Kamu pár

NEGYEDIK

Charlotte Grayson

Luke ma nem jön iskolába, ugyanis lebetegedett szegény, ezért úgy tűnik ma egyedül sétálok. Vagyis, nem egészen. Nick megint azt szerette volna, ha elviszem őt én iskolába én pedig rábólintottam, ha annyira szeretné akkor legyen. Bár lehet kicsit kitekerem a nyakát, ha nem jön le öt perc múlva a lépcsőn, ugyanis megint rá kell várni fél nyolckor. A kanapé szélén ülök, anya és apa pedig a konyhában isszák a kávéjukat közben egy mély beszélgetés közepében vannak. Miközben könyökömön tartom meg fejemet a lépcső felé fordulok, ahonnan óriási zörgést hallottam. Nem csak én, de anya és apa is oda siettünk, hogy drága Nicholasunk vajon mit művelt ki megint. Hát leborult a lépcsőn.

– Jesszusom Nicholas! Jól vagy? Nagyon beütötted magad? Válaszolj már – segítette fel gyorsan anya, majd apa is oda ment hozzá. Én meg mint egy jó testvér, kinevettem.

– Jól vagyok – állt fel úgy öcsém, mint akinek kutya baja majd megvakarta fejét és fintorgott egyet. – Mehetünk Charlotte?

– De ha út közben össze esel nekem én ott hagylak, esküszöm – jelentettem ki öcsémnek aki csak kinevetett. Ha valaki elájul vagy esetleg elhányja magát előttem legszívesebben kirohannék a világból. Komolyan.

– Charlotte – rázta meg fejét édesapám, majd anyámra nézett. – Talán jobb lenne, ha elvinnénk ma egy orvoshoz.

– Igen, szerintem is – bólintott anyám, mire Nick idegesen feldobta táskáját a lépcső tetejére. – Nicholas!

– Bocs – válaszolt durcásan öcsém. – Akkor megkérdezed nekem Deantől, hogy eljön-e a születésnapomra? Kérlek – fordult felém Nick, mire a szüleim ledermedtek. Én megfojtom.

– Ki az a Dean? – kérdezte anyám, majd apám is kérdően nézett rám. – Talán a barátod? Nem gondolod, hogy azt be kéne jelenteni?

– Jesszus, nem – fintorogtam anyámra. – Egy osztálytársam aki múltkor felvett minket és Nick összehaverkodott vele. Nem a pasim!

– Aha, értem – válaszolt apám, mire fejemet rázva a kanapéhoz siettem fekete hátizsákomért.

– Sziasztok – léptem ki a házból olyan gyorsan, Ahogy csak bírtam.

Ahhoz képest, hogy október van elég kellemes az idő, sőt, melegem van. Vasalt fekete hajamat inkább egy lófarokba kötöttem, különben olyan leszek mint egy oroszlán. Táskámat felvettem mindkettő vállamra és úgy folytattam az utat, közben egy Lana Del Rey szám szólt fülemben, amiről mindig Luke jut eszembe. Emlékeztek, hogy azt mondtam Luke mintha egy Lana Del Rey szám lenne? Na Dean sokkal inkább egy Chase Atlatic szám a szememben. Nálam fura szokás ez, de minden személynek adok egy zenét kinézet alapján. Vagyis, a legtöbbnek. Avery például nekem külsőre Taylor Swift. Na mindegy, ez bizonyára csak az én hülyeségem. Hamar a sulihoz értem, aminek kapuja előtt Dean és a haverjai ökörködtek, szóval próbáltam nem feltűnően elsétálni mellettük, mert valamiért iszonyatosan kínosnak éreztem a szitut.

– Hé, Charlotte – szólított meg Dean, mire átkozva az eget megfordultam és kínosan a fiúra mosolyogtam. – Gyere már ide!

– Sziasztok fiúk – köszöntem a srácoknak miközben Dean hátulról átkarolta derekamat.

– Na várjunk, az osztálytársunk Charlotte az új nőd? – lepődött meg Mike, Dean padtársa. Én csak szótlanul álltam Dean karjaiban, ő pedig fejem tetején megtámasztott fejjel folytatta tovább a beszélgetést.