A Gengszterek Városa 1.

6.-Fejezet

24 órával korábban

Daniel:

Ritkán szakad el nálam a cérna, de most Xavier sikeresen elérte, hogy majdnem megfosszam az életétől. De most komolyan képes lettem volna megfojtani! Kis srác korom óta gondjaim vannak a dühkezelésemmel, és ez részben a családom miatt van. Tizenkettő évesen a szemem láttára gyújtották fel az otthonomat, ahol a szüleim porrá égtek. Egyedül a nagyapám maradt nekem, aki Amerikába hozott.

Elhiszem, hogy nem könnyű most Xaviernek, de ez koránt sem jogosítja fel arra, hogy a halott apám emlékét sértegesse. Az már másodlagos, hogy mérgemben szétvertem a nappalit, és most annak a nyomát takarítom, miközben a hifiből Shaggytől a Boombastic című száma üvölt.

Éppen az üvegszilánkokat seprem össze, amikor kivágódik a bejárati ajtó. Egy vérvörös fejű Jamie csörtet be a lakásomba, aki nemes egyszerűséggel kikapcsolja a zenét. Felvont szemöldökkel meredek rá, és megtámaszkodok a seprűn. Kubai barátomnak kell néhány perc, mire összeszedi a gondolatait, aztán az arcomba nyomja a telefonját.

– Mit kezdjek vele? – utalok az arcom elé tartott iPhone-ra.

– Mondjuk, nézd meg azt a kurva videót! Nagy a baj, és hiába hívlak, te baszod felvenni – förmed rám rosszállóan, utána letelepszik a kanapéra.

– Mi lehet annyira sürgős, hogy rám töröd az ajtót késő éjjel? – kérdezem, nevetve, miközben megnyitom az említett felvételt, ám a jókedvem azonnal szertefoszlik, amikor felismerem a videóban szereplő szőke hajú hülye gyereket.

Meghökkenve nézem, ahogy Xavier meggondolatlanul felmászik a kerítésen és beugrik Marco birtokára. A döbbenetből egy hangos puffanás térít észhez, ami a földre dőlt seprű volt. Sápadva visszaadom a telefont Jamie-nek, majd a konyhába sietek egy hideg sörért. Felbontom, aztán azonnal iszok belőle. Konyhaszekrénynek nekidőlve mereven bámulok magam elé. Felelőtlennek tartom Xavier-t, tudom,hogy mérges, és most főleg rám,de a saját életét kockáztatja. A szeretteiről sem is beszélve.

Gondolataimból egy bokán rúgás zökkent ki, ami Jamie-től származott.

– Haver, tennünk kell valamit – lép közelebb Jamie, és elveszi a sört – Jobb lenne, ha most nem innál! – teszi le az üveget a pultra.

– Mit? – tárom szét a karom ingerülten – Magának kereste a bajt.

– Fogalmam sincs, de találj ki valamit! – törli meg a homlokát.

Némaságba burkolózok. Tudom, segítenem kellene Xavieren, de a harag felülírja a józan ítélőképességemet. Jelen pillanatban hagynám, hogy halálra kínozzák.

Idegesen kezdek a zsebemben kutatni, majd megtalálom a cigarettadobozomat és az öngyújtómat. Halványan elmosolyodom. Még a gyújtom is elárulja, hogy én vagyok a tulajdonosa, hiszen egy pucér csaj virít rajta. A dobozból kiemelek egy szálat, amit a kicserepezett ajkaim közé teszem, aztán meggyújtom. Mihelyst megérzem a nikotin bódító hatását, már egy fokkal könnyebben tudok gondolkodni.

Fel sem kell nézzek, akkor amikor megérzem magam mellett Jamie jelenlétét. Ismételten megmutatja a mobilját, amire morogva pillantok rá. Válaszul megvonom a vállam, és visszaindulok a nappaliba. Sajnos, a drága haverom megakadályozz abban, hogy el tudjam hagyni a helyiséget, mert erősen megragadva a csuklóm visszaránt. Hirtelen a hátam mögé kerül és a kezével fojtogatni kezd, ami hatására reflexszerűen fogok rá a karjára. A nyakamnál fogva visszavezet a pult irányába és rámutat a telefonjára, ahol egy Instagram-bejegyzés van megnyitva.

– Szépen fogod magad és megnézed! – Ingerülten a fülembe morogja, csak utána enged el. – Oké, rühelled Xaviert, de ne feledd, hogy egy anyának és egy testvérnek ő jelenti a reményt! – felel, majd magamra hagy a konyhában.