Gyűlölve kívánlak

20.rész

Melani
Itt ülök a konyhában és iszom a pohár vizemet. Túl sok időt töltök egyedül, és túl sokat kattog az agyam. Nataniel nincs itt. Láttam ahogyan elmegy. Izabell főz valamit, aminek nagyon jó illata van.

-Mit főz?
-Spagettit. Szereted?
-Igen, nagyon. Vagyis szeretem, de nem annyira.
-Hogy vagy drágaságom?-Kérdezte. Arca ráncos, de mégis megnyugvást sugall.
-Hogyan lehetnék? Hát így-mutattam végig magamon.-Megkeseredett az életem, de nembaj. Egyszer majd jó lesz minden.-Villantok egy fájdalmas mosolyt.
-Biztosan kincsem, biztosan.

Nataniel
Hamar eljöttem otthonról. Eléggé zűrös most mindne a maffiában, és ilyenkor nagyon ingerlékeny vagyok.
A mai napra behívattam Márkot is.

-Főnök, az árut eddig biztonságban szállítják.
-Ajánlom is, máskülönben mindneki az életével fizet. Menj, hozd a kocsit,bemegyek Amirához. Ava intézze a pénzügyi ügyeket. A klubok számláit, majd később átnéztem.
-Rendben főnök!-Mondta, majd kiment.

Miután meglátogattam Amirát hazafelé indultam. Már jobban van, de megfigyelés alatt tárják pár napig. Természetesen a magán orvosom kezeli.

-Itt vagyunk -mondja Márk.
-Figyelj mára már ennyi lesz. Elmehetsz.
-Rendben főnök.-Mondta majd indult is.

Ez a nap olyan gyorsan eltelt, hogy nocsak. 01:22-t mutata a karórám. Melani már biztosan alszik. Én sem habozok sokat. Töltöttem magamnak egy pohár hideg whiskyt majd zuhanyoztam, és elmentem aludni. Ahogy nyomott volna el a sötétség eszméletlen nagy sikoltásra leszek figyelmes. Azonnal leszaladok.

Melani
-Most megdöglesz te kurva!
-Én nem csináltam semmit! Engedjenek el!
-Hogyne elengednénk, ha nem lennél túl drága. Rajtad forog a biznisz cicus.-Mondta majd a kés élét hozzá tartotta a nyakamhoz.

Izzadt mindenem. Felsikoltottam félelmemben. Nagyon félek.
Kívágtam a szobám ajtaját, majd megláttam Natanielt. Hozzá szaladtam majd szorosan megöleltem. Akit a vilagon a legjobban gyűlölök, most épp azt ölelgetem.
-S..segíts kérlek!-mondtam szipogva.
-Mi történt?
-Nagyon rosszat álmodtam.-zokogtam el magam.
-Semmi baj. Itt vagyok.-Húzott közelebb magához.
Én csak zokogtam tovább. Amikor alább hagyott a zokogásom elengedtem őt. A szemeibe néztem könnyes szemeimmel ő pedig a sötétbe kereste a tekintetem.

-Gyere velem!-Fogta meg a kezem, és vezetett fel egészen a szobájába.
Leültem az ágyára és a szemébe néztem.

Nataniel
Nagyon fél, még úgy is, hogy a szobámban van.
-Még mindig félsz?-Kérdeztem gyengéden.
-I..igen. -Remegett a hangja.
-Ne félj! Mellettem nem bánthat senki!-Mentem hozzá közelebb, majd leguggoltam a lábai közé.
-Nem tudok vissza aludni. Félek, hogy bevillan az a kép.-Mondja és zavartan körül néz,és a szeme tele lett könnyel.
-Mond mit álmodtál? -Kérdeztem, ő pedig elmondta.
Közben befeküdtem az ágyba, miközben ő még mindig ült.
-Gyere ide!
-Hozzád?
-Igen hozzám.

Úgy tett ahogy mondtam. Befeküdt mellém. Ahogy megéreztem az illatát megnyugvás kerítette hatalmába lelkemet. Valami leírhatatlan dolog történt.

Melani
Amikor mellé feküdtem a szívem olyan gyorsan kalapált, hogy attól féltem kiszáll a helyéről. Bár nem is lett volna olyan nagy baj. Ahogy lefeküdtem megcsapott az illata. Nem egyszer kerített már hatalmába, de ez most..más.
Felé fordultam, majd egymás szemébe néztünk. Csak kémleltem gyönyörű barna már-már fekete szemeit.

-Megnyugodtál már ?
-Uhum..
-Akkor aludj.-Mondja, és szívem szerint átöleltem volna. MI VAN VELEM?
-Van itt kis párna?
-Minek neked az?
-Azért, hogy tudjam ölelni.
Ahogy ezt kimondtam magához húzott, és én nem ellenkeztem. Olyan gyorsan nyomott el az álom, mint még soha. Olyan megnyugvást éreztem, és biztonságot. Mindezt az elrablóm karjai közt.

Niki
A mai nap Márk egész nap nem volt itthon. Fura , hogy ezt a házat az otthonomnak tekintem. Más szó nem jön a számra. Egész nap csak feküdtem. Mi mást csinalhattam volna? A lakás olyan tiszta mit a patyolat. Akkor? Az-az igazság, hogy sokat aludtam a mai nap. Nem mozdulhatok ki, mert megölnek. Nos, jó kis élet nemde?
Na mindegy elég a fogyatékoskodásomból, ezért ideje össze dobnom egy vacsit. Meleg szenya. Imádom, nem mellesleg Márk is szereti. Amikor kész lettem a szendvicsekkel és az erdei gyümölcsös teát megcsináltam akkor toppant be az ajtón Márk.
-Szerelmem-köszönt.
-Szia, jókor jöttél, épp készen lett a kaja.
-Szuper.-Mondta halkan.
-Mi a baj?
-Semmi csak fáradt vagyok. Sokat kellett ma dolgoznom. Vagyis igen.
-Ohh sajnálom.-Mentem oda hozzá, majd két kezem közé fogtam az arcát és csókolni kezdtem. Pontosabban hosszú keringőre hívtam a nyelvemmel. Levegő hiany miatt szétváltak ajkaink, és a számat egy sóhaj hagyta el.
-Már jobban vagyok-mondta nevetve.
-Ajánlom is!-Nevettem el én is magam.

Miután megettünk felmentünk a szobába. Szokásokhoz híven néztük a csillagokat.

-Gyönyörűm!

-Hm?
-Szerinted mi jó szülők lennénk?
-Szerintem igen. De nem akarok vitázni, és ez szerintem eléggé baj, hogy ha a gyerek téma szóba kerül akkor mi mindig vitázunk. Talán túl sokat rágódunk rajta. Hiszen még össze sem házasodtunk.
-Igazad van, akkor elveszlek feleségül.
Felnevettem.
-Azért ne dönts hamarkodottam!
-Nem fogok, tudom, hogy te vagy a végzetem-mondta.
- Szeretlek. Jó éjt!
-Jó éjt Gyönyörűm!
Nem kellett sok idő. Elnyomott az álóm.

Nataniel
Hajszálak csiklandozzák az arcom. A napsugarak próbálnak besütni, de nem bírnak a sötét redőny miatt. Kinyitom a szemem és hozzám simul Melani teste, az arcát pedig a mellkasomba fúrta. Gyönyörű az arca és békés. Egyenletesen fel, le emelkedik a mellkasa. Mocorogni kezd. A kezem a fenekén van, és annak ellenére, hogy ébredezik nem veszem el. Kinyitotta nagy barna szemeit majd álmos rekedtes hangon nyöszörögni kezdett. Aranyos.
-Jó reggelt bébi.
Nem mondott semmit, csak a fejét még jobban a mellkasomba fúrta. Amikor realizált, hogy mit csinál hirtelen felült. Végig nézett felső testemen. Mivel póló nélkül aludtam így látja izmoktól domborodó karomat , a kézfejemet amin az erek tökéletesen látszanak és a kígyós tetoválásomat. A kockás hasamat és izmos mellkasomat, na meg persze az összes többi tetkómat ami a testemet fedi. Megnyalja alsó ajkait, ami nekem nagyon kedvez. Vagyis a gatyámban lévő fenevadnak.
-Mi az, nem kényelmes a mellkasom ?-Kérdeztem mosolyogva.
-De igen... Csak, semmi.
-Baj van?-Ültem fel mellé.
-Nincs, csak kellemetlen. Vagyis szokatlan. Nagyon fáj a fejem.
-Mikor ettél utoljára?-Tényleg érdekel, mivel az arca sápadt.
-Amikor a szendvicset csináltam. Tegnap Izabell kérdezte, hogy szeretem-e a spagettit és mondta, hogy egyek. De végül nem ettem.-Hajtotta le a fejét, és az ujjaival kezdett bíbelődni.
-Menj le már itt van Izabell. Biztosan csinált reggelit. Hozd fel nekem!

Tette amit kértem. Pár perc múlva vissza jött egy tálcával a kezében amin ha jól látom tojás rántotta és croissant van, illetve kávé .
-Tessék.-Tette le a tálcát elém.-Én most megyek.
Már indultam volna ki, amikor megállítottam.
-Nem mondtam, hogy elmehetsz! Gyere vissza, ülj le és egyél velem.-Mondtam és beleittam a kávémba.
-Mit csináljak?-Kerekedett ki a szeme.-Nem vagyok éhes.
-Ne csináld ezt. Ha elájulsz és beteg leszel..
Úgy nézett rám mintha azt a akarná mondani, hogy Igen, mi lesz akkor?.
-Gyere és egyél!
Vissza jött leült az ágyra törökülésbe. Tettem a villára tojást, majd a szájához emeltem amit ő jóízűen bekapott.
-Hogy van Amira?
-Már jobban, nemsokára kiengedik.
-Te is egyél,ne csak én!
-Eszem.
-Mit?-Kérdezte nevetve.
-Kávét.
-Hmm jó kaja-nevetett.
-Történt valami még az este?-Kérdeztem miközben újjab falatot tettem a szájába.
-Meglepő módon nem. Megnyugodtam, és már nem féltem. Nem tudom mi van velem, de a stressznek tudom be.
-Miért stresszelsz?
-Te mit tennél ha elrabolna egy pszichopata és a családod és a kutyád életét félted? Nem szorongnál? Nem lenne minden nap görcs a gyomrodban és gombóc a torkodban? Dehogynem.
-Bébi ez nem az én hibám. Egyszerűen csak rosszkor voltál rossz helyen.
-Eddig nem értettem ezt a mondás, de napról napra kezdem egyre jobban megérteni.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Íme itt az új rész 💗
Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket.
Ha tetszett commentelj és nyomj egy ⭐️-ot
XOXO:Jázmin 🍒
Tiktok:DarkCherry666
(Helyesírási hibákért bocsi 🙈)