~ 29.rész ~
~ Bella szemszöge
Valójában nem is Ash-hez mentem, azt csak azért mondtam Luke-nak, hogy lássam a reakcióját. Valójában nem ezt a reakciót vártam, de már mindegy.
- Tényleg szeretne Luke? - suttogtam magamnak, miközben leültem a medence szélére.
- Igen, szeret téged. - ült le mellém Calum.
- Oh, szia bátyus. - mosolyogtam rá.
- Hogy vagy? - kérdezte kedvesen.
- Kicsit össze vagyok zavarodva. - néztem rá, majd a medencébe.
- Azt látom. -nevetett - Mi a baj? - bökött meg.
- Luke..- nevettem fel kínosan.
- Ja, hogy ő. - húzódott széles vigyorra a szája.
- Igen, ő.
- Szeret téged, ez egyértelmű - mondta.
- Nem is tudom.. - húztam félre szám.
- Már az eleje óta beléd van esve. - nevetett.
- Tényleg? - fordultam felé nagy szemekkel.
- Igen, nekem mindig mindent elmondott. - vont vállat.
- És te nekem nem mondtál semmit? - förmedtem rá.
- Hey, nehogy már én legyek a hibás.. - emelte fel védekezően kezeit, amire kuncogni kezdtem.
- Bocsi, csak... - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Össze vagy zavarodva, tudom.. - mosolygott.
- Igen. - néztem rá.
Gondolom megsajnált, mert sóhajtott egy nagyot és szorosan magához húzott. Nézelődtem miközben Calum karjai közt voltam, és hirtelen tekintetem összeakadt Luke-val, aki a szobánk ablakából minket nézett. Akaratlanul is elmosolyodtam, s mikor észrevette ő is vigyorgott. Kezemmel mutattam neki, hogy jöjjön le úszni, ő pedig csak bólintott és már nem is állt ott, ahol az előbb. 2 perc múlva már a kijáratnál volt.
- Akkor én megyek is. - állt fel Calum.
- Nem muszáj, ha nem akarsz. - fogtam meg kezét.
- Beszéljetek. - biccentett fejével a szöszink felé, aki erre közelített.
- Rendben. - mosolyodtam el és elengedtem.
Néztem egy kicsit, ahogy távozik és már Luke állt előttem. Egyből lekapta felsőjét és törölközőjét az egyik székre dobta.
- Jössz? - mosolygott.
Válaszként aprót bólintottam és lehámoztam magamról a ruháim. Most az egyszer éreztem, ahogy elpirulok előtte fehérneműben, amit észrevett és elmosolyodott. Nyújtotta felém kezét, amit egy kis gondolkodás után elfogadtam, s összekulcsolta ujjainkat. Úgy sétáltunk a medence felé. Talán most éreztem, ahogy Luke tényleg megváltozott és tényleg szeret. Figyelmes velem és most már nem lök be a vízbe, nem perverzkedik, és még nem is bunkó. Lassan mentünk be a langyos vízbe, de kezeink még mindig összekulcsolva voltak.
- Látod? - mosolygott.
- Mit? - néztem rá értelmetlenül.
- Elválaszthatatlanok vagyunk. - emelte ki kezeinket a vízből.
Rápillantottam kezeinkre, amik még mindig egyben voltak és elmosolyodtam. Mintha a sors azt akarná, hogy örökre így maradjunk. Mintha minden újra mese lenne. Mintha megint éreznék iránta valamit.
- Luke.. - motyogtam halkan.
- Igen, szerelmem? - úszott közelebb.
- Ne hívj így.. - néztem rá, s láttam, hogy elszomorodik.
- Oké.. - mondta. - mit akartál?
- Ash-vel vagyok és.... - kezdtem el.
- Tudom, tudom. Vele vagy, őt szereted, engem nem. Vele vagy boldog, vele akarod leélni az életed..tudom, tudom. Mondj valamit, amit nem tudok. - forgatta szemeit.
- Nem az. - emeltem fel hangom, amitől megijedt.
- Hanem? - vakarta meg tarkóját.
- Azt hiszem, hogy téged szeretlek. - mondtam lehajtott fejjel.
Nem hittem magamnak, hogy kimondtam.
Azt hittem, hogy ott halok meg, ha nem mond valamit.
Szólalj már meg, Luke.
Meghalok, érted?!
Na, mondj már valamit.
Na, jó.
Kész, végem, ha nem mond semmit.
Mondj már valamit!
Akármit!!
- Mi?! - pislogott nagyokat.
Hát. Ez. Fasza.
- Ilyen halkan mondtam volna? - nevettem kínosan.
- Nem, csak nem hiszem el, hogy végre kimondtad! - mosolyodott el.
Mosolyog!
Aha, szóval minden oké.
Várj.
Nem, nem oké.
Nekem van barátom, Ashton.
Rohadj meg, Bella
Mindig megsértesz valakit!
Hát ez jó, most meg magamat oltom be..
Azt sem tudom mit akarok!
Ash-t is szeretem, de csak, mint legjobb barátot.
Lehet, hogy sosem éreztem többet
Lehet, hogy mindig is csak Luke-ot szerettem.
Lehet?
Nem, nem.
Hanem biztos!
Várj.
Ezt nem teheted Ash-vel, szeret téged!
De én meg Luke-ot szeretem.
Hát ez nem igaz!
- Bella. - integetett előttem Luke.
- Hmm?
- Hol vesztél így el? - nevetett és újra közelebb jött.
- Az idióta énemmel vitatkoztam. - nevettem.
Miért nevettem?
Ez kínos.
Mindjárt meghalok
Mentőket ide!
Most!
- Tényleg szeretsz? - mosolygott.
Szeretem?
Hmm.
Igen, jó hogy szeretem!
Szeretlek Luke, nagyon.
Na, jó.
Most ezt mond ki hangosan, te idióta.
Gyerünk.
- Szeretlek, Luke. - böktem ki.
Végre.
- Végre. - sóhajtott megkönnyebbülten Luke.
Ez belát a fejembe?
Úristen.
- Mi lesz Ash-vel? - kérdezte.
Ez jó kérdés..
Miért kerülök mindig ilyen helyzetbe?
- Adj egy kis időt, majd beszélek vele. - mosolyogtam.
Hii girls
Itt az új rééész:)
A következő rész pénteken lesz megírva,
remélem:D
A 30.részben 1hónappal későbbre teszem majd az időt:)
Nyugi, nem kész még a story, csak szerintem uncsi, ha
minden napot leírok. Nem?:D (meg nincs is hozzá ötlet)
Remélem ez is tetszett, ha igen szabad komizni és voteozni is:)
Puszii
Tali pénteken <333
Addig is legyetek jók:3 <3
