Kamu pár

ÖTÖDIK

Charlotte Grayson

Hát nem úgy a legjobb felkelni, hogy valami eszeveszettül veri a szobád ajtaját?

Nem, nem úgy a legjobb. De ez van, ha van egy kisöcséd aki egy vadállat, plusz ma tartja meg a születésnapját ami miatt még jobban be van zsongva. Mondom, egy vadállat. Ilyen nyest, vagy mi a fene az a hosszú testű kis valami. Nyest, azt hiszem... Lehetne görény is, de az öcsém nem büdös.

– Charlotte, azt mondtad te viszel iskolába! Már mennünk kell, de te még mindig a szobádban vagy – dörömbölt tovább az ajtón, mire hirtelen felültem az ágyon és a bal oldalamon levő órára pillantottam.

Háromnegyed nyolc.

– Miért nem keltett fel senki? Istenem, esélytelen hogy téged is elvigyelek de még időben beérjek én is – ugrottam ki fújtatva az ágyból.

– Anya azt mondta, hogy ő próbált felébreszteni de te nem akartál kikelni az ágyból ezért inkább feladta – válaszolt öcsém, miközben én a szekrényemben turkáltam.

– Istenem, hogy normális ruhám sincsen csak ilyen szar rongyok – csaptam be szekrényem ajtaját, majd fújtatva leültem az ágyamra.

– Bemehetek? – nyitott be az öcsém, mire fintorogva bólintottam. – Mit hazudsz, van egy csomó ruhád!

– Te már csak tudod – fontam egymásba karjaimat. – Hiába, ha egyik sem jó!

– Hogy is szokták mondani – gondolkodott el egy pillanatra, majd fel mutatva mutató ujját felém fordult. – Meg jött a havi bajod?

– Na takarodj – álltam fel, majd hátánál fogva az ajtó felé kezdtem tolni, de megfordult és vissza szaladt a szekrényem elé. – Nicholas, menj már ki a szobából az ég szerelmére!

– Én csak segítek ruhát keresni – nyitotta ki egyszerre a két szekrény ajtót, majd nyakig a ruháim között kezdett kutatni. – Dean akkor jön ma?

– Gondolom igen – válaszoltam, miközben öcsémet figyeltem ahogy háta mögé dobálja az összes anyagot, majd kezében tartja az egyik fekete testhez simuló ruhámat.

– Vedd fel ezt – lép elém mosolyogva, majd felém nyújtja a ruhát. – Szép vagy ruhákban. Ebben is szép leszel. Csak vegyél fel pulcsit is, anya azt mondta kicsit hideg van odakint!

– Rendben tökmag, akkor menj ki aztán mindjárt megyek én is – kócoltam össze fekete haját, majd az ajtó felé küldtem.

– Szeretlek Charlotte – ölelt magához szorosan. – Te vagy a legjobb testvér!

– Én is szeretlek Nick – simogattam meg hátát, aztán miután kiment a szobából gyorsan elkezdtem készülődni.

Őszinte leszek, gyűlölöm ezt a ruhámat de Nick olyan nagy vigyorral nyomta a kezembe, hogy bűn lenne nem ezt felvenni. A másik probléma a hajam, nem lesz időm vele foglalkozni szóval muszáj leszek egy lófarokba kötni, megjegyzem azt is utálom. A mai nap mindent utálok. Jó, nem mindent. Még mindig szeretem az esőt, a sorozatokat, a könyveket, a biológiát az öcsémet, a családomat, na meg persze ott van Luke is. Na meg Dean, egész jó barát ha jobban megismered. Miután egy orra esés híján sikerült felvennem a cipőmet gyorsan leszaladtam a földszintre, ahol az öcsém már elkészülve várt rám. Túl sok idő lett volna még most nekiállni reggelit készíteni, szóval majd veszek valamit a suliban.