Utálatos főnök

42. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

Amikor Dani megölelt olyan érzés fogot el mint még soha. Úgy éreztem hogy a karjaimba biztonságba vagyok. Nem tudom meddig álltunk ölelkezve de nekem minden egyes másodperc egy évnek tūnt. Lassan eltolt magától hogy a szemembe tudjon nézzni.

-Ne haragudj rám, egy fasz vagyok tudom. Tudom hogy megbantotalak de nem volt szandékos, hiszen ismersz.
Nem tudtam rá haragudni. Bármenyire is akartam. Amikor a szemébe nézzek minden haragom el szál és ez nem jó. Nem akarom hogy azt higgye, hogy ilyen könnyen megbocsátok neki.
-Igen egy fasz voltál! Nagyon megsértetél!
Mondtam majd el húzzódtam tōle egy kicsit.
-Tudom. De kérlek ha most felmondasz akkor nélküled tönkre fogok menni! Te vagy az a nō aki mindig oda figyel a cég ügyeire, te vagy az aki profin elmond egy prezentációt, te vagy az aki nem fél megmondani az igazat, van saját véleményed és nem függsz senkitōl! Kérlek Mira..
Ezek szerint azért nem akarja hogy felmondjak mert nélkülem nem menne olyan jól a cég. Csak a munka miatt akar engem semmi másért. Mit is gondoltam? Hogy majd szerelmet váll nekem? Ugyan, hisz a legjobb baratnōmmel jár. Istenem Mira de naív vagy.
-Induljunk vissza.
Mondtam majd el is indultam majd ō követett. Nem szóltunk egymáshoz csak mentünk egymás mellet. Majd lassan oda is értünk a szüleim házához. Amikor  bementünk az ajtón megcsapott a meleg levegō. Majd hirtelen anya lépet ki a napaliból és magahoz húzzott és szorosan megölelt.
-Úristen lányom, nagyon aggódtunk érted!
-Anya, kérlek össze nyomsz!
-Bocsi csak nagyon aggódtam. Soha ne csinalj ilyet!
Majd apa is megölelt. De nem nagyon viszonoztam az ölelést. Hazudtak nekem. Több évig, ezt nem fogom nekik elfelejteni SOHA. Lehet hogy most szar embernek fogdtok hinni de ezt nem tudom elnézzni.
-Khm, én még ma haza megyek.
-Tessék?!
Mondja anya meglepeten.
-Igen, szóval megyek össze csomagolok és indulok a reptére.
-Mira de holnap megyünk mi is haza, gyere velünk.
-Kösz nem! Ma megyek haza!
Majd fel rohantam a szobámba és össze pakoltam és gyorsan elmentem még le tusolni. Kb fél óra múlva készen is lettem majd hívtam egy taxit. Fogdtam a bõröndömet és lementem. Majd bementem a többiekhez a napaliba.
-Akkor én megyek. Itt a taxi.
-Kicsim, ne csinald beszéljünk.
-Nem anya! Volt rá 23 évetek hogy beszéljetek róla de nem tettétek!
-Mira!
-Dani majd kedden talalkozunk, Lau veled is! Tim örültem! Sziasztok!
Majd fogdtam a cucaimat és kimentem a taxihoz. A sofōr segített be pakolni majd el is indultunk a reptére. Egész úton az ablakon bámultam ki. Alig vártam hogy már otthon legyek.
Amikor fel száltam a repülōre akkor is csak Timre tudtam gondolni. Hogy tudták a szüleim eltitkolni 23 évig?! Szegény Tim, min mehetett keresztūl? Vajon milyen családnál nōt fel?! Nagyon sajnáltam a "bátyámat".