Utálatos főnök

55. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

Nagy fejfájásra kelek fel. Olyan érzes mintha másnapos lennék. Nagy nehezen ki nyitom a szemem és nem hiszek a szememnek. Egy sötét szobába vagyok, és egy széken ülök megkötözve. Hol a picsába vagyok??! Kinek ártotam?! Miért engem hozztak ide?! Semmit nem tettem! Én még élni akarok, nem akarok meghalni. Gyerekeket akarok, férjet! Még nem halhatok meg 23 évesen! Túl fiatal vagyok a halalhoz! Alig éltem! Egész életemben csak tanultam, és meg akartam felelni a szüleimnek. Soha nem csinaltam semmit magam miatt. Annyira tudni akarom hogy ki rabolt el és hogy miért! Egyszer csak azt hallom hogy kinyilt az ajtó, remegni kezdtem. Nyeltem egy nagyot majd vettem egy nagy levegőt. A léptek egyre közelebb értek hozzám, majd az a valaki fel kapcsolta a lámpát. A hirtelen fény miatt be kellett csuknom a szemem, majd nagy nehez vissza kinyitottam. Pasival talaltam szembe magam, magas volt, fekete farmert viselt, feket pulcsival és egy fekete álarc volt rajta. Majd amikor megszólalt nagyon ismerős volt a hangja.

-Végre fel ébredtél.
-Ki vagy? És miért vagyok itt??
-Oh egyszere egyet kislány.
-Ki a faszom vagy?!
Megemeltem már a hangom mert már nagyon kívancsi voltam hogy ki az aki ide hozott.
-A helyedben szépen beszélnék!
-Mond már meg hogy ki vagy!!!
-Tudni akarod?
-Igen nagyon!
-Hát jó!
Majd egy mozdulatal le vette magáról az álarcot. Nem hiszek a szememnek. Mi a fasz?! Ez valami vicc ugye?! Nem lehet!
-TE????!
-Oo bizony, én!
-Tim?! Miért?!
-Az most hosszu lenne elmondani.
-Miért csinaltad? Pénz kell?!
-Oh persze neked minden csak a pénzről szól! Mást nem is ismersz!
-Mi? Ez nem igaz!
-De igaz! Tudni akarod hogy miért vagy itt?!
-I-igen...
-Azért hozztalak ide hogy végre el tűnj a képből!
-Mi? Ezt nem értem..
-Oh hát egyetemet végeztél, hogy-hogy nem érted?
-Nem értem miről beszélsz? Miér tűnjek el a képből?
-Hogy végre anya és apa velem foglalkozanak! Érted?! 23 évig csak is te voltal a világ! Mindened meg volt! Saját szoba, telefon, tablet minden! Jó iskolák, gimi, egyetem! De ennek most vége!
-Most ha jól értem féltékeny vagy rám??
-Talán igen!
-De Tim, nem tudták hogy még élsz e...én sem tudtam rólad!
-Nem kellett volna örökbe adni!
-De nem tehetek mást! Nagyapa kényszerítete őket!
-Akkor is! De téged persze hogy fel neveltek és mindent megadtak neked!
-Ez nagyon nem igaz!
-Oh de igaz! Tudod milyen az, ha mindig más családhoz kerülsz?! Soha nem volt jó egy családnál sem! 15 évesen már dolgoztam! 18 évesen pedig már egyedül kellett el tartanom magam! Kurvásul nem tudod milyen az, ha az egész világ ellened fordul és egy senki maradsz!
-Ezt nem tudtam...Tim én nagyon sajnálom.
-Sajnálhatod is!
-De kérlek engedj el! Én nem tehetek róla ami történt!
-Dehogy engedlek el, hülye leszek! És most pihenj később még benézzek.
Majd ezzel a mondatal ki ment. Én csak sírtam. Haza akartam menni. Nem tudom hogy miért engem büntett. Hisz én nem tehetek róla.