COLD AS ICE

• 19. rész •

𝑫 𝑬 𝑳 𝑰 𝑳 𝑨 𝑯

•

Nincs sok hátra a szerződésemből, és nem sokra vagyok attól, hogy nekikezdjek az utolsó szemeszteremnek az egyetemen.

Nate-nek igaza volt, rettegek, de talán nem is attól, amit elmondtam neki. A kérdés az, ha ennek vége lesz, és már nem leszek a dadusa, hogyan megy tovább? Akkor is ennyire tetőfokára hág a köztünk lévő szenvedély? Vagy csak addig volt izgalmas, ameddig tiltott volt? Miközben az étterem felé haladok a kis utcán, kikerülve a járókelőket, arra gondolok, hogy részemről ez nem fog változni. Minél jobban belegondolok, érzem, hogy Nate részéről sem fog változni semmi. Mégis... minden megváltozik. Az, hogy milyen irányba, csak rajtunk áll.

Ma szép az idő az ősz ellenére, és eléggé meleg ahhoz, hogy kint üljünk ebéd alatt. Anyám elfoglalta már az ablakmelletti asztalt, és vigyorogva int nekem, ahogy átszaladok a zebrán. A felszolgáló leteszi a gőzölgő pizza szeletek. Anyunak pepperonis, nekem pedig négy sajtos. Mindig ezt ebédeljük, és hálás vagyok, amiért előre kirendelte, mert a gyomrom majd szétpukkan az éhségtől.

- Szia idegen – paskolja meg az arcom, miközben megpuszilom.

- Szia anya – sóhajtok. – Miért is lennék idegen?

- Sok idődet leköti a munka, amit nem bánok, mert tudom, hogy szereted. És milyen egy igazi sztár sportoló házában élni? – néz rám kíváncsian.

- Ó... Hát Nate, remek. Alex pedig imádnivaló – válaszolok kissé homályosan, mire sötét szemöldökét összevonja, és hullámos barna kontyából egy elszabadult tincset a füle mögé simít.

Figyelem összehúzódó nevető ráncait, és kissé csücsörítő ajkait.

- És melyik ki? Nate a... - nyújtja el mondanivalóját, én pedig hátra dőlök.

- Nate az apa, Alex pedig a fia.

Anyám nagyot harap a pizzaszeletéből, és én is így teszek, mert addig sem kell beszélnem. Persze nem adja fel, mert teliszájjal előre hajol, és úgy néz rám, mint egy rossz zsaru.

- Elpirultál.

- Mi? – kapom kezemet az arcomhoz. – Nem pirultam el.

- Ó, de igen.

- Anya...

- Mi történt, Delilah? – néz rám gyanakodva. – Történt valami, igaz?

Ismét csak egy sóhaj. Szeretem őt, és jól kijövünk, de van egy határozott véleménye a férfiakat illetően, akikkel eddig dolgom volt, még ha az csak egy személy is volt ez idáig.

- Nem kell aggódnod. Tudom, hogy voltak rossz döntéseim, de vigyázok magamra.

- Valóban? Akkor ez a Nate nem tett semmit, igaz? Vagy te nem tettél semmit? – Kerülöm a pillantását. – Ó, Istenem. Valami történt, igaz? Delilah!

- Igen, történt – fakadok ki. – Csókolóztunk, randiztunk, de nem akartunk balhét, ezért megvárjuk, hogy lejárjon a szerződésem.

- Hány éves is?

- Pár évvel idősebb nálam – sóhajtom.

- És van egy fia – bólint. – Ami hatalmas felelősség.

- Nem mondod? – nevetek fel erőtlen hangon. – Én vagyok a dadusa!

- A dadus, aki belehabarodott a fiú apjába.