Utálatos főnök

41. Rész

DANI SZEMSZÖGE:

Amikor oda értünk a házhoz kicsit ideges voltam. Nem tudom hogy miért de most elõször talalkozok Mira szüleivel. A ház elõtt már kint voltak a szülei, és az a pasi akivel Mira tegnap reggel érkezet. Mi a faszomat keress ez itt?! Amikor ki száltunk Laura egyenesen Mira anyukájahoz szaladt aki sírt. Sajnáltam õket nagyon. Én is lassan oda értem hozzájuk.

-Jó napot...
Mondom akkor mindenki rám nézzet.
-Hát ez a fiú meg ki?
-Õ itt Dani, Mira fõnökke. Dani õk itt Mira szülei, Lucas és Liza.
-Dani Jacob örvendek.
Nyújtom a kezem amit Liza el is fogad.
-Liza Scott.
Aztán az apja felé nyújtottam a kezem aki jó erõsem meg is fogdta.
-Lucas Scott!
-Varjunk..
Mondta Laura.
-Öm ez a fiú ki?
-Tim vagyok.
-Laura.
-Tim a..
-Fiúnk! Vagyis Mira testvére.
-Hogy mi van?!
Mondta Laura. Varjunk én úgy tudtam hogy Mira egyke.
-Most ezt nem értem.
-Majd kesõbb, foglalkozunk Mirával.
-Öm igaz.
-Szóval tegnap estétõl nem lattuk.
-De miért ment el? Össze vesztetek?!
Kérdezzi Laura.
-Hát..elmondtuk neki hogy Tim a testvére és egy kicsit ki akadt.
-Úristen.
Fogdta a fejét Laura. Oh baszus inkább én nem is mondom hogy én is össze vesztem vele.
-Oké, elkezdjük elõször keresni a környéken!
-Szerintem is!
-Szerintem válljunk szét.
Mondom.
-Ja ez jó ötlet! Akkor ha bárki bármit tud hív!
Mondta Laura. Majd mindenki bólogatott. Aztán pedig mindenki ment az útjára. Én nem nagyon ismerem Párizst. Egész úton azért imátkoztam hogy Mirának ne legyen semmi baja! Addig mentem amíg el értem egy kis erdõs részhez. Gondolkodtam hogy menyek e tovább de tovább mentem. Remélem hogy valahol itt lesz. Kb 15 perce sétalok az erdõbe amikor el érkezek egy kis házhoz és egy tóhoz. Majd elkezdtem körüo nézzni és meg akad valakin a szemem. Valaki fekszik a földön. Gyorsan elkezdtem futni és reménykedtem hogy az Mira legyen és ne legyen semmi baja! Amikor oda értem láttam hogy Mira fekszik ott. Istenem köszönöm! Le hajoltam hozza és elkezdtem simogatni majd szólitgatni.
-Mira..
-Hm..
Elkezdet fészkelõdni majd lassan kinyitotta a szemét és amikor megláttot egybõl fel ugrott.
-Mit keressel itt?! És én mit keressek itt?!
-Hát azt nem tudom hogy te mit keressel itt de én téged.
-Engem?
-Igen, mindenki téged keress.
-Ki mindenki?
-Szüleid, Laura és a testvéred..
Erre a mondtatra fel patant és a hajába túrt ami nagyon szexy volt, no jó Dani nyugi.
-Honan tudod hogy Tim a testvérem?!
-A szüleid elmondták.
-Ja hát neked legalabb idõbe elmondták.
-Mira..Biztos el akarták mondani korában csak..
-Csak mi?! Tönkre tették az én életemet is és testvérem életét is!
Itt el csuklot a hangja, sírt. Istenem életem értelme sír. Nem bírom nézzni. Lassan hozza mentem és letörültem a könnyeit. Majd szorosan megöleltem. Nagyon jól esett végre a karjaimba zárni õt. Õ nem lököt el aminek nagyon örültem. Viszonozta az ölelésemet és a mellkasomba fúrta a fejét. Csak mi voltunk. Õ és én. Bárcsak soha nem érne véget ez a pillanat.