényleg?
-Igen! Szóval nem fog tudni megközelíteni sem!
-Akkor egy kicsit megnyugodtam.
-Örülök neki, most viszont gyere, itt az orvos.
-Megyek.

11-re végeztem is, már az irodámba ülök és dolgozok. Vettek tőlem vért, el kellett mondanom újra az egész történetemet. Remélem hogy minél előbb vége lesz ennek. Dani még nincs bent. Elment arra a targyalásra. Eljött az ebéd idő. Jessivel elmentünk egy közeli éterembe enni. El kell neki mondanom az igazat.

-Szóval mi is az a dolog amit mondanod kell?
-Hát...
-Terhes vagy????
-Mi?!
-Vagy esküvő lesz???!
-Neem! Se gyerek, se esküvő!
-Akkor mi az?!
-Lehet hogy utálni fogsz..
-Jó ég mi az?! Mond már!
-Jessi, én nem Mia vagyok...
-Mi? Akkor meg? Ufó?
-Nem!
-Akkor mondjad hogy ki vagy ha nem Mia.
-Fuh, nem könnyű nekem...
-No jó te lány kezdesz megijeszteni.
-Mira Scott vagyok!
Jessi nagyon hülyén nézzet rám, mintha bolond lennék.
-Mi? Ez valami vicc ugye?!
-Nem, Jessi ez nem vicc.
-De hát...Mira Scott halot nem?
-Hát, ez egy nagyon hosszú történet de a lényeg hogy nem haltam meg és amikor eltűntem akkor valójában elraboltak.
-Ú-R-I-S-T-E-N
-De Jessi, én tényleg nagyon megkedveltelek! Tudom hogy az elején gyűlöltelek meg minden de most a baratnőmnek tekintelek.
-Uh hát ez most hirtelen jött, akkor azért voltál te nekem olyan ismerős!
-Hát ja. Most harakszol ugye?
-Dehogy, csak nagyon meglepet. De örülök hogy elmondtad. Én is a baratnőmnek tekintelek.
-Akkor nincs harag?
-Nincs!
-De kérlek ne mond el még senkinek.
-Oké nem fogom!
-Köszönöm!
Majd megöleltük egymást és tovább beszélgetünk.