47. Rész

3.1K 100 5
                                    

MIRA SZEMSZÖGE:

A hétvége hamar elment. Laurával csajos programokat tartotunk. Végre vissza kaptam a legjobb baratnōmet.
Hétfō reggel az ébresztōm kelt. Ki másztam a jó meleg ágyból és lassan elkészüldtem. Ittam egy kávét majd el is indultam dolgozni. 7:00kor már az irodámba voltam. Hu de pontos vagyok. Danit várom mert meg kell beszélnem pár dolgot vele de még nem ért be. Már ilyenkor itt szokott lenni. Kezdtek ideges lenni hogy miért nincs még itt. Megkérdezem Jessit hátha tudja hol van.

-Jessi, Dani nem jön ma be?
-Miért tōlem kérdezed? Te vagy a titkarnōje nem?
-De igen, csak nekem veszi fel a telefont.
-És azt hiszed hogy nekem fel veszi?!
-Hát azt hittem hogy vagytok olyan viszonyba...
Hát ez nem volt szép, nagyon csúnyán rám nézzet.
-Khm, bocs inkább elmegyek hozzá!
-Meny!
Gyorsan vissza mentem a táskámért és indultam is Danihoz. Remélem nem talalom az ágyba senkivel. Olyan rossz érzés futott át rajtam. Tudom hogy semmi közöm hozzá de azért nem esne jól ha megláttnam ōt egy cica babával. Egész úton ezen gondolkoztam. 15 perc alatt meg is érkezek Dani házához. Vettem egy nagy levegōt majd kiszáltam a kocsiból és becsengetem. Fél perc múlva kinyilt a kapu és ki jött rajta Max talán, úgy hívják a testōrét.
-Jó napot, Mr. Jacob titkarnōje vagyok és..
-Az úr nincs jól!
-Miért? Beteg?
-Olyasmi!
-Akkor pláne be akarok menni!
-De..
-Kérem! Segíteni szeretnék neki!
-Jó!
-Köszönöm!
Majd fére állt és bementem. Gyönyörū volt ez a lakás. Imádom egyszerüen.
-Hol van?
-Szobájába!
-Oké fel megyek hozzá!
Majd le pakoltam és elkezdtem fel menni a hosszú lépcsōn. A falakon gyönyörū festmények voltak. Szerintem ez kézel van festve. Mese szépek.
Lassan fel is értem, majd Dani szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam és vártam hogy megszólaljon.
-Max mondtam hogy senki...
Nem tudja végig mondani mert bemegyek hozzá. Amikor meglátt csak bámul rám mintha nem tudom mi lenne rajtam.
-Szia..
-Mira? Hát te?
-Hát nem jöttél be az irodába és ezért kívancsian ide jöttem.
-És ki engedet be?
-Max.
-Mondtam neki hogy...
Nem tudta befejezni mert elkezdett köhögni. Lassan oda sétaltam hozzá és megfogtam a homlokát.
-M-mit csinálsz?
-Tūz forró vagy! Mérted a lázad?
-Nem.
-Akkor most szépen megméred.
-Mira..
-Nem! Hol találom?
-A fürdōbe a kis szekrénybe.
-Mindjárt jövök.
Bementem a fürdōbe és le hajoltam a kis szekrényhez majd elkeztem keresni. Fél perc után meg is találtam. Majd vissza mentem Danihoz.
-Tessék mérd meg.
-De nem vagyok lázas.
-Ja persze! Noo mérd meg!
-Ahh jó!
Majd megmérte és 39,4 volt a láza.
-Jó ég, hozzok neked lázcsillapítótt!
-Ne fáradj!
-Dani!!
Majd vissza mentem a fürdōbe és megkerestem az orvoságot majd kimentem Danihoz és a kezébe adtam.
-Tessék, vedd be!
-Kösz.
-Ne köszönd meg mert nem fog hatni!
-Akkor nem kösz.
Mosolygok. Majd Dani szépen bevette és vissza feküdt majd be takarózott.
-Amúgy hol van Anna?
-Szabadságon.
-Meddig?
-1 hét.
-Fuh oké, akkor addig muszáj valakinek gondoskodni rólad.
-Nem kell! Nem vagyok gyerek!
-Dani! Beteg vagy! Alig bírsz fel kelni az ágyból, hogy akarsz így gondoskodni magadról?
-Rendesen.
-Ja persze! Figyelj, te addig aludj én pedig csinálok neked egy teát.
-Ne fáradj.
-Nem fáratság.
Majd kimentem a szobából és lementem a konyhába majd elkezdtem keresni a teát. Nehéz dolgom volt mert a konyha nagyon nagy volt. Majdnem olyan nagy mint az én hálószobám.

Utálatos főnökWhere stories live. Discover now