Gyűlölve kívánlak

16.rész

Melani

Hamar megérkeztek a ruhák. Az idős
hölgy behozta nekem, és idők közben megtudtam, hogy Izabell a neve. Nagyon csinos ruhákat hozott. Krémszínű testhez álló kötött ruha, amihez egy extrém meleg thermo harisnya is társult hozzá, természetesen fekete színben. Kiegészítőnek egy arany színű aprócska fülbevalót, ami egyébként nagyon látványos. Plusz fekete platform csizmát. Hát mit is mondjak? Ellégé jó cuccok, de magától az ördögtől vannak. Ahogy nézegetem magam a tükörbe, kopogásra leszek figyelmes. Megfordulok a tengelyem körül, majd meglátom Izabellt.

-Kicsim elkészültél már?-Kérdezte mosolyogva.

-Igen, és köszönök mindent!-Mentem oda hozzá, majd magamhoz öleltem.

-Nincs mit kicsim, na menj!-Mondta mire rámosolyogtam még egy utolsót, majd el kezdtem kimenni a szobából, és a szemem elé tárult maga a pokol.

Nataniel fekete ingben volt, pont ugyan olyamban amiben én aludtam nem tudom hány napig. Volt is szaga rendesen. Nyugi csak viccelek. Fekete cipő és fekete vászon nadrág. Minden látható ruhadarabja fekete, pont mint a lelke.

-Nesze, ezen a plázában fogunk kommunikálni.-Nyújtotta át nekem a telefont.-Amit ezen művelsz mindent látok, úgyhogy eszedbe ne jusson a rendőrséget hívni. Amig vásárolsz Diego veled lesz, jah és mindenhol figyelve leszel ne feledd, értetted?-Kérdezte a szemembe nézve.

-Dehogy értettem, a felénél elakadtam.-Mondtam majd villantottam rá egy amolyan analfabéta gyors mosolyt, tudjátok mintha megrándulna az ember arca. Folytattuk volna még a vitát, de szerencsére Amira megállt mellettünk.

-Mehetünk végre?-Kérdezte a kislany a babáját szorongatva.

-Hogyne drágaságom.-Mondta az elrablóm a kislánynak, majd felém vetett egy olyan pillantást, hogy: Egyszer még megöllek! Amin én szokás szerint elmosolyodtam.

Úgy 30 perc alatt elértünk a plázához. Ahogy kiszállt Nataniel minden szem rá szegődött. Mi ez az ember, egy félisten? Nem Ő egy isten! Mi a fasz, miket beszélek én? Ő egy pszichopata fasz. Bementünk, majd Nataniel oda hajolt a fülemhez.

-Úgy merészelj bármi szarságot csinálni, hogy esküszöm az Istenre, avval a késsel foglat megdugni amivel meg akartál ölni. Hai capito?-Kérdezte. Értetted?

-Az utolsó szót nem nagyon értettem, viszont gondolom mire céloztál, úgyhogy igen, megértettem-suttogtam, és idő közben megérkezett Diego is.

-Amira, én most egy kicsit elmegyek, összeszedek magamnak pár dolgot, viszont nemsokára jövök, addig menjetek el játékot vásárolni. Láttam egy hatalmas nagy Barbie házat abban a játékboltba-mutattam a töltünk jobbra lévő játékboltra.

-Ez az! Bátyó kérlek vegyük meg, lécci, lécci, lécci!- Tette össze a kislány a kezeit, mintha imátozna.

Ezzel én elhagytam a terepet.

Pár óra múlva nagyjából végeztem. Ennek az embernek a hitelkártyája határtalan. Mindenkinek ilyen férfit kívánok, persze nem minden áron! Megjártam a cipő boltot, temérdek ruha a szatyrokban, de, hogy minek? Isten tudja. Ahogy haladunk a fehérnemű bolt felé csippanást hallok. Üzenet érkezett Natanieltől.

(N-Nataniel, M-Melani)

N:

Jobb lenne ha pattognál, mert már ötször néztem meg az új Barbie mese bemutatóját!

M:

Még úgy 10 perc, gyorsan megveszed nekem ami kell még aztán megyek vissza.

N: