COLD AS ICE

• 20. rész •

𝑵 𝑨 𝑻 𝑬

•

18+

- Ne állj le...

Istenem, köszönöm! Készen állok ismét hozzáhajolni, de kezét a mellkasomra teszi, és finoman eltol magától. Ködös tekintettel, kipirult arccal néz rám.

- De tényleg beszélnünk kell előtte. Mert ha most tovább megyünk – sóhajt fel. – Félek, hogy nem állunk meg egyhamar – rándul meg a szája széle.

Basszus, igaza van. Ez még nem akadályoz meg abban, hogy csavarjak egyet a csípőmön, és még egyszer nekinyomuljak, ezzel kicsalva egy utolsó kéjes nyögést. Végül lassan lecsúsztatom a testemről.

- Begyújtom a kandallót. Addig készíthetnél olyan csudacsokis csodát, ahogy Alex mondja.

- Hm... A nagy erős férfi begyújt, míg a nőt a konyhába küldi? – vigyorodik el, mire elszégyellem magam. Ezt látva felnevet. – Viccelek. Köszi, mert a fenekem befagy, olyan hideg van idebent – borzong meg.

- Nos, igen. Itt vagyok már egy ideje, de mint láthattad odakint elmélkedtem.

- És min? – dönti oldalra a fejét.

- Találkozunk tizenöt perc múlva a kandalló előtt.

﹡

Ropog a fa a kandallóban, és ahogy a meleg végre eláraszt minket, majd belekortyolok Delilah forró csokijába, valamiféle olyan béke áraszt el, amit már nagyon régen nem éreztem. Talán gyerekkorom óta nem... Kissé sikerült lenyugodnom, de az illata és testének közelsége felpezsdít. Annyira akarom őt, hogy fáj.

Felé fordulok, minden figyelmemet megadva neki és arra, amit mond. Megnyalja ajkát, és meleg zokniba bújtatott lábait megmozgatja. A kanapé elé táboroztunk le egy gyapjú plédre, így olyan, mintha egy elhagyatott világvégi faházban húznánk meg magunkat.

- Hallottál mindent, amit anyuval beszéltem, igaz? – néz rám sebezhetően, én pedig bólintok. – Minden igaz volt, kár is lenne tagadni – vonja meg a vállát. – Csak azt nem tudom, hova vezet ez az egész. Tudom, hogy bárkivel is próbálkoznál, fennáll a lehetősége annak, hogy Alex vagy te sérültök, ez az élet rendje, nem áltatom magam – rázza meg a fejét. – De a munkám megijesztett. Nem akartam, hogy ebből gond legyen – néz rám hatalmas szemekkel, ami sokkal mélyebb zöldben vibrálnak a tompa fényben.

- Tudom, hogy igazad van, és tiszteletben is akartam tartani, azt, amiről beszéltünk, de úgy néz elég gyengék vagyunk – mosolyodom el enyhén, miközben a kanapéra támaszkodom, és ujjaim elvesznek vörös tincseiben. – Nem félek ettől, Delilah. Mert amint vége a szerződésednek, ez már a múlt lesz, én pedig látom veled a jövőt. Egy hét, semmi több. Majd óvatosak leszünk, rendben? Pár napot csak kibírunk, hogy nem buktatjuk le magunkat.

- Komolyan gondolod? – néz rám meglepetten. – Látod a jövőt? Minden ellentét ellenére is?

- Persze, nyuszi – hajolok hozzá közelebb, és orrommal megbököm az övét. – Alex imád, és én is. Ha eddig nem lett volna tiszta számodra, én hosszú távon gondolkodom. Már kiöregedtem a kalandozásból és van egy gyerekem, akire gondolnom kell.

- Úgy érted, hogy...

- Idejét nem tudom mikor voltam nővel utoljára – vallom be. - Randiztam, de általában sosem vezetett semmire. Ami nem ment, nem erőltettem, de ez... - pillantok végig rajta. – Ez menni fog, tudom.

Figyelem, ahogy a szemhéja egy pillanatra megremeg, és bájos mosoly terül szét az arcán, ahogy tekintete megtalálja a számat. Nem kell többet mondania, sem kérnie. Tudom mit akar, és én is rohadtul azt akarom. Megszüntetem a köztünk lévő távolságot és megcsókolom. A bögrét kiveszem a kezéből, és az enyémmel együtt a földre teszem, miközben egy percre sem szakadok el tőle. Csokoládé és vanília íze, én pedig eldöntöm, hogy mostantól ez lesz a kedvencem.

Kigombolom az ingét, lassan, kínzóan, majd lefejtem róla. Ruhák suhogása tölti be a csendet, és amikor már mindketten félmeztelenül, és forró bőrünk összesimul, nem bírok magammal, Felrántom, az ölembe kapom, majd óvatosan a kanapéra huppanok, miközben őt magamra húzom. Combjai a derekam két oldalára támaszkodnak, miközben kiéhezett csókcsatát váltunk egymással.

Delilah felemelkedik rólam én pedig segítek neki lerángatni a farmerjét, aztán az enyém jön. Jesszusom, mekkora felszabadulás, ahogy az anyag lehúzódik rólam és végre kiszabadulok, minden bizonyítékom arra, mennyire kívánom őt. És akkor, ahogy elkezd nekem dörgölőzni, úgy érzem, végem. Nem fogom sokáig bírni. Kezeimmel rászorítok a derekára, de nem tudom mit akarok pontosan. Ellökni, vagy még közelebb húzni magamhoz.

- Gumi – zihálom ajkaira, mire lenyúl a farmerhez, és kiveszi belőle azt a picike rózsaszín tárcát. Amikor kérdőn nézek rá, ajkába harap.

- Zoétól kaptam múlt hónapban, hátha egyszer szükségem lesz rá.

- Kedvelem a barátnődet – veszem el tőle a fólia csomagot.

Annyit szerencsétlenkedem remegő ujjaimmal, mintha újra tini lennék. Ezt váltja ki belőlem ez a nő...

Végül eljön a pillanat, amire már nem tudom mióta vártam... Éppen csak beköszöntött az ősz, mégis mintha ezer év telt volna el azóta, hogy belépett abba a kávézóba, és most itt van, rám ereszkedik, lassan, én pedig teljesen megsemmisülök.

- Basszus, igen... - nyögök fel, ahogy mozogni kezd rajtam. Combjaim megfeszülnek, ahogy a derekán időző ujjaim, de végül felnyúlok hozzá, megmarkolom a haját, és magamhoz rántom egy csókra. – Ez az, bébi, lovagolj meg – bukik ki belőlem minden szó teljesen öntudatlanul. Annyira szoros, annyira forró, hogy menten elmegyek. – Bassza meg, nem fogom bírni – zihálom fájdalmas hangon.

- Én se... - sóhajt fel, majd fejét hátra vetve a csípőjével körözni kezd.

- Állj meg egy kicsit – markolom meg a csípőjét, de nem tágít. Még inkább mozogni kezd, önkívületi állapotban. – Picsába!

Lenyúlok, simogatom, nyomást gyakorolok rá, közben próbálok arra gondolni, amikor Devin barátom részegen a medencébe pisilt, bármit, de nem megy. Csak őt látom, a kipirult testét, hallom kéjes nyögéseit, érzem a nedves vágyát, és a rohadt életbe is, amikor teljesen megszorít, és még gyorsabb ritmusra vált, elvesztem az eszem. Alulról ostromolni kezdem, keményen, gyorsan, mire hangos sikollyal elélvez. Még egy nagy lökés, és úgy robbanok fel, mintha időtlen-idők óta nem lett volna részem benne. Zihálva dőlök hátra, őt pedig magamra húzom. Csatakos testünk összefonódik a kora őszi hideg estén.

Végérvényesen is megölt...

﹡

A kanapén ébredek pár órával később, az éjszaka közepén. Vanília illat árad az orromba, és meleg test fonódik közém. Vörös hajtincsek terülnek szét a mellkasomon, ujjaim pedig önkéntelenül köröznek Delilah szeplős vállán. Elégedetten sóhajtok fel, és orromat a hajába nyomom, hogy magamba szívjam az illatát. Három fóliás csomagot pillantok meg a földön, és elmosolyodom az emlékre, hogy sprinteltem fel egy adagért az emeletre.

Halk zene csendül fel a lejátszási listáról, amit még akkor kapcsoltam be, amikor a kanapé előtt beszélgettünk. A Sixpence None The Richer-től a Kiss Me szólal meg, ami totálisan a hangulatba illik.

Kissé kinyújtózom és szorosabban ölelem magamhoz Del-t, aki pihegve, álmos tekintettel felnéz rám. Éppen megszólalnék, de valami nincs rendben. Tekintetem a kanapé végébe kalandozik, ahol lábakat látok. Négyet... Lassan nézek felfelé, és először Cage mindentudó vigyorát, majd Monique diadalittas tekintetét pillantom meg.

- Olyan gyorsan felnőnek – teszi karba kezeit a csapattársam, mire Delilah megfeszül, és követi a tekintetem. Istenem, de örülök, amiért a meztelen testünkre dobtam a takarót...

- Ne is mondd – sóhajt fel Monique. – Mintha csak tegnap lett volna, hogy megmondtam neki, ne merje meghúzni a dadust.

Hát a fenébe is...

Ennyit a bujkálásról.