COLD AS ICE

• 7. rész •

𝑫 𝑬 𝑳 𝑰 𝑳 𝑨 𝑯

•

Fogalmam sincs, hogy történhetett meg, hogy egy hármas randi felesleges kereke lettem. Nem értem, Nate miért hívott el. Annyira könyörgőnek és kétségbeesettnek látszott, mint aki nem akarja, hogy elmenjek nélküle. Talán csak egy jó kifogás voltam arra, hogy leszerelje a szöszit, aki kérdés nélkül huppant le Nate mellé, míg én az asztal szélére szorultam a bárban. A nő kétségbeesetten próbálja történeteivel magára hívni a pasas figyelmét. A legutóbb arról mesélt, hogy az állatmentőkkel, hogy mentettek ki Ázsiában egy panda családot az erdőtűzből. Mert ugyanis a csaj egy kicseszett dokinő, de az ám. Tökéletes lenne Nate mellé, csak azt nem értem, minek hasonlítgatom össze magam vele. Én egy csóró egyetemista lány vagyok, aki egy NHL sztár házában húzza meg magát, már-már túlzottan sok bérért. Arról nem is beszélve, hogy totálisan nem vagyok Nate Barlowe esete, és ezt most is bebizonyította azzal, hogy végül igent mondott a szőke kérésére, jöjjenek el a bárba. Az már mellékes, hogy engem is magával ráncigált. Talán csak élcelődni akar rajtam. Tudod, mintha azt kiabálná nekem: Nézd, ez az a hely, ahová nem tartozol! Hess!

Megrázom a fejem, és beleiszom a sörömbe. Úgy gondoltam szükségem lesz némi alkoholra, hogy legyűrjem a ma estét. A nő lassan végigsimítja Nate karját, bennem pedig furcsa, keserű érzés robban fel. Igyekszem félresöpörni, de nem megy, és meglepetten konstatálom, hogy féltékeny vagyok... Miért? Nate egy seggfej, engem pedig nem vonzanak a seggfejek.

Csak aztán észreveszem, ő nem figyel a randipartnerére. Engem néz.

Elkapom a tekintetem, és Monique felé fordulok.

- Eléggé feleslegesnek érzem itt magam – sóhajtom, mire együttérzően feltérképezi az arcom.

- Nate egyáltalán nincs oda a randi partneréért.

- Mi? Én nem... – hajolok közelebb, hogy csak ő halljon, de a szavamba vág.

- Ugyan már, nem vagyok vak – vigyorodik el. – Totál oda van érted, és számodra sem közömbös. Szerintem cukik lennétek. Határozottan támogatom.

- Jézusom – nyögök fel, és visszafordulok.

Nate most minden figyelmét a nőnek szánja, és még udvarias is vele, amilyen velem ritkán volt. Beszélgetésbe bonyolódnak és a pasas egyre felszabadultabbá válik. Ott teszi be nálam a kaput, amikor karját lazán a nő székére helyezi, és közelebb hajolva hozzá, beszélgetni kezdenek.

Monique felé fordulok.

- Bocsánat, de késő van, és esténként a diplomamunkámat kell csinálnom – szabadkozom, ami egyébként igaz is. Csak hát általában tizenegykor állok neki, most meg alig múlt kilenc. Nem gond, mert még az esti kávémat is le kell főznöm, aminek a felét általában Nate pusztítja el. Megszokta a seggfej, hogy mindig elkészítem, de most nem eszik, pontosabban nem iszik ebből. Egy adagot főzök, én hatalmas lázadó.

Felállok, ekkor pedig mindenki felém fordul.

- Sajnálom, de mennem kell.

- Igazad van, nem akartalak feltartani a találkozódról – int felém Monique, én pedig értetlenül fordulok felé.

- Milyen találkozó? – kérdezi Nate, miközben feszült pillantásával majdnem felnyársalja Monique-t.

- Semmi, semmi – rázza meg a fejét. – Csajok között marad – kacsint rám, én pedig még mindig kábán megrázom a fejem.