COLD AS ICE

• 5. rész •

𝑫 𝑬 𝑳 𝑰 𝑳 𝑨 𝑯

•

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire hamar beleszokom az új életembe. Elvégre ez az lenne, nem igaz? Amikor Nate segített berendezkedni, lementem a nappaliba, és megvártam, amíg Alex fél óra elteltével észrevesz a boltívnek támaszkodva.

Úgy vetődött nekem, mint egy rakéta, én pedig majdnem hátraestem. Hosszú órákon át játszottunk dzsungel harcosat, mielőtt teljesen kidőlt volna. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Nate úgy figyelt engem, mintha bármelyik pillanatban elbukhatnék, de egy idő után beletörődött, hogy ez nem fog megtörténni. Alex imád engem, én pedig őt, annak ellenére, hogy az apja egy seggfej.

Nate-nek péntek este edzése van, mivel másnap fontos meccset jásszanak hazai pályán, így nekem kell együtt lennem Alex-szel, aki számomra meglepő módon ma a színezés és festés mellett döntött.

Azt gondoltam, sokkal inkább ütött az apjára, de nem. Úgy látszik egy bohém gyerek, aki az önkifejezés minden formáját próbálja elsajátítani. Nem telik el sok idő, mire rájövök arra, hogy ez a kölyök egy Istenverte tehetség. Ajkait beszívva koncentrál, miközben egy fát fest, de olyan precizítással, amely nem jellemző a korabéli lurkókra.

- Alex ez fantasztikus – mutatok az alkotására, mire büszkén elmosolyodik.

- Apa és én nem sokszor festünk – vallja be vékonyka hangját, miközben sebesen lóbálja lábait a széken. – Általában kint focizunk, vagy hokizunk a nappaliban. Az is jó, de festeni jobban szeretek.

- Apukád tudja?

- Apu boldog, amikor sportolunk, és nem akarom megbántani.

Te jó ég. A szívem bukfencet vet, és próbálom lenyeli a szúrós érzést.

- Alex, apukád szeret téged, és ő akkor boldog, amikor te is boldog vagy. Ha festeni szeretnél vele, kérd meg. Hidd el nekem, biztosan nem fog nemet mondani – hajolok hozzá. – Ha mégis, akkor majd jól fenékbe billentem.

- Ilyet nem csinálunk – pillant fel rám. – Apa hatalmas. Ha seggbe billented, akkor ő majd megragad, és a kanapéra hajít.

Megszólal a fejemben a vészcsengő, ahogy elképzelem, hogy az az izmos, melák hokis leteper a kanapén. Nem, nem Delilah! Fejezd ezt be! A gyerekével vagy éppen.

- Igazad van, nem billentjük seggbe apádat – nevetek fel. – Mi lenne, ha legközelebb együtt festenénk? Megmutatnánk neki, hogy mennyire jó móka.

- Apa förtelmes. A múltkor rajzolt egy lovat, ami úgy nézett ki mint egy T-Rex – horkan fel édesen, majd erősen koncentrálva folytatja a festést.

- Ezt kifogjuk tenni a frigóra – mutatok a festményére.

- Igen?

Bólintok.

- Majd ráírjuk, hogy apának. Mit szólsz?

- De én ezt neked festem Delilah – néz rám morcosan.

- Elnézést!

A mellkasomat elönti a melegség, de amikor Alex száját elhagyják a következő szavak, hirtelen mintha jéghideg vízzel öntenének le.

- De csak azért, mert a tiéd elég béna. Szeretném, ha valami jót is kapnál – vonja meg a vállát.

Jesszus, apja fia.

*

Miután lefektetem Alex-szet, és elolvasom neki a kedvenc könyvét, kétszer, végre a szobám felé veszem az irányt, hogy vegyek egy forró fürdőt. Még levendula olajat is csepegtetek a vízbe, hogy feloldja sajgó izmaimat. Úgy húsz percig, nem foglalkozom azzal, hogy Nate hamarosan hazaér, és kezdődik elölről a felfordulás. Egy fokkal talán kedvesebb, mint amikor először találkoztunk, mégis megvető tekintetét folyton rajtam érzem. Bizalmatlan, és mintha azt várná, mikor bukok el, ott lohol a francos fenekemben, amikor csak itt van.