Utálatos főnök

70. Rész

MIRA:

Eltelt egy teljes hónap. Azóta Adris nagyon rajta van az ügyön. Le jött az orvosi eredmény és kiderült hogy én vagyok Mira Scott. Milyen meglepő ugye? Na mindegy. Andris azt mondta, hogy be idézték Timet az örse. Szóval Tim ide jön. A szüleimmel együtt. Remélem hamar kiderül az igazság! Sajnos nekem is be kell mennem. Nincs semmi kedvem talalkozni Timmel. De a szüleimet újra láthatom. Dani elkisér ami nagyon sokat jelent nekem. Épp az örse tartunk. Jöttek Dani testőrei is velünk. Nagyon félek és egybe izgulok. Dani bíztatóan megfogja a kezem. 10 perc után ott is vagyunk. Vettem egy mély levegőt majd kézen fogva besétaltunk az örse. Fel mentünk Adris irodájába és le ültünk. Ott vartunk. Majd fél perc múlva be jön Adris.

-Sziasztok!
-Szia.
-Helló. Itt vannak?
-Igen, itt van Tim is és a családod.
-Fuh, és tudtok már valamit?
-Most beszéltem a szüleidel.
-És?? Mit mondtak???
-Hát azt amit sejtetem. 5 ével ezelőt amikor eltűntél Tim ide utazot!
-És most mi lesz?
-Most jön Tim.
-Elmondtátok a szüleimnek?
-Még nem, de el fogjuk!
-Oké.
-Varjatok itt oké? Vagy menjetek le a büfébe igyatok egy kávét.
-Rendben.
Majd Adris elment és mi lementünk a büfébe. Vettünk egy kávét. Majd le ültünk.
-Szivem minden jó lesz!
-Félek.
-Nem kell! Adris tudja mit csinal.
-Tudom...
Megittuk a kávét majd lassan vissza fel megyünk az irodába. Egyszer csak Tim jött ki az egyik irodából 2 rendőr kiséretébe. Ahogy meglátt egyből nekem ugrik.
-Te hülye kurva! Tudtam hogy meg kellett volna ölnöm téged te rohadék!!!
-Hé, száljal le róla te köcsög! Az a szerencséd hogy itt vannak a rendőrök mert már rég halott lennél.
-Gyerünk! Hátra a kéz!
Mondja az egyik rendőr majd megbilincseli Timet. Én szorosan oda bújtam Danihoz.
-Ezt még nagyon megbánod kis kurva!
-Gyerünk!
Mondta a rendőr, majd el is vitték. Adris ki jött és hozzánk jött.
-Vége van!
-Tényleg?
-Igen, le csukják Timet!
-Úristeen, nem hiszem el! Végre vége van! Köszönöm Adris!
A nyakába ugrotam sírva.
-Ez a dolgom.
-Köszi haver!
Majd meglátom a szüleimet ahogy ki jöttek a targyalóbul. Rögtön bekönnyeztem. Ahogy rám nézztek ők is elkezdtek sírni.
-Anya, apa...
-Kicsim...kislányom..
Majd oda futotam hozzájuk és szorosan megöleltem őket! Életem legjobb napja volt amikor végre a szüleimet magamhoz ölelhetem.
-Sajnaljuk mindent!
-Nem ti tehetek róla!
-Soha többet nem fogod őt láttni!
-Nagyon szeretlek titeket!
-Mi is téged!
Majd újra megöleltem őket. Nem tudom hogy meddig álltunk ott de nem is érdekelt. Végre együtt lehetek a családommal.