A vasárnapom hamar eltelt. Egész nap takarítottam, fõztem stb. Hétfõ reggel 6:00kor megszólal az ébresztõm. Nagy nehezen ki kapcsolom és fel ülök. Aztán tudatosul bennem hogy Danival muszáj lesz talalkoznom. Rohadtul nem akarok vele egy légkörbe lenni de nincs más valasztásom. Ki keltem az ágyból és a fürdõ felé vettem az irányt. Ott elkészültem majd le mentem a konyhába egy kávét csinalni magamnak. Ezt a szetett valasztottam:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Majd el is indultam. 7:15re be is értem. Ahogy kiszálok a liftbõl szembe találom magam Danival. Épp egy nõnek magyaráz valamit. Ahogy meglátt a szemét le sem veszi rólam. Én csak rá nézztem és gyorsan el is fordítottam a fejem és egyenesen az irodámba mentem. Reméltem azt, hogy nem kelesz anyiszor bemennem hozzá. Ahogy láttam Jessika nincs itt, álitólag beteg. Hát tudom hogy most gonosz vagyok de örülök neki nagyon. Legalább nem láttom a pofáját.
Épp az irodámba vagyok amikor valaki bekopog. Amikor fel nézzek, azt hittem össze esek. Márk! Mi a faszomat keres ez itt?!
-Márk?! -Szia, tudunk beszélni? -Nincs mirõl beszélnünk, és fõleg nem itt! -De kérlek, fontos! -Mi az? Megint meg akarsz verni?! -Dehogy, épp elenkezõleg, bocsánatott akarok kérni tõled. Hülye fasz vagyok! -Most jössz rá? -Mira kérlek, bocsás meg nekem. Megfogja a kezem. Amikor oldara nézzek talalkozok Dani tekintetével. Nincs valami jó kedve. Valami pasival beszélget, de le sem veszi rólunk a szemét. -Mira itt vagy? -Hogy mi? Bocs nem figyeltem. -Bocsás meg nekem kérlek... -Márk...ezt nagyon sokszor elbasztad. -Tudom..és sajnálom de igérem hogy meg fogok valtozni! -Nem tudok hinni neked.. -Tudom.. -Kérlek most menyél el. -De legalabb kávézni gyere el velem. -Márk..nem fog menni. -Miért?! Van valakid?! Nem mondok semmit csak oldalra nézzek. Majd Márk is és lássa hogy Dani minket nézz. -Szóval igen.. elengedi a kezem. -Márk..õ és én..mi.. -Értem..Szia. Most komolyan azt hiszi hogy én és Dani?! Ez viccnek is rossz. Inkább vissza ülök a székembe és folytatom a munkám. -Khm. -Úristen! Mr. Jacob! -Fáradjon be az irodámba most! -M-most? -Most! Gyerünk! -Jol van.
Majd fel álltam és Dani irodájába vettem az irányt. Majd belépünk és Dani be is csukja az ajtótt. -Hé! Mi a faszt csinálsz!? -Beszélgetni fogunk! -Mirõl?! És miért kelett becsukni az ajtótt?! -Ne zavarjanak! -Mirõl akarsz beszélni? -Khm, ki volt ez a pasi? -Nincs közöd hozzá! -De! Van! -Aa és mi?! -A fõnököd vagyok! -Igen és? -És? Ki volt ez?! -Semmi közöd hozzá!! Majd idegesen elindult felém majd a falhoz lök, én autómatikusan fel emelem a kezem. -KI VOLT EZ?! Nem mondok semmit csak elkezdtem sírni. -Valaszolj már bazdmeg!! Majd bele ver egyett a falba amitõl jobban elkezdek sírni. És ezt már õ is észre veszi. -M-Mira? Sírsz? Nem mondok semmit csak a tenyerembe temetem az arcom. -Mira? Elveszi onan a kezem és fel emeli az álam. -Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni..n-nem tudom hogy mi ütött belém.. -Engedj el!! Tudni akarod hogy ki volt?! El lököm majd elkezdek én is kiabalni mint ahogy õ tette. -Õ volt az exem aki folyamatosam bántott, õ volt az aki miatt kórházba voltam 1 hónapja! Õ miatta vesztem össze a legjobb baratnõmmel, õ miatt vesztettem el majdnem a családomat! Most már boldog vagy!? Bazdmeg!? -M-Mira én ezt nem tudtam..sajnálom. -Sajnálhatod is! Majd kinyitom az ajtótt és szembe találom magam Dani anyukájával, oh baszus szuper. -Szia drágam..te sírsz?! Mi a baj?! -S-semmi! Egyedül akarok lenni! Majd sírva elfutok be a mosdóba.
