Véletlen

Szexi verseny

Kétszer kopogtak az ajtón.
David nyitott be.

-Minden oké?-ült le mellém.

-Igen. Minden a legnagyobb rendben van.

-Miért húztad fel magadat azon a képen? Tök csinos voltál rajta és szép.

-Nem...-mondtam ki halkan.

Mikor jön még az a Heppy Pills!?

Noah nyitott be. Megforgattam a szememet és "olvastam" tovább.

-Beszélhetnék vele négyszem közt?

-Persze.-le ült elém Noah és levette róllam a fejhallgatót.

-Mit akarsz?

-Mi bajod van ma? Csak egy képpet tartottam fel.

-Az nem "csak egy képp".

-Akkor mond el, hogy miért borultál ki azon a képen. Te vagy rajta nem?

-De. Az én vagyok rajta.

Ekkor hirtelen kikapcsoltam és kérdezősködni kezdtem magamtól.

🧠:jól vagy?...

🫀:elfáradtam...

🧠:rendben leszel?....

🫀:nem....

🧠:....

🫀:rendben van....rendben van....

Noah hirtelen megfogta a kezemet.

-Lív figyelsz te rám?

-Mi?....

-Elmondod, hogy mi bajod azzal a képpel?

-Nem.

-Miért?

-Mert nem szeretek másokat terhelni a hülye gondjaimmal. És soha nem mondtam el még senkinek sem el.

-Akkor itt az ideje. Hidd el ha elmondod egy nagy kő esik le a szívedről amit már nem kellesz cipelned és nem fáradsz el.

-Ez hazugság... Mindig jön új szikla a másiknak a hejére. Mindig el leszek fáradva bármit is teszek.

-Akkor át veszem tölled. Vagy majd ketten megoldjuk. Szóval elmondod?-vettem egy mély levegőt.

-15 éves voltam. Kövér voltam... A legjobb barátom Mia mindig mellettem ált. Ő nagyon csinos és szép volt. Sokan irigyelték.

-Az egyik nap mentem haza felé. Már akkor is úgy közlekedtem mint akinek 20 élete lenne. Pirosan világított a lámpa de nem figyeltem mert zenét hallgattam.
Mia átlökött a túloldalra...míg őt....-itt elkezdett patakban folyni a könnyeim.

-Nyugi....

-Míg őt a szemem lattára...ütötték el...
Vérbe fagyva feküdt az úton...minden leállt körülöttem. Mindenki azt mondta az iskolában, hogy én miattam halt meg, hogy én vagyok a felelős a haláláért.
Az év közepén lehettünk. A sok stressztől elkezdtem sokat enni ami miatt egy kicsit meg híztam. Mindenki csúfolt engem....