November 30.

2.1K 53 4
                                    

Melani

Olyan nehezen telnek a napjaim. Péntek reggel van, és szokás szerint hulla vagyok. Az egyetem mellett dolgozom egy klubban, de erre majd később visszatérek. Szokásomtól eltérően eléggé hamar elkészültem. Nyilván fizikailag, mentálisan nem nagyon vagyok semmire sem kész, max arra,hogy feküdjek egész nap. Reggelit készítek, ami vajas lekváros pirítós. Annyira imádom. Az evésben a telefonom csörgése zavar meg. A főnököm hív, így felvettem.

-Igen?-szóltam bele a telefonba-Hogyhogy ilyen korán?
-Neked is jó reggelt, ma be kellene jönnöd.
-Mi?!-akadtam ki teljesen-Ma nem bírok menni, már mindent elterveztem mára.
Nos igen, ma sok tenni valóm van. Egyetem, takarítás, vásárlás minden a feje tetejére állt, és bárhogy akarom megforgatni, nem megy.
-Akkor mond le, a mai nap szépen be jössz takarítani érthető?-kérdezte, de olyan nyugodt hangon, hogy azt el nem tudom mondani.
Egyébként a takarítást a saját lakásomra értettem, nem pedig a bárban ahol dolgozom. A munkahelyem neve pedig Bad Cat. Olyasmi mintha bár lenne, ami valójában igaz is rá, viszont csak félig. Tele van prostikkal. Magáról a helyről, azt kell tudni, hogy zónákra van osztva.
Pontosabban két zónára. A vörös, és a zöld.
A vörös zóna az a hely, ahol a sztriptíz táncosok, prostik vannak, természetesen rengeteg szoba van még egyéb tevékenységekre.
A zöld zóna, ahol iszogatnak, táncolnak, és nem mellesleg normális disco zene szól. Nem úgy mint a vörös zónába, erotikus gyönyörű dallamok.
Ha van egyetlen dolog amit a világon rühellek az annak a bizonyos zónának a takarítása. Szerintem nem kell részleteznem, hogy miért. Mivel Budapesten élek, a fővárosban, így tudom, hogy ez a legnépszerűbb bár.
Igaz, nem egy kéz akarta már fogni a seggemet, de őszintén leszarom, mert úgysem bírják megtenni. Nem vagyok ilyen helyzetekben nyugodt, kis cicababa, de ha úgy nézzük sosem voltam az, na de mindegy.
-Carlos felfogtad, hogy nem bírok menni?!
-Melani nem, nem fogom fel, ha nem jössz be repülsz a rohadt életbe.
A jó büdös szart, meg kell tartanom ezt az állást, bármennyire is fura, de kurva jól fizet.
-Melyik részt kell takarítani?-szinte érzem a zsigereimben a válaszát.
-Ohm..-úgy tett mintha gondolkodna, innen már levágtam mi a szitu-Melani a vörös zóna a tiéd.
-Ketrin, add át Ketrinnek, ő úgy is előszeretettel jár be dolgozni.
-Nem lehet, lebetegedett.
Ohh, hagyjuk már, csak éppen más férfit elégít ki a szilikonos szájával, helyetted.
Undorító.
-És mi van a zöld zónával?
Tudom, igen akaratos vagyok.
-Melani miért dacolsz? Ez nem alku képes. A mai nap vagy bejössz dolgozni, vagy kirúglak. Ez az utolsó szavam.

Ahh remélem komolyan gondolta az utolsó szót.
-Hány órára kellene bent lennem?-forrtam a dühtől, de próbáltam higgadt maradni.
-18:00-kor várlak.
-Nem, az nem jó max 18:45.
-Kit érdekel, csak told ide a segged.
Ezzel bontottam a vonalat.
Sokszor eltűnődöm, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.
-Még szerencse, hogy csak takarítok abban az istenverte bárban.-mondtam ki a körülöttem lévő négy falnak.
Igen, gyakran magamban beszélek.
Elveszek a gondolataiban, amikor meghallom az ajtócsengőt.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Íme, itt az első rész. Nem lett nagyon izgalmas az tény, viszont ígérem hamarosan beindulnak az események.
XOXO:Jázmin🍒
(Ha sok benne a helyesírási hiba, akkor bocsesz🤭)

Gyűlölve kívánlak Where stories live. Discover now