Gyűlölve kívánlak

27. rész

Nataniel
December 24.-e van. Szenteste.  Tegnap Melani feldíszítette Amirával a fát meg az egész házat. Szóval mindenhol mikulás meg hóember illetve rénszarvas lóg vagy esetlen néz vissza rád. Színt csempésztek a feketeségbe.
A tegnapi nap volt az első, hogy Melani nem aludt mellettem. Be kell vallanom, hogy nagyon furcsa érzés volt. Hiányzott. Hiányzott a szuszogása, ahogyan a mellkasomba fúrja a fejét és hogy nem a hajára keltem fel ami általában csiklandozta az arcom.
Tegnap Amira megparancsolta nekem, hogy karácsonyi pizsiben kell lennem. Így teljesül majd a karácsonyi csoda vagy mi az isten. Melani annyi mindennel tömi a fejét, de végül bele mentem. Természetesen pólót nem voltam hajlandó felvenni az alváshoz, így fél meztelen megyek le a földszintre ahol rohad jó illatok vannak. Amikor leértem Melani azonnal rám kapja a tekintetét majd végig mér és a végén  apró mosolyra húzza ajkait.
Nem hibátatom hiszen egy mézeskalácsos nadrágban, hóemberes mamuszban áll előtte egy maffia vezér.
Amira mihelyst meglát azonnal a nyakamba ugrik.

-Boldog Karácsonyt bátyó!
-Neked is Angyalkám-csókoltam bele a hajába.-Mik ezek a jó illatok?
-Hercegnő főz nekünk-mutatott Melanira.
-Mit csinálsz?
-Főzök. Tudod vannak kaják amik nem olyan bonyolultak mint a tejbe rizs-mondta mosolyogva.
-Most tényleg te főzöl?
-Jaj dehogy én-nevette el magát. -Tegnap Izabell elő készítette így csak ki kell sütni és kész.
-Hahh csodálkoztam, hogy nem ég semmi-cukkoltam.
-Bátyó kérlek csukj egy kis karácsonyi zenét.
-Máris kicsim-mondtam és bekapcsoltam a TV-t. Elindítottan rajta Michael Bublé-Holly Jolly Christmas  című zenejét. Amira el kezdett táncolni én pedig a konyhapulthoz mentem Melanihoz.
Épp az egész csirkét tette be a sütőbe, amikor felém pillantott.

-Izabell mondta, hogy van erre egy külön szakácsotok, de ragaszkodtam hozzá, hogy én akarom megcsinálni-fprdult mosolyogva felém

Tegnap eléggé össze kaptunk, pontosabban az azelőtti nap. Nem szóltunk egymáshoz és tegnap egész nap kerültem.

-Boldog Karácsonyt bébi-mondtam majd a konyhapultnak nyomtam és a két karommal bekerítettem, hogy még véletlenül se tudjon elmozdulni.
-Boldog Karácsonyt Mr. Maffia-mondta mosolyogva.-Tudod tegnap gondolkodtam azon amit a medencénél mondtál-hajotta le a fejét majd aztán megint rám nézett. -Nem érdekel, hogy veszélyben vagyok, hiszen te itt vagy. Nem érdekel, hogyha megölnek mert neked is az volt a célod, még sem tetted meg. Nem érdekel, hogy hány álmatlan éjszakám lesz miattad, de akkor is élni fogok, és nem érdekel, hogy mennyire gyűlöllek, ha mégis a te jelenléted nyújt nekem megnyugvást. A családom, egyedül őket féltem, senki mást. A kutyámról már réges rég elmondtam-a könnyek gyűlni kezdtek a szemébe. Utálom ha sírni látom.

-Ne mondj le olyanról, amiről nem akarsz-mondtam biztatóan rá mosolyogva.

Melani
Tudja. Tudja, hogy hol van Büdi. Biztosan jó helyen, ugyanis szerintem nem engedné Nataniel,  hogy éheztessék az én kis drágaságomat. Egy kicsit megnyugodtam, de mégis volt bennem egy aprócska feszültség.

Megettük az ebédet vagy korai vacsorát és el kezdtünk filmezni. Már vagy az 1567-szer megnézett Reszkessetek betörőket* néztük meg olaszul. Nem sokat értettem belőle, de nem is kellett, mert kívülről fújom az egészet.
Elérkezett az ajándékozás ideje. Kis koromban imádtam ezt. Az izgalmat, hogy jön a Jézuska,  és a sok ajándék. De ez is megváltozik, mint minden más is ahogy az ember felnő. Már nem ugyan olyanok sem a születésnapok sem pedig a karácsony.
Tegnap valahogy a béna tudásomat becsomagoltam Amirának a játékokat. Minden rózsaszín és barbis. Barbis ruha, napszemüveg, vagy 20db barbi baba, meg egy barbis távorányítós játék autó. Ahh azt hiszem, hogy Barbie allergiám lett

Amikor vége lett a filmek tapsoltam eggyet.
-Ideje az ajándékokat kibontani kis manó-néztem Amirára aki csillogó és egyben izgatott szemekkel nézett vissza rám. Ez a kislány egy igazi angyal.
-Juhuu!-Ugrott fel, majd szaladt a hatalmas nagy fához amit együtt díszítettünk fel.
Ahogy szakítgatta szana szét a csomagoló papírokat ugyan olyan hangosan sikoltott. Hallás károsultnak érzem magam a végére, de megéri hiszen látni, hogy mennyire örül mindennel felér.