Utálatos főnök

40. Rész

DANI SZEMSZÖGE:

Ahogy Mira a fejemhez vágta hogy fel mond nagyon megijedtem, hogy elveszítem. Nem akartam olyan bunkó lenni vele de nem bírtam nézzni ahogy azzal a pasival flörtöl. Amikor elment rögtön utána akartam menni csak hát az újságírók körül vettek.
Amikor végre sikerült le ráznom õket egyenesen vissza mentem a hotelba. Abban reménykedtem, hogy Mira ide jött Laurához de amikor beléptem Laura szobájába de sajnos õ nem volt ott. Idegesen kezdtem el jarkalni a szobába.

-Dani mi bajod van?
-Elbasztam!
-Mit?
-Mindent! Egy köcsög vagyok!!
Ültem le idegesen az ágyra és az arcomat a tenyerembe temetem.
-No jó most szépen elmondsz mindent.
Ült le mellém Laura. Sóhajtotam egyett és részletesen elmondtam neki mindent.
-És ennyi! Elbasztam ezt az egészet!
-Nem basztal el semmit! Van még idõd helyre hozzni!
-Laura nem! Fel mondot!
-De azt csak szóban! Hétfõig 100-szor ujra gondolja.
-Hát nem tudom, nem úgy nézzet ki!
-Te is így reagaltal volna nem? Adj neki egy kis idõt.
-Aa én nem tudom!
-Dani bízz bennem! Ezer éve ismerem!
-Jó, legyen neked igazad.
-Végre! És most gyere!
Húzzot fel az ágyról.
-Hová??
-Elmegyünk le a bárba, iszunk valamit!
-Jó.
Lementünk a hotel bárjába és kértünk valami erõs piát. És így jöttek sorba a piák. Ez után pedig semmi, képszakadás. Inentõl kezdve nem emlékszek semmire.

Reggel nagy fej fájásra kellek. Amikor oldarla pillantok megláttok valakit. Úristen. Nem, ez nem igaz. Gyorsan a takaró alá nézztem és bebizonyosult hogy le feküdtem Laurával. Baszus!! Nem így terveztem az estét. Bármenyire próbalok emlékezni de nem megy. Lassan ki kellek az ágyból és elkezdek lassan fel öltözni. Amikor majdnem kész voltam megszólal Laura telefonja. Oh hogy az a..Laura a telefonjáért nyúlt és álmosan bele szólt a telefonba. Majd rám nézzet értetlenül. Gondolom aztán kapcsolt neki hogy mi khm. Épp intetem neki hogy megyek amikor meghallom annak a lánynak a nevét.
-Tessék?! Hol van Mira?!
Idegesen vissza megyek és értetlenül nézzek Laurára akinek ijedtséget láttok az arcán.
-Öm jó, fél óra múlva ott leszek! Viszlát!
Majd le rakta a telefonját és elkezdet öltözni.
-Mi van Mirával?!
Kérdezzem idegesen.
-Eltūnt!
Csak ennyit mondot. Hogy a faszba érti azt hogy eltūnt?!
-Mi van?!
-Tegnap estétõl nem láttak, kiment levegõzni és azóta nem ment haza!
-Úristen! Gyorsan át öltözök és veled megyek!
-Jó sies!
-Oké!
Gyorsan át sietem az én szobámba és át öltöztem. Csak Mirára tudtam gondolni. Hogy hol lehet, mi lehet vele?! Gyorsan össze készülõdtem és le is mentem a halba ahol Lau már vár rám. Gyorsan be száltunk a kocsiba és egyenesen Mira szüleihez vettük az irányt. Nem szóltunk egymáshoz, csak az ablakon bámultam ki ahogy Laura is. Nagyon remélem hogy Laura nem képzel be magának semmit. Nem akarok tõle az ég világon semmit! Majd beszélek vele de nem most, van nála fontosabb dolgom is! Meg kell talalnom Mirát! Ha kell az egész várost át kutatom csak talaljam meg és ne legyen semmi baja!