Utálatos főnök

44. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

Rossz álom után nagyon rosszul éreztem magam. Nagyon féltem ki menni az utcára is. Tudom hogy csak egy álom volt de akkor is olyan valós volt az egész. Olyan szinten megijedtem hogy azt nem tudom elmondani. Ha kimegyek akkor folyton hátra nézzek. Próbalom magam azzal nyugtatni hogy ez csak egy nagyon rossz álom volt!
Kedd van. Alig aludtam valamit. Kb 3-4 órát aludtam. Ki keltem az ágyból és bementem a fürdõbe. Ahogy bele nézztem a tükörbe majdnem szívrohamot kaptam. Te jó ég, hogy nézzek ki?! Mik azok a karikák a szemem alatt. Ezzel muszáj valamit kezdenem. Megmostam alaposan az arcom majd fel vittem egy kis sminket. No jó, kicsit túlzásba is vittem, muszáj eltūntettni ezt a fejet. Fel öltöztem majd megcsinaltam a hajam. 6:25 volt, csinaltam magamnak egy kávét amit meg is ittam majd elindultam. Persze hogy dugó volt de nem volt annyira rémes. 7:00kor be is értem az irodámba. Le ültem az asztalomhoz és elkezdtem dolgozni. Majd muszáj lesz bemennem Danihoz. Nem akartam de nem volt más valasztásom. Volt néhany papir amit alá kellet hogy írjon. El is indultam hozzá majd lassan bekopogtam. Hallotam hogy azt mondja hogy "szabad" és erre benyitottam. Ott ült az asztalnál és a laptopot nyomta. Ma is kurva szexi. A fehér ing rá feszūl a testére. Ahh anyám. Nagyon el bambultam mert arra eszmélek fel hogy Danival nézzek farkas szemmet. Oh baszki ez nagyon kínos.

-Khm, e-elnézést csak a pár papirt hozztam.
-Értem, tedd le ōket.
-Öm jol van.
Majd oda sétalok az asztalhoz és le is teszem a papirokat majd egy kezet érzek meg a csuklómon. Dani keze volt az.
-Mira minden oké?
-Persze!
-Biztos? Vasarnaptól nem is beszéltünk.
-Tényleg jól vagyok!
Majd újra össze akad a tekintetünk. Ezt a pillanatott Dani szakítja félbe.
-Khm, akkor jól van, ha bármi van csak szólj itt vagyunk neked.
-Vagyunk?
-Igen, én és Lau.
-Oh hát persze Laura.
Mondom kicsit szomoruan majd lassan elveszem a kezem a szorításából.
-Akkor én vissza megyek dolgozni.
-Rendben.
-Ha kell valami hívj.
-Oké.
Majd kimegyek az irodából. Istenem, miért vagyok itt? Mit keressek egyaltalán itt?! Azt mondtam hogy felmondok. De..képtelen vagyok rá. Nagyon jó a fizetésem, már megszoktam a kolégákat és...és Dani is itt van. Tudom hogy nem lehet vele de legalabb látthatom ōt mindennap. Komolyan, el kell ōt felejtenem, muszáj lesz valakivel talalkozgatnom hogy ki verjem ōt a fejembōl. Ma este regisztrálok egy tarskeresōre. Nem az én otthonom ez de más megoldás nem jutt az eszembe.