Véletlen

Egy mély beszélgetés

☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️

Szerencsére hétvége van. Hatalmas nagy fejfájásra ébredek. Lassan fel ültem az ágyon. Amikor körbe néztem meg láttam Noah-t aki a fotelben ült.

-Te meg mit keresel itt?

-Az este haza hoztalak.

-Minek?

-Azért mert úgy közlekedtél az úton mint aki halhatatlan. Majdnem elütött egy autó de vissza rántottalak. Végül el mondtad, hogy hol laksz és ide hoztalak.

-Értem...

-Tessék.-hozzám dobott egy fájdalom csillapítót.

-Kösz.-ki keltem az ágyból. Amikor fel áltam észre vettem, hogy csak egy hosszú poló van rajtam ami el takarja a fenekemet. Gyilkos tekintettel néztem rá vissza aki csak mosojgott.

-Mondd, hogy nem csináltál velem semmi olyasmit!

-Nem. Soha nem nyulnék hozzád. Az este amikor haza hoztalak azt mondtad, hogy meleged van. Elkezdtél vetkőzni. Be kell valjam majdnem hagytam, hogy le öltözz előttem de arra gondoltam, hogy biztos kicsi a melled mert a bő hosszú ujjú miatt nem látszik semmi. Ezért inkább le beszéltelek rólla.

-Igen is van mellem! Közepes ha szeretnéd tudni te ló fa....az!-vágtam hozzá egy cipőt.

-Hiszem ha látom.-rakta keresztbe a kezét és csak pimaszul mosolygott rám.

-Perverz....-hirtelen elkezdtem szédülni. Majd egy kicsivel később hányingerem lett.

Ki szaladtam a wc-re. Le ültem a wc elé, meg fogtam a hajamat és rókáztam egyet.

-Jól vagy?-hatra fordultam. Noah neki volt dölve az ajtó félfának. Elsőnek mélyen a szemembe nézett majd máshová.

-Ja. Fantasztikusan.-le húztam a csodálatos alkotásomat és ki mentem a konyhába. Elő vettem egy poharat és meg töltöttem vízzel. 5 szem fájdalom csillapítót vettem be.

-Nem lessz az egy kicsit sok?

-Már meg szoktam...-nyeltem le mindet.

-Egyépként hol van a családod?-a poharat ketté törtem a kezemben. Vékony pohár volt. Újra átéreztem azt amikor a meleg vér végig folyik a kezemen majd tovább csordul a karomon. Hirtelen elő jött bennem az a vonzódás a kés iránt....

-Minden oké?! Vérzik a kezed! Nem fáj!?

-Mi ütött beléd?

-Ezt hogy érted?

-Miért lettél hirtelen ilyen kedves és miért aggódsz értem?

-Mert a barátom vagy.-le gugoltam és fel szedtem a szilánkokat. Egyet titokban el tettem a pulcsi zsebébe.

-Nincsenek itthon...-áltam fel.

-Ne kamuzz. Mindig amikor szóba jön a családod ideges leszel. Szóval...mi történt?- végig csordult egy könny csepp az arcomon.

-Régen amikor még kicsi voltam...utáltak a szüleim. 7 éves voltam amikor meg született a kis tesóm. Folyamatosan bántalmaztak minket...a húgom annyira gyenge volt, hogy nem bírta az ütéseket és bele halt...-rá néztem egy családi fényképre..-Nem tudtam elfogadni a húgom halálát. Ezért az egyik nap be mentem a rendőrséghez. Elmondtam nekik mindent. A szemem lattára vitték be a szüleimet. Boldog voltam.

-Most te jössz. Mi van anyáddal?

-Ugyan olyan mint te. Szeret inni, szereti a késeket, és ugyan úgy tesz mint te. Akinek 9 élete van. Ezért utállom anyámat. Nemrég váltak el apával...azóta ilyen.-mélyen egymás szemébe néztünk...elvesztem a tekintetébe. Furcsa érzésem volt...közelebb lépett és megfogta a csípőmet. Neki tolt a szekrénynek...az egyik keze lecsúszott a fenekemre amire felkaptam a fejemet.

-Még egyszer nem dőlök be neked.-löktem el.

-Gyere. Had kössem be a kezedet...és a válladat.

☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️☠️

Le vettem a hosszú ujút, hogy be tudja kötni a vállamat.

-Elég mély hegedű fognak maradni.-póbáltam takarni a bal karomat.

-Azt ne mondd, hogy ott is meg vágtad magadat...-nézett rám mérgesen.

-Csak egy van...-meg fogta a csuklómat és magához húzta a karomat.

-Azt a rohat...ez nagyon mély és nagy heg...

-Ez semmiség.

-Menthetetlen vagy.

-Úgy meg ütlek, hogy fájni fog!

-Én pedig úgy meg ba💋lak, hogy egy hétig nem tudsz majd le ülni!

-...-nem tudtam meg szólalni...

-Most ezt komolyan gondolod!?

-Igen. Szóval ha még egyszer meg vágod magad el fogom venni a szüzességedet mert rossz kislány vagy.-egy kicsit elpirultam és elfordultam.

-Kész.-fel vettem a fekete pulcsit. Fel akartam álni mire Noah vissza húzott és az ölében landoltam.

-Hé!

-Nem kapok fizetséget!? Tegnap este óta segítek rajtad.

-Mi lenne a fizetség?

-Egy hosszú méj csók.

-Egy: nem csókollak meg mert újra a számba tömsz egy szoknit. Kettő:ott van a kis tegnap esti barátnőd. Három:nem vagy az esetem.

-Milyen tegnap esti lány?!

-Az a szőke hajú pink "királynő".

-Annak a pálinka a barátnője akivel smároltál?-nézett rám unottan.

-Öh...ja..

-Az nem volt igazi csók. Csak egy másik lányt akartam vele fel húzni. Na és a tiéd?

-Dettó. Egy másik fiút akartam felhúzni vele.-szóval van egy másik lány...

-Amúgy...miért akarsz ennyire egy csókot kapni töllem?

-Csak meg akarom kóstolni az ajkada. De ugyan úgy sima barátként tekintenék rád.

-Aha...akkor kérj a másik lanytól.

-Nem. Te most közelebb vagy.

-Várjunk csak...a tegnap este azt mondtad, hogy meg nézed  meddig bírom azt, hogy szórakoznak velem...-egy halvány mosolyt láttam az arcán.

-Sok időbe telt...

-De neked is nehéz.

-Ezt miből gondolod?

-Vissza fogod magad de nehezen.-most én jövök. Vissza kapsz mindent. Felé fordultam és meg csókoltam. Elkezdtem mozogni. Vissza csókolt, a keze a derekára simult. El váltam tölle, de még mindig rajta ültem. Tuti, hogy próbálja vissza fogni magát. A keze a pulcsi alá ment. Egyenesen felfelé haladt. Mélyen a szemembe nézett. Láttam a szemében, hogy igen is akarja, de húzni próbálja az agyam.

-Ne fogd vissza magad csak mert játszani akarsz velem.

-Ki...ki mondta, hogy vissza fogom magam?

-A társad. Olyan mereven áll mint egy oszlop.-mosolyogtam el.

-Inkább most tartom be az igéretemet..

Újra meg akart csókolni mire egy zoknit tömtem a szájába. Fel áltam és rá néztem.

-Ejnye Noah...túl najív vagy. Csak nem hitted, hogy tényleg hagyom, hogy meg csókolj...