Kamu pár

TIZENHETEDIK

Charlotte Grayson

Egy szempillantás alatt eljött a karácsony, mindenki sürög-forog a konyhában, Nicket kivéve, aki folyamatosan bele eszik mindenbe, ami éppen a keze ügyébe akad.

– Nicholas, tedd le – parancsolt rá anya, mikor a zserbóba akart tűrni öcsém. – Olyan vagy, mint az apád!

– Ahj – sétált el szomorúan, mire Emily óvatosan oda sétált a tálcához, kikapott egy zserbót, és gyorsan Nick kezébe nyomta, aztán lenyalta ujjáról a csokit. – Ez az!

– Nick – anya csípőre tette a kezét, aztán a fejét rázta, de nagyon koncentrálnia kellett, hogy ne nevesse el magát.

– Emily volt – mutatott Emily-re az öcsém, mire ő hangos nevetésbe tört ki. Ekkor már anya sem bírta, és ő is nevetett.

Az elmúlt két hétben minden a legnagyobb rendben volt, de várjatok, mesélek! Kezdem azzal, hogy Dean apja végre - már bocsika - eltűnt a városból, így Dean nyugodtan haza mehetett, és élhette tovább békésen az életét. Bár nem mondom, hogy egyáltalán nem volt itt nálunk, mert szinte mindig itt volt. Emily és az anyukám újra nagy barátnők, volt hogy simán leléptek moziba, esetleg kávézni. Nem baj, nekik is jár a pihenés. Dean és az apám elválaszthatatlan haverok, esküszöm már jobban szereti Deant, mint engem! Mindig valami hülye meccset néznek, és a kanapén üvöltenek, ha a csapat aminek szurkolnak gólt rúg. Nick meg tiszta féltékeny, amiért Dean - állítása szerint - "szarik rá". Pedig amúgy nem szarik rá, mert nagyon sokat lógnak együtt. Volt, hogy egy hétig senki nem mehetett érte iskolába, csak Dean. Luke és Kiara pedig végre együtt vannak. Egy hete jöttek össze, az iskola karácsonyi vásárán, mikor Kiara megcsókolta Luke-ot. Na, őt meg nem kell bemutatni. Minden egyes nap ezt hallgattam. De nem baj, mert végre talált valakit, akivel boldog. Sőt, Buddy is boldog. Kiarának van egy lány Golden Retrieverje, akit Daisy-nek hívnak. És akkor itt vagyok én, meg Dean. Lassan két honapja alkotunk egy párt, de számomra még mindig hihetetlen az egész. Hogy Dean a pasim. Ez az egész.

– Charlotte, Emily és Nick mindent megesznek! Így nem marad semmi – szólalt fel anya idegesen, mégis már könnyei potyogtak a nevetéstől. – Nick le is ette a csúnya karácsonyi pulcsiját!

Igen, a csúnya karácsonyi pulcsi. Nálunk ez afelé hagyomány. Karácsonykor mindenki előszedi a legocsmányabb pulcsit és egész álló nap abban tevékenykedik. Anyáé pingvines, apáé Mikulásos, Emilyé Grincses, Nické valami fura mesés, de a lényeg hogy karácsonyos, az enyém pedig kiskutyás. És készüljetek a legnagyobb meglepetésre! Deanre is rá tudtam erőltetni egy piros karácsonyi pulcsit. Igen, végre nem fekete van rajta. Bár be kell valljam, röhejes az a pulcsi, de felvette. Ráadásul képes volt kilépni a házból abban az ocsmány pulcsiban. Apa és Dean fáért mentek, már vagy egy órája, pedig elvileg félre volt téve nekünk egy, szóval nem értem merre vannak már.

– Anyu, ezek ketten hova mentek fáért? Már vagy egy órája elmentek – néztem az órára, majd anyára.

– Fogalmam sincs – vágta rá, majd Emily-re nézett hátha segít neki.

– Én nem tudom – emelte fel védekezően kezeit, majd gyorsan belenyúlt a krémbe, és elszaladt, anya pedig nem késve utána dobta a rongyot ami éppen a kezébe volt. – Hé!

– Rosszabb vagy, mint Nick!

Csatt.

– Ajjaj – néztünk az ajtó felé, ahonnan egy óriási csattanást hallottunk.