Véletlen

Utolsó rész: Az igéret

Reggel:

Amikor felkeltem egyáltalán nem fájt a fejem és másnapos sem voltam.

Ez fura...

-Jó reggelt baba.-kelt fel a kanapéból.

-Mi lenne ha a másik ajándékodat ma  kapnád meg?

-Milyen ajándék?-néztem rá kérdőn.

-Amit meg ígértem még a szülinapod előtt.-mosolygott rám pimaszul.

-Ma...?-csuklott el a hangom. Elképzeltem pár jelenetet amitől elpirultam.

-Úgy látom tetszik az ötlet.

-Hát....igen....-mondtam ki nagyon halkan.

Hogy őszinte legyek izgulok...
Furcsán így indítani a napot....

-Bocsánat ha sürgetésnek veszed de nem bírok tovább várni....-tettem kezét a fejére.

-Nem baj....-elkezdett hozzám mászni majd az ajkaik össze értek. A lassú tempóból Győr lett. Lihegve váltunk el egymástól.

-Rayaék?

-Elmentek randizni. Nyugi nem kell pánikolni.-hajolt vissza hozzám. Levettem rólla a polót majd ő is az enyémet.

Megfogta a csípőmet kés közel húzott magához. Éreztem ahogyan áll.

-Mehet?

-Igen.

-Te kis sunyi.-mosolygott ami zavarba ejtő volt.
Elsőnek félig engedte bejém.

-Hahhh.....-sóhajtottam fel. Majd szépen lassan az egészet belém nyomta.

Hogy finoman fogalmazzak....rohadt nagy!

-Ah....-nyögtem és a hátába markoltam, de nem szólt érte semmit.

-Megőrítesz....-kezdett egy kicsit gyorsítani a tenpón.

-Te....te is engemet...mmm....-egyre csak gyorsított és gyorsított.

-Hah... Noah!-nyögtem ki a nevét ami tetszett neki. Legalábbis ezt láttam rajta.
A nyakamhoz hajolt és szívni kezdte.

-Hhh....-sóhajtottam jólesően.

-Finom....-szívta tovább.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

-AH~-egy kicsit kínosan érzem magamat.
A azámhoz raktam a kezemet.

-Ne takard el a szádat. Had haljam a nyögéseidet.-nézett rám a sötét barna szemeivel. Egy mélyet belém döfött.
Szorítani kezdtem a huzatot és nyogtem egyet.

-Ha fáj csak szólj.

-Nem.... Jó ez így...-kb már 6 perce nyomjuk.

-Az a kurva...!-egyre méllyebbre engedte belém. Megcsókolt amit viszonyoztam. Néha a szájába nyögtem de nem zavarta csak pimaszul mosolygott rajta.
Utoljára akkorát lökött rajta, hogy szerintem még az utszán járkálo emberek is meghallották a nyögésemet.

-Ah! Aha.....ez jó volt...huh...

-Egy igazi élmény. Imádom a hangodat...főleg a nyögésedet. Csúszott le a keze fenekemre.

Megcsókolt és ramnézett.

-Máskor is lessz még ilyen törpilla.-kacsintott rám mire elpirultam.

Fel öltöztünk, kiszellőztettünk és kimentünk a konyhába.

-Sziasztok!

-Lív hoztunk neked ajándékot!-rohant hozzám Raya.

-Megint....

-Hát egy csomó időt kellett rá várni míg elkészül mind de megérte. Tessék bonsd ki!

-Boldog születésnapot utólag is!

Aha egyik csomagban egy fa táblába vagyunk bele gravirozva amikor a parton voltunk.

-Tetszik!?

-Igen! Köszönöm szépen.-éreztem, hogy könybe lábadt a szemem.

-Tessék.

-Még egy!?

-Igen. Szerintem ez nagyon jó lett!

-Egy fényképpes album volt amiben a parton készített fényképpek vannak kinyomtatva. Van olyan képp amin én és David vagyunk rajta. Az a vidámparkban készült.

Ahogyan lapozgattam éreztem, hogy végig folyók az arcomon egy könnycsepp.

-Köszönöm....-öleltem meg őket.

-Csoportos ölelés!-mindenki megölelt oly annyira, hogy már alig kaptam levegőt.

-Khm....nem kapok....levegőt.

-Bocsika.....-sutogott Raya és elváltunk egymástól.

-Van még egy meglepink ami közös.

-Te is benne vagy!?-néztem Noah-ra aki csak mosolygott és bólogatott.

-Nagyon sunyik vagytok.

-Gyertek be!-kiabált David. Ekkor hirtelen a volt osztálytársaim zudultak be.

-Boldog szülinapot utólag is Lív!!!!

-Köszönöm szépen....

-Hogy vagy!?

-Milyen a sulid?!

-Úgye fogsz majd írni nekünk?!-kérdések után kérdések sorakoztak.

-Jól vagyok és elég fora az ujj iskola főleg, hogy nem veletek vagyok.

-Tanárnő is itt van!

-Van számodra egy jó hírem Lív!-mosolygott a tanár én pedig izgatottan vártam a hítr.

-Igen!? Mi az!?

-Meg beszéltem az igazgatóval, hogy ott taníthassak ahová te jársz!

-Ez az!!!!!!!!!!!!

-De nem csak ennyi.-jelentette ki.-Orsi is oda fog járni ahová te és ugyan abban az osztájban lessz amiben te vagy!

-Hol van Orsi!?

-Itt vagyok!-emelte fel a kezét.

-Köszönöm. Mindenkinek köszönök mindent! Azt, hogy meg értetek engem.
És hogy a barátaim vagytok!

-Remélem mindenkinek szerencsés és sikeres élete lessz!-kiabálta be Noah.

-Éljen Dj Noah, Lív, David és Raya!!!!!

-És persze ti is!!!-mutatott rájuk David.

A nap hátralévő részét a parton töltöttük el. Sokat nevettünk és hülyéskedtünk.

Ez a könyv most itt ér véget.
Lív megtanulta, hogy nem jó elzárkozottnak lenni. Mert ha barátokra lesz  és szereted őket rájössz, hogy már  késő mivel ballagtok.

Boldogan és mosolyogva néztek előre. Érdekes egy történeg volt, mivel minden csak Véletlen kezdődött!

Remélem, hogy tetszett a könyv! Ha igen jelezd valahogyan de nem eröltetek semmit.