Gyűlölve kívánlak

25.rész

Niki
Mire felébredtem Márknak hűlt helyét találtam, viszont már megszoktam, mivel dolgozik.  Mézi lustán pislog mellettem az ágyon.
-Jó reggelt Mézi-simogattam meg a fejét, mire ő lehúnyta álmos szemeit.
Feltápászkodtam és kimentem a konyhára főzni magamnak egy nagy bögre kávét. Szürcsölgetni kezdtem, mire kiskutyám battyogni kezdett lefelé a lépcsőn.
-Gyere Mézi, itt a kaja -öntöttem ki neki a tápot a kis tálkájába.

Azonnal falni is kezdte a kis étkét. Olyan cuki.
Én csináltam magamnak szendvicset amit jó ízűen bekajáltam.
Nem  tudtam különösen mit csinálni, hiszen nincs piszokság, így csak feküdtem addig amíg Márk haza nem jött.

-Szia-köszöntem neki.
-Szia szerelmem-ült le mellém.-Beszéltem a főnökömmel.
-Na és, mit mondott?-Kérdeztem izgatottan.
-Azt mondta, hogy a szerelmünket nem tudja megakadályozni, viszont az esküvővel várnunk kell.
-Hát ez nagyon jó!-Ugrottam a nyakába.

Megcsókóltam majd a csók egyre hosszabb, és mélyebb lett. Mézi ugatására váltunk szét.
Kakilt, és azt ugatta.

-Mézi hallgass, az csak a szarod-mondta neki Márk nevetve, mire én is el nevettem magam.
-Mit szólnál ha el vinnénk sétálni?-Kérdeztem.
-Jó ötlet. Add rá a hámot és mehetünk.
-Oke -mondtam, majd megfogtam Mézit és el kezdtem öltöztetni. Nem csupán hám kell rá, hanem kabát is, mert hideg van.

Nataniel
Mikor leállítottam a motort Amira felkelt és megdörzsölte a szemeit.
-Itthon vagyunk?-Kérdezte álmos hangon.
-Igen kicsim, már itthon vagyunk-felelte neki Melani.

Kivettem Amirát az ülésből, majd bevittem a házba. Minden csupa lufi, és egy hatalmas nagy  doboz állt a nappali közepén becsomagolva.
Amira síkìtani kezdett örömében, mire letettem az ölemből. Azonnal Izabellhez szaladt és megölelte, majd a nagy doboz felé vette az irányt.  Melani már régen beért és mosolyogva nézte miközben Amira boldogan csomagolja ki az ajándékot.

-Ezt mikor csináltad?-Kérdeztem.
-Itt volt Diego, és mondtam neki, hogy szerezzen be sok-sok héliumos lufit, na meg persze egy óriás Barbiet -suttogta a fülembe.
Elmosolyodtam. Aranyos.
Mikor Amira meglátta az óriás Barbie babát síkítani kezdtett.

-Na tetszik?-Kérdezi elé guggolva Melani.
-Imádom, és téged is imádlak!-Felelte az én kis Angyalom, miközben Melani nyakába ugrott.
-Ez még nem minden -tette fel a mutató ujját Melani.-A kedvenc kajádat főzte Izabell, ami ha jól tudom sajtos tészta, na meg persze egy óriási csoki torta, úgyhogy kis Barbi hercegnő gyere és egyél.

Amira tette amit kért, mosolyogva leült az asztalhoz és enni kezdtett. Én csak gyönyörködtet benne, hogy mennyire erős, és mennyire bátor egy kicsi lány.

Melani
Miután bekajáltunk és játszottunk Amirával lefektetettük. Esküszöm életemben ennyit még sosem fontam hajat. Olyan hosszú haja volt ennek a Barbi babának, mondjuk alapból hosszú a barbik haja, de ennek még annál is hosszabb volt mert Diego Aranyhajat vette meg. De nem baj, mert imádtam én is és Amira is. Csupa szív egy kislány. Eléggé besötétedett már, és rohad késő van.
Épp a gondolataimba merengek, mikor meglátom Natanielt lejönni a lépcsőn. A pult belső oldalában a  bárszeken ülök, ő pedig leül elém.

-Elaludt?-Kérdezte.
-Igen, nagyon kifáradt a nagy játszásba-feleltem, mire mind a ketten elmosolyodtunk.
-Négy nap múlva karácsony-mondtam a pohár vizemet kémlelve.
-És?-Kérdezte úgy, mintha ez az ünnep semmit sem jelentene.
-És? Ez egy nagyon fontos ünnep. A szeretetről szól-mondtam hatalmas szemeibe nézve.
-Ugyan ez csak egy álca. Egy illúzió. Egy hatalmas hazugság, hogy a szeretetről szól. Ma már semmi nem szól szeretetről-közli nyersen.
-Szomorú, hogy így érzed. Talán azért, mert sosem tapasztaltad meg, hogy milyen igazán szeretve lenni, sőtt még talán azt sem, hogy milyen szeretni. Erről nem feltétlenül te tehetsz. Talán az Élet is közre játszik benne, de ha szeretnél tehetsz ellene. Minden az ember kezében van, mármint a saját élete-mondtam szemeibe nézve.
-Te hogy érzed?
-Én?
-Igen, te.
-Hát szeretek szeretve lenni, de aztán félek. Félek, ha nagyon szeretnek megszokom, és aztán jön a sok rosz, ami végül elszakít minket. Tudom, mindig azt mondtam, hogy unalmas életem van vagy volt ugyebár, ami igaz is, de nem teljesen. A lelkemben lévő dolgok sosem voltak unalmasak-feleltem.
-Szeretsz boldog lenni?-Kérdezte és kénytelen voltam a szemeibe nézni, ahonnan többé már nem tudtam elszakadni.
-Ugyan melyik ember nem szeret? Persze szeretek, de valahogy mégsem. Általában akkor félek. Félek attól, hogy jön valami, a lelkemben levő tornádó feltámad és az eddig újra épített házakat lerombolja. Úgyhogy igen is meg nem is.
-Ezek szerint neked sem mutatták még még milyen igazán szeretni-állapítja meg egyszerűen az igazságot.
-Pontosan. Vártam, mindig. Lehet, hogy nem így kellett volna  történnie-vontan vállat-,de már ez van. Nem tudok ellene mit tenni. Vártam a sorosomra és voala egy aranykalitkába zárt madár vagyok-mutattam körbe a kezemmel.
Csendben ültünk amíg én fel keltem és indultam volna a szobám felé, de utannam szólt.
-A te helyed odafent van. Mellettem-mondta mély hangon és ellentmondást nem tűrően.
Nem vitatkoztam, mert már túl fáradt vagyok.

Felmentem, már rég le voltam zuhanyozva, és bebújtam az ágyba. Nataniel bejött, de nem feküdt le azonnal.

-Hová mész?-Kérdeztem.
-Fürdeni, kb húsz perc és jövök-mondta majd eltünt a fürdőbe.

Niki
Kezdett sötétedik, ezért hazafelé sétáltunk. Egész messzire eljöttünk a háztól, ami nekem nagyon jól esett. Sokat beszélgettünk,  nevetgéltünk és nosztalgiáztunk.  Imádom ezeket a pillanatokat, ezek azok a tipikus pillanatok amiket pénzzel venni nem lehet. Egyszerűen lehetetlen.
Még több séta után haza értünk, és mind a hárman ki voltunk purcanva. Amit nem is csodálok. 
Készítettem gyors vacsit ami mirelit pizza. Nem egészséges vagyis egyenesen mérgező az egészségre nézve, de egyszer, kétszer, bele fér. Márk elindította a kedvenc filmemet a  Culpa Mia-t.
Esküszöm a legjobb. Mikor készen lett a kaja, előtte adtam Mézinek is vacsit, majd tálaltam.
Pizza, Cola, és egy nagy tál pop corn.

Márk
Összebújtunk a kanapén, majd nézni kezdtük a filmet közben pedig két pofára tömtük magunkat. Imádom. A film háromnegyedénél mind a ketten elaludtunk.  Nagyon fárasztó volt a mai nap, plusz a séta is rá tett.

Nataniel
Mikor végeztem a zuhannal és indultam lefeküdni Melani ki volt fordulva. Olyan mintha aludna, talán már alszik is, hiszen nagyon fáradt volt ez a nap. Befekszem mellé, magamra húzom a takarót, és átölelem a derekát, mire automatikusan felém fordul.

-Te nem alszol?-Kérdeztem meglepődve.
-Mint ahogy látod nem.
-Miért?
-Vártalak. Nem akartam egyedül elaludni-mondta lesütött szemekkel. Elkaptam a tekintetét és innentől a rabom lett.
Magához húzta és a fülébe suttogtam.
-Aludj jól bébi.
-Jó éjt Mr. Maffia.

Közelebb húzódott, egyáltalán nem volt szégyenlős amint nagyon meglepődtem. Hozzám bújt. A karjaim között aludt el. Valami olyan mintha megfordult volna bennem. Azt érzem, hogy meg  kell őt védenem. Valami azt suttogja ott belül, hogy talán Ő jelent nekem valamit...

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Íme itt az új rész 💗
Nem lett valami hosszú, de igyekszem mind az írással, és a kivitelezéssel. Hoztam egy döntést amit nem tudom, hogy hogyan fogtok fogadni, de 2 része lesz a könyvnek, vagyis doulógia. Már nem sok rész van hátra úgy 5 vagy 6, és ennek a könyven vége, és jön a másik, de arról még 🤫...
Nagyon szépen köszönöm a ⭐️-at illetve a biztató kommenteket.
Imádlak titeket😍

Tiktok:DarkCherry666
XOXO:Jázmin 🍒
(Helyesírási hibákért bocsi 🙈)