Gyűlölve kívánlak

24. rész

Nataniel
Amikor azt mondta, hogy mind a kettőtől, ledöbbentem. Érez irántam valamit?
-Te érzel irántam valamit?-Kérdeztem, a szemébe nézve. Egy pillanatig sem engedem, hogy másfelé nézzen.
-Hát.. Én, nem tudom. Vagyis nem voltam még soha senkivel. Még nem izé...-Olyan érthetetlenül motyog, hogyha hangosan mondaná se érteném.
-Nem értem Melani.
-Nem érzek irántad semmit. Még ugyan úgy gyűlöllek mint a legelején-mondta határozottan.

Végre hallottam amit akartam. Ideje megcáfolni.
Megint olyan közel mentem hozzá, hogy szinte egymástól szívtuk el a levegőt.

-Gyűlölsz?-Kérdeztem suttogva .
-Igen-suttogta ő is. A szívverését tisztán hallottam, olyan hevesen dobog.
-Mennyire?
-Nagyon.
-Biztos?-Leheltem a nyaka felé, amire mocorogni kezdett.-Bébi a tested elárul.
-Talán igen, de attól még gyűlöllek -elhúzódott tőllem, majd felpattant és az ajtóhoz sietett. 

Elkaptam a karját, majd visszahúztam, és az ajtónak szorítottam.
-Hogy került hozzád a pólóm? Tudtommal én neked csak inget adtam neked-kérdezem tőle immár nem suttogva.
Erre köpni nyelni nem tudott.
-El vitte a cica a nyelvedet?
Erre kinyújtotta a nyelvét és végre megszolalt.
-Nem, nem vitte el. Úgy került hozzám, hogy kényelmesnek tűnt, és az is. Felvettem, mivel azt hittem, hogy ma már nem találkozunk -mondta határozottan, de éreztem, hogy fél.
-Te be jöttél a szobámba?-Kérdeztem hunyorogva.
-Nem. Izabell hozta ki a szobából, és letette a székre, én meg megfogtam és bevittem a szobába.
-Látod, hogy hazudsz?
-Oke bejöttem és akkor?-Kérdezte félénken.
-Akkor itt is maradsz-mondtam határozottan, majd befektettem az ágyba.

Lefeküdtem mellé,  majd kifordultam úgy, hogy a hátam az arca felé legyen.
Néhány óra múlva megszólal.

-Hé, fent vagy?-Kérdezte suttogva.
-Melani aludj!
-De nem tudok. Éhes vagyok.

Felé fordultam majd találkozott a tekintetünk.

-Hogy mi vagy?
-Éhes. Nem ettem ma.
-Miért nem?
-Mert nem esett volna jól-mondta lesütött szemekkel.
-Mit akarsz enni?-Kérdeztem tőle megadóan.
-Édességet.
-Gyere, menjünk.

Lementünk a konyhába majd felkapcsoltam a villanyt, amire Melani hunyorogni kezdett.
Oda mentünk a pulthoz ahol a bár székek vannak. Én leültem, Melani pedig állva maradt.

-Nos mit akarsz enni?-Kérdeztem.
-Nutellát.
-Simán Nuetellát?
-Van keksz?-Kérdezte.
-Nem hinném.
-Nem baj. Kenyér van.  Nutellás kenyér -mondta mosolyogva. Aranyos.
-Hajrá!-Mutattam a konyhapult felé.

Elő vette a kenyere, majd az összes szekrényt kinyitogálta, mire megtalálta a nutállát.

-Te is kérsz? Csak szólok, hogy a meleg szendvics után ezt tudom a legjobban megcsinálni -mondta nagy büszkén.
-Wow te olyat is tudsz? Amúgy nem kérek.
-Igen tudok -forgatta meg a szemeit.
-Ilyet ne csinálj többet!
-Ezt soha nem értettem, hogy miért baj minden szexi pasinak az ha a nő forgatja a szemét?-Mondja, de szerintem csak hangosan gondolkodott.
-Szóval szexinek tartasz?-Kérdeztem mosolyogva.
-Hangosan gondolkodtam, ne is figyelj rám. Amúgy én tudom megcsinálni a legjobb tejet.-Terelte a témát. Mindig ezt csinálja.

Melani
Lefagytam amikor kimondtam hangosan a gondolataimat. Össze vissza beszélek. Komolyan azt mondtam,  hogy én csinálom a legjobb tejet? Mi a fasz Melani?  Te agyhalott.

-Kész -mutattam az előttem lévő tányérra.
-Na egyél!

Ahogy bele haraptam úgy éreztem, hogy a mennyországba lépek, és a szememmel olyan mozdulatot csináltam mintha belém szállt volna egy démon. Teljesen kiforrgattam.
Nem is ettem inkább habzsoltam. Bele szürcsöltem a hideg tejbe amit már nem bírtam hang nélkül hagyni.