COLD AS ICE

• 14. rész •

𝑵 𝑨 𝑻 𝑬

•

Lassan egy hete nem láttam Delilah-t.

Csak egy rohadt SMS-t kaptam, amiben megírta rosszul lett és hazament. Pontosabban nem haza, nem hozzám, hanem a barátnőjéhez. Fogalmam sincs mi történt, de tudom, hogy valaminek kell lennie, ha ilyen hirtelen meggondolta magát.

Amikor pár napra beteget jelentett, egyre gyanúsabb lett a viselkedése. Alex egyébként is ritkán volt otthon most, hogy a nagyszüleivel töltötte a következő napokat, de akkor is furcsáltam, hogy Del nem akart addig hazajönni, ameddig a fiam nincs otthon.

A pénteki edzés után úgy döntök felkeresem a barátnője lakását, és véget vetek ennek a szarnak, amiről még csak azt sem tudom micsoda. Hiányzik, visszaakarom kapni, és a karomba zárni, hogy megnyugtassam, akármi is nyomja a lelkét.

Végig idegesen trappolok fel a lépcsőn a lakásig, miközben nyirkos tenyeremet a nadrágomba törlöm. Fogalmam sincs mit mondjak, mert totál vakon vagyok, de azért a fejemben próbálom összeszedni a gondolataimat.

Amikor felérek a 19-es lakáshoz, hangosan kopogok. Bentről morgás, és káromkodás hallatszik, majd ahogy az ajtó kinyílik, szembe találom magam Zoe-val.

- Ó... rád nem számítottam – jegyzi meg karba tett kezekkel.

- Hol van Delilah? – kérdezem idegesen.

- Nincs itt. Konzultációja van a konzulensével – dönti oldalra a fejét. – Jó nagy seggfej vagy, tudsz róla?

- Épp ez az, Zoe. Nem tudok semmit. Del elment, és nem mondott semmit azon kívül, hogy rosszul van. Tiszta ideg vagyok, és széttudnék verni valamit.

A lány zavartan néz rám, aztán nagyot sóhajt.

- Mivel Delilah makacs, és általában magába zárkózik, nekem kell kiosztanom téged. Hallotta, amit annak a nőnek mondtál!

Egész testemben megdermedem.

- Mi?

- Aha, hogy nem jelent neked semmit, és csak bérpartner volt. Mégis mit gondoltál?

Idegesen a hajamba túrok.

- Én nem... Ez nem az, amit gondolsz!

- Akkor micsoda?

- Figyelj, ha Jane kiteregeti a magánéletünket, elszabadul a pokol. A legijesztőbb dolog, amit csak eltudok képzelni, ha Del-t kipécézi magának a média, és megbélyegzik. Muszáj volt úgy tennem, mintha nem lenne fontos!

- Hm... ez mondjuk érthető. Seggfej vagy, de érthető – mutat rá. - Oké, figyelj, szólok Delilah-nak, és ha sikerül meggyőznöm, ne mondjon fel nálad...

- Mi van?

- Akkor visszamegy hozzád, de Nate! Nem lesz könnyű dolgod, remélem tudod.

- Nem akartam bántani – válaszolom halkan. – Nekem nem gond, ha büszkélkedhetek vele az oldalamon, de tudom, hogy ő fél, és rohadtul nem hagyom, hogy valaki bántsa.

Mintha Zoe arca kissé megenyhülne, ettől pedig én is megkönnyebbülök.

- Beszélek vele – ígéri ismét.

- Köszönöm...

Miután lelépek a lakástól, úgy döntök egyből a virágbolt felé veszem az irányt, ahol múltkor is egy pofás kis csokrot vettem neki. Amikor belépek az üzletbe az édes illat az orromba kúszik, és megkérem az eladót, hogy csomagoljon csokorba egy szál liliomot az összes színből, ami csak található a boltban. Tudom, hogy ez nem elég a bocsánatkérésre, de bízom benne, hogy a kártyára írt üzenet esélyt ad arra, hogy megmagyarázzam neki a dolgokat.

Magamhoz húzom a lapot a pulton, és írni kezdek.

Del,

Tudom, hogy hallottad, amit mondtam Jane-nek. Semmi nem volt igaz. Rettegtem, hogy keresztbe tesz neked, és egyből elakartam oszlatni a fenyegetést. A legnagyobb félelmem az, hogy téged megbélyegez a világ az én felelőtlenségem miatt, még ha azt is gondolom, te nem vagy egy rossz döntés. Mert a legjobb vagy, és Jane-nek egy valamiben igaza volt. Nem szoktam így viselkedni senki mással. Mert te más vagy, mint ők, ebben nem hazudtam. Hiányzol... Szeretném megmagyarázni, ha esélyt adsz rá.

Csak kérlek, gyere haza!

- Nate