A Gengszterek Városa 1.

1. - Fejezet

Tatyana :

Hiába feküdtem le, nem tudok ellazulni, még most is a Xavier-el történt csúfos beszélgetésen gondolkodom. A szobámban csend van, idegességemben felülök a franciaágyon és végig nézek a csapzott külsőmön. A fekete pólóm, amely a térdemig ér,  koszos és izzadság szagú, leveszem magamról a felsőt és a szoba másik végébe, az íróasztalom elé dobom.

Azóta, hogy beszéltem vele, bűntudatom van. Elzavartam őt, pedig csak segítségre lett volna szüksége. Csakhogy nem mehetek bele ilyenbe, Marco azonnal elővenne engem, és megölne.

Álmosan kelek ki az ágyamból, oda-vissza járkálok, miközben a koromfekete hajamat tekergetem az ujjaim között. Könnyek jelennek meg a szememben, lassan tudom, hogy sírni fogok, mert utálom magam amiatt, hogy cserben hagyok két ártatlan embert. Ritkán veszek be altatót éjszakára, de most nem volt más választásom, képtelen vagyok gyógyszerrel elérni azt, hogy pihenni tudjak.

Kócos hajjal vánszorgom el a fürdőszobába, amely a szobámból nyílik. A fésűvel elkezdem kiigazítani a gubancokat a rakoncátlan fürtjeimből. Meglepetten tapasztalom a karikákat a szemem alatt, de tekintve, hogy tegnap igazán fos napom volt, ez nem is csoda.

Kiérve a jobb kezemben még mindig a fésűmmel nyűgösen tekintek az ágyra, amelyet be kellene, hogy ágyazzak, de nem tudom rá venni magamat. Mihelyst száműzőm az ágyazásról szóló meredek gondolataimat, megfordulok, és meg sem állok a ruhásszekrényemig. Egy egyszerű fekete melltartón, és egy vörös trikón állapodik meg a szemem, amelyhez a kedvenc fehér szaggatott farmernadrágomat veszem magamra. Jó benne a fenekem Daniel szerint.

Elszeretném terelni a gondolataimat Xavierről,, így a mai napot a félbehagyott feladataimra szánom.

Emiatt a reggelemet a szennyes ruháim mosásával kezdem. Kezdetnek a tegnap este viselt, enyhén sörszagú felsőmmel és bőrszoknyámmal indítom a mosógép bepakolását. Miután elfordulok, meglepetten veszem észre, hogy egy papír fecni hever a fehér kőpadlón. Neki dőlök a falnak és szét nyitom a levelet. A tartalma rövid, Xavier neve és a telefonszáma szerepel benne. Mélyet sóhajtva teszem zsebre, és nem foglalkozom vele.

A lakásom egyben a műhelyem is, az emeleten élek, a földszinten dolgozom. Nem valami csajos, de számomra, pont, hogy így tökéletes. Kislány korom óta szerelemes vagyok az autókba, édesapám is ezzel kereste a pénzét. Én ebben nőttem fel.

Szívszorító látnom,azt, ahogyan a műhelyem kong az ürességtől. Egyre kevesebb megrendelésem van, a múltban elkövettet hibáim miatt, sok embert átvertem,és ezzel elveszítettem a bizalmukat. Klaus és én, gyakran megloptuk az embereket.

Daniel vörös Shelby-e pontosan abban a pillanatban érezik be a műhelybe, amikor én leérek a lépcsőn. Jamie nem sokkal utána, vigyorogva parkol le mellette.

Daniel öltözködési stílusa kimerül két alapvető dologban, fehér trikó és fekete szaggatott farmer , és ennyi. Olasz származása révén mindig örömmel mutatja meg azt amije van, az izmait. Nem tehetek róla, én is nőből vagyok, és igen, megbámulom.

– Mondjad! – szólal meg Daniel csípőre tett kezekkel.

– Szexi vagy, de még mindig haragszom rád! – mutatok rá ingerülten.

– Oké, haragudj csak, de annak a srácnak segítség kellene. Szicíliában voltam gyerek, a saját szememmel láttam,hogy mire is képes igazán a Cosa Nostra – néz rám komoran, majd önmaga felé a szíve felé mutat – Láttam embereket meghalni,közöttük a családomat is! Az én igazságérzetemnek kurvára nem tetszik az,hogy te fittyet hánysz erre.