Kamu pár

KILENCEDIK

Charlotte Grayson

– Hol van a nyakkendőm? – kérdeztem, miközben a kanapé körül sétálgattam és közben a hajamból szedegettem ki a göndörítőket. – Valaki válaszoljon már!

– Ne üvöltsél – szólt rám anya, aki épp az asztalnál ült és valami újságot olvasgatott. – Milyen színű nyakkendőt kell keresni?

– Piros – válaszoltam. – De nem ilyen élénk, tudod ez a vér piros.

A halloween buli fél óra múlva elkezdődik, nekem meg hiányos a jelmezem. Na most, kalózok leszünk Luke-kal. Az én jelmezem egy egyszerű fehér ing, egy piros szoknya és egy hozzá színben passzoló nyakkendő - lenne, ha nem vált volna köddé - meg a begöndörített hajamba egy piros fejkötő és anyu egyik bokacsizmája. Nem nagy szám, de a célnak megfelel.

– Apu, te sem láttad a... – fordultam felé kétségbeesve, majd mikor megláttam, hogy éppen az én nyakkendőmet köti a saját nyakába akaratom ellenére felnevettem.

– Mit nem láttam? – kérdezett vissza kíváncsian.

– Michael, az a lányod nyakkendője – közölte vele anya, mire apa fáradtan lesütötte a szemeit.

– Ja, apu. Az nem a tied – szólt oda Nick úgy, mintha valami nagymenő lenne. Mindenki csak nevetett.

– Pedig olyan szépen megkötöttem – mondta, majd kivette nyakából és nekem adta.

– Valaki segítsen légyszi, különben sosem indulunk el abba az átkozott buliba – álltam a szoba közepén, majd könyörögve néztem anyára.

– Gyere ide. Segítek!

Miután végre elkészültem Luke-kal elindultunk a suliba. Luke egy fekete nadrágot viselt, fehér inget és az enyémhez színben passzoló nyakkendőt, kezében pedig egy kampót fogott. Luke. Nos, amíg Luke-ban eddig a jövőmet láttam, mostanában kezdem ismét csak legjobb barátomként érezni a fiút. Ahogy múlt az idő rájöttem, hogy nem Luke az akire szükségem van. Mármint nyilván rá is szükségem van, nem úgy értem. Csak úgy érzem Luke és én barátoknak lettünk teremtve. Se többre, se kevesebbre. Legjobb barátoknak!

– Min gondolkozol? – szakított ki gondolataim közül Luke, mire nagyokat pislogtam.

– Semmin.

– Charlotte, nekem nem tudsz hazudni. Látom, hogy van valami. Mondd már! Ugye nem Deannel kapcsolatos? Verekedni kell?

– Jaj, nem róla van szó – válaszoltam. – Csak kicsit fáradt vagyok, ennyi az egész.

– Akkor miért nem maradtál otthon? Nem kellett volna miattam eljönni.

– Viccelsz? Ki nem hagyom ezt a bulit! Amúgy is, túl jó a jelmezünk – böktem oldalba, mire elmosolyodott.

– Ezzel egyet kell értenem, mert baró a jelmezünk csajszi – örvendezett Luke.

– Még szerencse, hogy valakinek van esze és kitalálta ezt – vontam fel a szemöldököm, közben halkan elnevettem magam mikor Luke egyetértve bólintott.

– Na megállj – nézett rám hirtelen. – Te találtad ki a jelmezt – mondta, mire bólintottam. – Szóval nekem nincs eszem mi?