Gyűlölve kívánlak

26. rész

Nataniel
Ahogy ébredeztem éreztem a tekintetét magamon, mire kinyitottam szemeimet. Bele néztem álmos szemébe. Természetesen megint össze voltunk tapadva.

-Miért nézel így?-Kérdeztem rekedtes, álmos hangon.
-Szégyelem magam-süti le szemeit.
-Miért?
-Amit valamelyik nap láttál, hogy tudod? Magamhoz nyúltam. Tekintsük úgy, hogy az nem történt meg-mondta már a szemeimbe nézve.
Erre elmosolyodtam.
-Természetesen egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Ugyan azt megcsinálhatom veled.
-Meg akarsz újjazni?-Kérdezte nagy kerek szemekkel.
-Hozzád még tényleg sosem ért férfi?
-Nem.
-Miért?
-Mert sosem akartam, hogy hozzám érjenek. Na meg nézz rám.
-Azt csinálom-mosolyodtam el.
-Csodálkozom, hogy nem okádod el magad. Nem vagyok szép nő. Sőtt még csinos sem. Telt vagyok, nem pedig vékony. Ezért nem akart engem senki, és így én sem akartam őket-mondta szemeimbe nézve, majd a mondata végén a számra pillantott.

Közelebb hajoltam hozzá, mire ő megdermedt.

-Mit csinálsz?-Kérdezte.
-Kísérletezem.
-De ne rajtam-húzódott hátrébb.
-De igen, rajtad szeretnék bébi-húztam ördögi mosolyra ajkaimat.
Megint olyan közel kerültem hozzá. A szánk már-már összeért. Nem tettem semmit.
-Miért nem engeded Melani?-Suttogtam ajkaira, amit ő beharapott.

Melani
Szinte ajkaimat súrolta az ajkával, amire  teljes sokkot kaptam.
Cselekedj BAZDMEG!

-Khm-köszörültem meg a torkom-ennek még nincs itt az idege-sóhajtottam.
Minden önuralmamra szükségem volt, amit csak-csak össze kapartam.

-Valóban?-Kérdezte vigyorogva. Piszok jól áll neki.
-I..igen-dadogtam.-Elmehetek?
-Nem.
-Miért?-Húzódtam el tőlle.
-Mert azt mondtam. Te nem engedted, hogy megcsókoljalak én nem engedem, hogy el menj. Korrekt nemde?-Kérdezi miközben feláll és a fürdő felé veszi az irányt mire követni kezdem.
-Akkor egész nap ebbe a szobába leszek?

Oda lépett a mosdóhoz majd mosdani kezdett.

-Hahó!-Ütögetem meg a hátát. Talán túl erősen.
Megfogott a csípőmnél fogva, majd felúltetett a mosdó szekrényre, vagyis inább rá dobott.  Nagyon fájt és felsikoltottam.
-Befejezted?-Kérdezte rekedtesen és suttogva.
-Még el sem kezdtem-hajoltam hozzá közelebb. Akkor játszunk.
-Ne csináld ezt bébi.
-Sss-tettem a mutató újjam ajkaira-szépen kiengetsz engem a szobából ugye?
-Nem-mondta határozottan.
-Fáj a seggem-suttogtam magam elé. Miért nem tudom befogni?
-Ajaj, ha nem tudnám, hogy szűz vagy még azt hinném valaki seggbe baszott-villant perverz mosolyt.-Ma sokáig fogok dolgozni, úgyhogy ne keress.
-Nem is szoktalak keresni-ráncolom össze a homlokom. Közelebb hajol a fülemhez.
-Biztos? Tudod ha a gondolataidban motoszkálnék akkor egész nap magamat látnám. Be vagyok férkőzve a fejedbe-suttogta.
-Ezesetben viszlát Mr.Maffia-pattantam le a szekrényről. Hála az égnek nem szólt, hogy mennyek vissza csak hangosan felnevetett.

Nataniel
Ez a nő valami eszméletlen. Ha elő csalogatják az oroszlánt a barlangból olyan pusztítás tud végezni mint egy hurrikán.

Összekészülődök, majd be megyek az irodába ahol már Márk vár.
-Főnök baj van-mondja a székről felpattanva.
-Mi az?-Ültem le a székemre.
- A szállítmánnyal keményen átvertek. Ugyan szállították, de épp hogy valamit. Pár száz fegyver volt a hajón és nem millió. A beépitett embereinket leleplezték,  így könnyen át tudták minket verni-közölte egy szuszra.
Nem is kell mondanom azonnal idegbeteg állapotba kerültem.
Nem szóltam semmit csak a telefonom után kaptam és felhívtam az olasz ismerősömet.

-Francesco 26.-án indulunk. Változott a terv-mondtam a legfőbb bizalmasomnak. Vagy segíteőmnek.  Fel voltam készülve, hogy át basztak, így egyeztetnem kellett.
-Rendben-mondta majd bontotta a vonalat. Ezt szeretem benne, hogy nem kérdez, csak elfogadja a tényeket.
-Miért nem hívtál, vagy legalább üzenetél, egyáltalán mikor tudtad meg, hogy átbasznak a szállítmánnyal kapcsolatban?-Kérdeztem Márkot ingerülten.
-Tegnap este vagy ezerszer hívtalak, és írtam is egy csomót-mondta zavartan.
-Az lehetetlen, hisz akkor láttam volna.
-Biztos vagyok benne, hogy hívtalak és folyamatosan foglaltat jelzett a telefon.