Véletlen

Képzelet beli barát?

-Neked már annyi. Hiába küzdenél. A halvanyodasom azt jelenti, hogy haldokolsz.

-De....ha meg halok, magukat fogják okolni.

-Ez van. Törődj bele. A szívem már ezelőtt is szét volt törve, de nem volt leálva. Ezen a napon ált le...

-Nem félek a haláltól. Igazából vágyok hozzá. De nem akarom őket elhagyni és elég sok köcsög van akinek bizonyítanom kell.

Raya:

Szinte mind a hárman most tapasztaltuk meg a depressziót. Nem is tudom elképzelni, hogy Lívnek milyen lehet...

Csak éld túl és épülj fel!

Mind a hárman könnyeztünk de egy hang sem jött ki belőlünk.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

10 perc után Lív szobájából kiszaladtak és segítséget hívtak.

-Mi történt!!!?

-Bocsásanak meg erre nincs időm. Ide jöjjön!

Láttuk ahogyan az újra élesztővel rohannak be Lívhez.

-Ugye nem....-esett össze Noah.

-Nem, nem, nem, nem!!!! Az nem lehet! Lív erős....-ütötte David a falat.

-Ha nem rángatlak titeket magammal a boltba akkor ez nem történik meg...

-Ne okold magadat. Az én hibám mert nem maradtam mellette.-könnyezett Noah.

Elkezdtem túl gondolkodni. Lív is sokszor túl gondolkodott mindent. Akkor még nem értettem, hogy ez mit jelent, csak most döbbentem rá.

2-3 perc után kijöttek.
Az orvos elénk jött.

-A barátjuk....-akadt meg.

-Nem élte túl....?

-Vissza tudtuk hozni, de élet halál közt van.

-Bementünk hozzá!?

-Igen, de kérem hagyják pihenni.-egyből bementünk Lívhez.

Infúzión volt és sápadt arccal az ágyban feküdt.

-Túl fogod élni. Hallod. Itt ne hagyj minket!

-Mi szeretünk téged!

-Ha te elménsz mi is megyünk.

Megfogtam a kezét ami jég hideg volt...
Már fél testtel a sírban van...

-Annyira hideg...

-Nyugi nem lessz semmi baj.-öleltek át a fiúk.

Noah:

Pont ezen a napon akarham elhívni vacsorázni...
Erre jöttek a szülei és mindent el rontottak...

Csak reménykedni tudunk, hogy túl éli.

-Nem tudom, hogy hallasz- e engem.De tudd, hogyha felébredsz mi itt leszünk veled.
Ne add fel a küzdelmet. Tudom, hogy sok gondot okoztam neked, de nem akarom, hogy elmenj...

Mintha egy apró mosolyt láttam volna rajta. Nagyon halvány volt de észre vettem. Ez a mosoly bátrabbá tett. A mosolya életet lehelt belém.

Leültünk egy székre és csak remélni tudtuk, hogy Lív felébred. Most egy nagy küzdelemben van. A kaszassal kell megküzdenie.

Esküszöm ha találkozók vele sírba teszem.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

Lív:

Ne aggódj Noah. Hallottam mindent. Minden töllem telhetőt meg teszek.

-Még mindíg hiszel abban, hogy meg fogsz menekülni a haláltól? A tested egyre jobban kihül és én is tünedezek.

-Téged is megfoglak menteni! Mert addig nem távozók ebből a vilagból ameddig én nem nyertem!-ekkor bevillantak a győzelmeim/versenyeim. Azok is amikor együtt filmeztünk vagy amikor rám borították a kólát. A tengerparton lévő lubickolásra. Vagy amikor együtt mentünk el a horror folyosóra és egy csomó pink lány támadott le engem. Igaz majdnem szívinfarktust kaptam, de vicces volt. Sok közös emlékem van velük, ami a legtöbb jó.

-Mi ez!?-nézett magára az énem.-Nem tünedezem! Pedig már úgy elhittem, hogy megfogok halni!-hallottam a szív verését.-Az emlékek amiket az előbb felidéztél egy löketet adott az élet felé. 50% az esélyünk, hogy túl éljük...

-És 50 hogy meg hallhatunk...

-A szerelmed, bátyád és barátaid jó hatással vannak rád.

-Csak én nem rájjk.... Egyépként ha túl éljük ez a fekete köd elfog tünni?

-Nem. Attól, hogy túl éljük semmi sem fog változni az elmédben. Minden ugyan olyan lessz mint régen. Sötét és szomorú.

-Értem. Ami azt illeti nem is akarok megváltozni. Én már bele törődtem abba, hogy nekem ilyen életet szántak az "égiek". Mi fog most a testemmel történni?

-Valószinüleg melegebb leszel és egy pici szint fogsz kapni.

-Nem baj... Legalább latják majd, hogy küzdök.

-Látnod az őr angyalok a szemed sarkában?

-Nem. Minek?

-Ha elhagy az őr angyalok 90% esély van arra, hogy meghalsz.-közölte velem az énem.

-Muszáj mindig lelomboznod... Most a tulélés a lényeg. Szeretnék még a szemükbe nézni és azt mondani nekik, hogy szeretem őket.

-Ez cuki volt.-mosolygott halványan.

-Egyépként milyen az elmémben lenni?-kérdeztem tölle mire le ültünk.

-Magányks. Néha jól esne valakivel beszélni.

-Létre tudok hozni még egy embert az elmémbe akivel tudnál beszélni?

-Igen. De koncentrálnod kell. Elkell képzelned a fejedben, úgy fog lassan ide teremni.

-Akkor kreálok neked eggyet, hogy ne legyél mindíg egyedül. Fiú vagy lány?

-Legyen fiú.-mondta semlegesen. Elkezdtem koncentrálni.
3 perc képzelgés után kinyitottam a szememet. A képzelet beli fiú pont úgy nézett ki mint amit elkélzeltem.

-Mi lessz a neve?-kérdeztem az énemtől.

-Luke.

-Ő soha nem fog magadra hagyni. Ha pedig figyelmesztetni akarsz valamiért akkor áljultass el.-mondtam neki.

-Rendben. Köszönök neked mindent Lív.