Véletlen

Bunyó

-Aki szeretne futni az kövessen engem!-itt már szinte mindenki jött kivéve azok akiken olyan ruha volt ami nem éppen futáshoz alkalmas.

-Innentől egészen a tó-ig fogtok futni! Ez a táv összesen felér 1km-ig! Aki még ijedt ettől a távolságtól most áljon ki!-az összes kisgyerek ki ált plussz még pár nagyobb lány is.

-Alig 30-an maradtunk. Start vonalhoz!-mindenki a piros vonal mögé ált. Ki volt világítva az útvonal. Így még könnyítették a dolgunkat.

-Az út során érni fog titeket pár meglepetés!

-És jó vagy rossz?!-kérdezte az egyik fiú.

-Rossz.-válaszolt egyszerüen a mikrofonos.

-Aki ettől is meg ijedt jobb ha most ki száll mert a feléig el sem fog érni!-még páran kiszáltak. Még jó, hogy nem vagyok ilyedős és jól tudok tájékozódni.

-Akkor már csak 19-en maradtatok! Vigyázz!-mindenki futó pozicióba ált.-Kész....rajt!-egy emberként mozogtunk. Elsőnek lassan futottunk és az orrunkon vettük a levegőt majd a szánkon ki engedtük. Így sokkal tovább fogjuk bírni és nem szúródik be olyan hamar az oldalunk.

-Mehetnek le a fények!

-Mi!?-Kérdezték páran.

-Ne már én nem szeretek sötétbe lenni!-én annál inkább.

-Én még nem tudok sötétben tájékozódni!-sima úgy lessz nekem. 5ember ki is ált szélre. A lámpáknak a fényei lekapcsolódtak.

-Ne már nekem fóbiám van a sötéttől...-mondta az egyik fiú.

-Versenyzők! Most kapcsoljatok teljes gyorsaságra! Az utí célnál várni fognak titeket. Aki hamarabb beér az nyert!-teljes erőmből elkezdtem futni. Pár embert leköröztem. Luke mellé értem. Mi voltunk az elsők. Fej-fej mellett haladtunk.

Már láttam a célt. Elkezdtem sprintelni de Luke nem hagyta magát ami tetszett. Reméltem is, hogy versenyezni fogunk egymással. Beértünk a célba.

-Ki nyert!?-támadtuk le az emberkét.

-Pillanat.-vissza nézte a kamerát. Türelmetlenül varakoztunk.

-Döntettlen.-adta egyszerüen a tudomásunkra az eredményt.
Semleges arcot vágva néztem Luke-ra aki bosszankodó tekintetet dobott felém.

-Ha nem egyeznétek ki döntetlenbe fussatok vissza. Aki hamarabb átlépi a piros csíkot az nyert.-nem is kellett kétszer mondani elkezdtünk futni. Ugyan úgy mint elsőnek lassan futottunk.

-Úgy látom, hogy 2 emberke visszafelé fut! Ezek szerint döntetlen volt az első! Hozzuk rájuk egy kicsit a frászt!-a semmiből hirtelen bukkantak fel emberek, bohócok meg ilyen nevetséges díszek.

-A hollónk nem ilyedt meg és ahogyan elnézem neki már ez a 4-dik versenye! 4/3 nyert eddig! Mellette a fiú 4/2nyert! A két versenyző elkezdthet gyorsabban futni!-azt tettük amit a srác mondott. Már láttuk a célt. Újra elkezdtünk sprintelni. Egy kicsit lejjebb hajoltam. Ez azért jó mert a levegő vagy a szél nem nyom vissza felé és így gyorsabb is vagy.

Megelőztem Luke-ot aki úgyszint bevetette a technikámat.

-Fej-fej mellett haladnak! És célba értek!

-Ki nyert!?

-Döntetlen.... Ugyan olyan gyorsak vagytok mind ketten. A gyorsaságban két nyertesü K is van akik mind a kétszer döntetlenre futottak be! Az emonk 4 érmét kap! Gyorsaságra, hajlékonyságra, felülésre és a lógasra! A fiú pedig 3 érmet kap! A gyorsaságra és fekvőtamaszra! Nagy tapsot nekik!-mindenki fütyülni, gratunláni kezdett. Leültem egy lócára.