Véletlen

Egy rohadt jó nap!

-Mikor érünk oda?

-Még csak az előbb indultunk el. Kb 1 és fél óra.

-Az sok idő...

-Az bizony. Mit csináljunk addig?

-Én szerintem alszok egy kicsit.

-Akkor én játszok valamit.

-Megyek veled. Stumble guys?

-Okés.-amíg én és David játszottunk addig Noah aludt, Raya pedig mással beszélt.

-De leüt ez a pörgő izét és egy fél év mire felkel a caracter!-panaszkofott David.

-És....nyertem!

-Csaló.

-Csak profi vagyok a játékokban.

-Cal of duty?

-Abban is.

-Majd otthon meglátjuk.

-Valamit kikéne találni, hogy ne unatkozzunk....

-Tudom!-hirtelen kipattant Noah a helyéről és előre ment a tanárhoz.

-Szerintem mit mondthat?

-Nem tudom. De csak én ilyedtem meg ahogyan a semmiből kibattant?

-Én is nyugi.-vigyorogva jött vissza hozzánk.

-Mi ez a széles mosoly ár arcodon?

-Meg kérdeztem a tanárnőt, hogy csaphatunk-e egy bulit a buszon és azt mondta, hogy igen. Tehát emberek! Aki hozott magával hangszórót az végy eelő és csapassunk egy bulit!-mindenki "hurrázni" kezdett.

Bekapcsolták egy zenét és fullhangerőre felvették. Mindenki bulizni kezdett.
Noah eljátszotta hogy ő a dízsé.

-Mondd ho!

-Ho!!-utánozták.

-Nem hallom!!!

-Ho!!!!-mindenki torka szakadtából ordította ki az a szót.

-Tedd fel a kezedet! Érezd az ütemet!-mindenki feltette a kezét. Még én is. A táncolást pedig ne úgy képzeljétek el, hogy egymásnak dörgölőztek. Nem. Itt mindenki úgy viselkedett mint a gyerekek.

Elkezdték táncolni a Dame tu Cositát.
Persze nem arra a zenére ami a klipp alatt van hanem egy randomra.

-Ha tanárnő megengedi!-kiabált a tanárnak aki csak vigyorgott rajtunk.-Holnap eljöhetnének a tengerpartra! Az egész suli és tanáriság a tengerparton lenne!

-Kérjük tanárnő mondjon igent!-vágott mindenki boci szemet.

-Igen!

-Ne hallom!

-IGEN!

-Köszönjük szépen!!

-Köszönjük!-táncoltunk tovább.

-Most pedig a dizsé leül egy kicsit....-terült ki az ülésre Noah.
A zene, tánc és a zsivaj továbbra sem változott. Mindenki elvolt.

Fél órával később:

Mindenki fáradt volt a sok táncolástól. A zenét halkabbra húztuk a zenét. Valaki társasozott, beszélgetett vagy felelsz vagy merszezett.

Hirtelen oda jött hozzám Oliver.

-Szeretlek.-kérdőn néztem rá.

-Mit mondtál?-nézett lassan a srácra gyilkos tekintettel.

-Nyugi haver. Ez csak felelsz vagy mersz. Amúgy sem jönnek be az élő halottak.