Utálatos főnök

32. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

Hamar elment a hét. Péntek van. Én épp pakolok be a bõröndömbe. Igazaból, nem akarok menni, nem akarom nézzni ahogy Dani és Laura egymást kényesztetik. Csak azért megyek, mert a szüleimel akarok talalkozni. Nagy nehezen össze pakoltam és hívtam egy taxit. Úgy voltunk megbeszélve Danival, hogy a reptéren talalkozunk. Kb a taxi 15 perc alatt ide is ért. A sofōr segített be rakni a csomagomat majd el is indultunk. Legszívesebben kiszálnák és haza mennék. De nem lehet. El kell ōket viselnem 3 napon át.
Majd meg is érkeztünk a reptére. Én kiszáltam és kifizetem a sofōrt. Épp hogy el értem a bejárathoz egy nagy fekete Jeep állt meg elōtem amibõl kiszáltak Daniék. Hu de jó.

-Sziaa
-Szia Miraa.
-Sziasztok!
-Egyszere értünk ide, azt hittem hogy késni fogsz.
-Hát nem késtem.
-Még szerencse, épp azt mondtam Daninak, hogy te vagy az az ember aki mindig elkésik.
-Hát ezt már én is tapasztaltam.
Majd elkezdenek nevetni, nem értem hogy ebbe mi a vicc. Még csak 5 perce vagy velük de már elegem van belōlük.
-Nagyon vicces.
Majd ezzel a mondtatal ott hagytam ōket. Mindjárt el szökök inen eskü. Elmentem és vettem magamnak egy péksütit mert már nagyon éhes voltam. Amire vissza érek a helyemre ōk már ott jó pofiznak.
-És hánykor indul a gép?
-A magángépemel megyünk.
-Aa értem. És az hánykor szál fel?
-Hát olyan fél óra múlva.
-Oké.
-Öm kicsim, nem hozzol nekem egy kávét?
-De, hozzok. Te kérsz Mira?
-Kösz nem.
-Oké, akkor 10 perc és itt vagyok.
Majd Dani el is ment.
-Nem harakszol rám ugye?
-Miért haragudnák?
-Hát mert én és Dani tudod..
-Lau dehogy harakszok, én csak örülök ha boldog vagy.
-Tényleg?
-Igen, megérdemelsz már egy jó..pasit.
Amikor kimondtam ezeket a szavakat majdnem sírtam. Mit mondhatam volna? Oh de kurvásul bánt, mert szerelmes vagyok Daniba.
-Köszönöm! Szeretlek!
-Én is téged nagyon!
Majd szorosan megölel amit én viszonoztam. Nem harakszok rá csak szarul esik hogy vele van Dani. De ilyen az élet. Majd talan egyszer elfelejtem. Még egy kicsit ültünk, majd utána fel is száltunk a gépre. Még nem utaztam magánrepülōvel és egy kicsit fura is volt hogy csak mink vagyunk rajta de hamar megszoktam. Dani és Laura persze együtt ültek és csak nevetgéltek stb. Majd egyszer csak fel álltak és eltūntek a mosdóba. Neem és nem! Nem akarom hallani ahogy épp kufircolnak a mosdóba! Gyorsan elō vettem a AirPodsomat és hangosan elkezdtem hallgatni a zenét.

DANI SZEMSZÖGE:

Amikor fel száltunk a repülōre, Lau mellém ült és Mira maga. Amit sajnaltam. Jobban akartam volna ha ō ül melletem. De a játék miatt muszáj volt, hogy Laura üljön melletem. Egyszer csak Laura a fülembe súgja:

-Gyere velem!
Ennyit mondot. Majd fel állt és én is majd követem ōt egyenesen a mosdóba. Mira tuti rosszra fog gondolni.
-Mi van? Minek jöttünk ide?
-Nyugi van már! Mondani akartam valamit!
-És kint nem lehetett volna?
-Nem, mert Mira hallota volna és gondolom hogy nem akarsz le bukni!
-Nem, nem akarok!
-Nos, amikor kettesbe maradtam Mirával kicsit beszélgetünk és azt mondta hogy nem zavarja ōt, hogy mi együtt vagyunk.
-Akkor mi a fasznak csinaljuk ezt?!
-Állj már le! Nyilván hazudot! Nagyon is érdekli ōt, hogy mi "együtt vagyunk".
-És te ezt honan tudod?
-100 éve ismerem. Tudom mikor kamuzik.
-Akkor csak  nem meri bevalani hogy érez valamit irantam.
-Pontosan!
-Fuh remélem hogy minél hamarébb elmondja.
-Úgy lesz! És most gombold ki az inged.
-Mi van?!
-Bízz bennem!
Nem értetem hogy miért akarja, hogy ki gomboljam az ingem. Majd semmibōl semmi hirtelen elkezdte csókolgatni a nyakam.
-M-mitcsinálsz?
-Kész is.
-Mi?
-Rúzs foltok!
-Oh de minek is?
-Istenem, te tényleg ennyire hülye vagy?
-Jaa már értem.
-Na ugye..és ha most kimegyünk kezdj el nevetni.
-Oké.