• 12. rész •

1.6K 123 8
                                    


𝑵 𝑨 𝑻 𝑬

Edzés után beültünk a srácokkal az egyik közeli kávézóba, hogy a szokásos keddi mandulás tortára lecsaphassunk, miközben a város legerősebb kávéjával feltölthetjük az energiaszintünket.

Igaziból, napok óta nem tudom letörölni a vigyort a képemről. Boldog vagyok. És ehhez nem csak annak van köze, hogy rohadt jó szériát futunk a fiúkkal, és hogy a kapcsolatom egyre szorosabb a fiammal, hanem Delilah-nak is... Jesszus, a nő teljesen kiforgatott önmagamból, de a legeslegjobb módon. Kihozta belőlem az akaratot, a maximalizmust és a bizonyítási vágyat. Megakarom őt csókolni, minden egyes alkalommal, pedig tudom, hogy helytelen, amikor árgus szemekkel figyelnek minket, vagy amikor ott a fiam. Ergo alig tudunk osztozni a kettesben töltött pillanatokban, mégis, amikor ez megtörténik, madarat lehetne velem fogatni.

Kedves társam éjszakánként a jobb kezem és a fantáziám elég sok képet biztosít ahhoz, hogy sikeresen könnyíteni tudjak magamon, mert folyton csak az jár az eszemben, milyen lesz, amikor teljesen beférkőzhetek Delilah lényébe. Milyen érzés lesz elmerülni benne, magamba szívni, és szétrobbanni örömömben.

De hát, a legjobb dolgokra várni kell, ahogy ő rá is. Megéri, mert a fiam és a hoki mellett, ő a legjobb dolog, ami valaha történt velem.

- Veled meg mi van? – vigyorodik el Jamie velem szemben.

Cage felhorkan.

- Elkapta a punci mágnes. Monique szerint nagyon is révbe értél.

- Fogd be! – rivallok rá, de egy pillanatra megállok. – Várj, mi?

- Csak úgy csajosan kibeszélték a randitokat, és mondott neki pár dolgot Delilah – kortyol a kávéjába.

- Igen? És miket mondott? – hajolok közelebb. Bassza meg, totál információ éhes lettem, amivel azt érdemlem ki, hogy mindketten úgy röhögnek rajtam, mintha az év legjobb vígjátéka lennék.

- Bocs, csaj kódex vagy mit mondott, nem tudok sokat, de az biztos, hogy... elégedett volt – néz rám pimaszul. – Mit csináltál haver?

Elrejtem a bögrém mögé a vigyoromat.

- Várj, te a bébiszittereddel kavarsz? – néz rám döbbenten Jamie. – Ilyet lehet? Mármint nem etikátlan?

- Felnőtt emberek, kölyök, itt semmi nem etikátlan – vágja rá Cage.

- Persze attól még néha félek, hogy netán pont kiszemel engem a média, és majd jól meglovagolják, de próbálok nem foglalkozni vele. Most úgyis mindenki Jake-kel foglalkozik a csapatból.

A srác most vált el, mert a nője megcsalta az egyik ellenfélcsapat kapitányával, de Jake leszarja a média cirkuszt. Emiatt irigylem.

- Jól van, igazad van – mutat rá Jamie. – Nem szedhet mindenki úgy fel egy nőt, hogy idegennek adja ki magát a neten, miközben leszólja a cikkét egy fantom profillal – válaszol nyugodtan, mire mindketten döbbenten nézünk rá.

- Te leszóltad a barátnőd munkáját, haver? – kérdezem.

- Csak egy cikk volt, amivel nem értettem egyet – mutat rá. – Aztán nekem támadt, és így ismerkedtünk meg. Minden pillanata megérte – vigyorodik el elégedetten. – Megismertem életem nőjét. Ha visszamehetnék újra leszólnám azt a cikket, még ha már nem is értek egyet azzal, amit akkor mondtam.

Hát... Jamie és Brianna története nem szokványos, szóval nem értem miért akadtam fent azon, hogy ágyba akarom dugni a bébiszittert.

Erre a gondolatra összeszorul a mellkasom. Ez nem igaz. Nem csak ágyba akarom dugni, hanem tényleg akarom őt...

- Figyelj, elhozod Delilah-t a gálára? – kérdezi Jamie. – Monique és Brianna is ott lesz. Szerintem tetszene neki.

- Szívesen elvinném, de mi van, ha ez nem Del stílusa? Ő egy eléggé vadóc kis alkotó lány. – Pont emiatt zúgtam bele... Várjunk, mi?

- Minden lány egyszer szeretne egy éjszakára hercegnő lenni – mosolyodik el Cage.

Mond valamit... Egyből egy csomó ötlet cikázik át a fejemben arról, milyen ruhával ajándékozhatnám meg, és milyen király lenne végre nem magányosan tölteni egy ilyen gálát, hanem egy olyan nővel, akiért odavagyok.

Ezzel a gondolattal megyek haza. Elvitelre kértem még mandulás sütit, hogy a többiek is megkóstolhassák otthon, és még egy virág boltba is beugrottam, mert... Mert miért ne? Minek alkalom ahhoz, hogy meglepjem azt, akit kedvelek?

A hátsó ajtón keresztül megyek be az étkezőbe, és szerencsére pont ott találom Delilah-t. Éppen kávét főz, aminek az illata egyből megcsapja az orromat, de nem foglalkozom vele. Hátulról támadok, és ahogy hirtelen átkarolom, felsikkant.

- Shhh... nyugi, csak én vagyok – csókolok bele a nyakába, mire ellazul.

- Bocs, megijedtem – néz hátra rám, én pedig hirtelen előrántom a csokor liliomot.

- Ezt neked hoztam.

Az arca úgy felragyog, és megtelik élettel, hogy szinte a szívem kiugrik a mellkasomból, olyan hevesen kezd el dörömbölni. Ez már rég nem a farkam játéka. Az érzelmeim is csapdába estek.

Még egy nő sem örült még ennyire az ajándékomnak.

- Köszönöm – csókolja meg az arcomat, majd odébb lép, és feltölt egy kis vázát vízzel. Halkan dúdol valami nyolcvanas évekbeli metál számot, talán Metallicát, én pedig a pultnak támaszkodva figyelem, ahogy lassan, óvatosan elrendezgeti a virágot. Úgy csodálja, mintha ötöse lett volna a lottón. Válla felett zöld szemei rám találnak.

- Még sose kaptam virágot.

- Soha? – nézek rá meglepetten.

Megrázza a fejét, én pedig ebben a pillanatban elhatározom, hogy mindenben én akarok neki lenni az első. Elhatározom azt is, hogy megakarok neki adni mindent, amit eddig nem kapott meg, mert ez a lány tornádóként csapott le rám és az életemre, majd rohamosan rabolta el a szívemet.

Randikat akarok, több pillanatot kettesben, és őt magát, mélyen és jobban, és sokáig, olyan sokáig, ameddig csak lehet. 

- Alex hol van? - kérdezem hirtelen. 

- A nappaliban fest.

- Igazi kis Picasso-t faragtál a kölykömből  - nevetek fel, és elindulok megkeresni a kis ivadékot. Ott találom a kanapé előtti asztalnál, ami le van terítve. Erősen koncentrálva fest, miközben a kis szájával csücsörít. 

- Szevasz öcskös - borzolom fel sötét haját, és megpuszilom. Ledobom magam a fekete bőrfotelbe, és most először végre ellazulnak az izmaim. Basszus, de jó érzés. 

- Csá apa - veti oda, de még mindig a kis festményébe temetkezik. - Éppen nekem festek - pillant rám a válla felett, és ördögi mosolyra húzza a száját. 

- Nocsak, tényleg?

- Téged, és Delilah-t festem le. 

Jézus, esküszöm sírni fogok. Egy hatalmas melák, izmos hokis vagyok, de mindjárt bőgök azon, hogy a kölyök... Aztán előre dőlök, és meglátom a nagy alkotást. 

A Szépség és a szörnyeteg rekreációja. Delilah a csodás kis Belle, én meg... nagy, mufurc szörnyeteg, annyi különbséggel, hogy a mezem és a számom van rajta, és ahogy vigyorog az alak látom, hogy az egyik foga hiányzik. 

- Jó, mi? - vigyorodik el Alex és... rám kacsint. A gyerek rám kacsintott, miután szörnyetegnek festett le.

Mit rontottam el? 


Azok az újdonsült felismerések... 

COLD AS ICEजहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें