~ 36.rész ~
Itt egy extra rövid rész :( bocsii <3
Reggelre arra ébredtem, hogy elhalt a nyakam és nem tudok megmozdulni. A nap majdnem kiégette a szemem, még csukva is. Lassan nyitottam ki szemhéjaim és ekkor azt hittem, hogy leesek innen. Vagyis egy fán ébredtem fel és alattam egy gyerek áll. Érdekesen méreget és a szemöldökét húzogassa le-föl.
- Te ki vagy? - dörzsöltem meg szemeim.
Körbenéztem. Luke és Ash egymáson (?) fekszenek. Jenny és Bry között pedig 5 ág távolság van. Mi történt tegnap este? Meg miért alszunk egy fán?
- Inkább ti kik vagytok? - ráncolta homlokát.
- Bella vagyok, ők pedig az idióta barátaim! - biccentettem feléjük.
- Azt gondoltam - szólalt meg kissé flegmán.
- Hey - emeltem fel szemöldököm - nem kell flegma lenni így korán reggel. Amúgy is te kérdezted, én meg csak válaszoltam - egyenesedtem ki és nyújtózkodtam egy nagyot.
Vagyis kicsit túl nagyot. Mivel nem kapaszkodtam, így lecsúsztam a fáról. Felsikítottam. Összeszorítottam szemeim és vártam, hogy meghaljak, vagy eltörjem valamim, de nem történt semmi. Kinyitottam szemeim és összetalálkoztam egy tengerkék szempárral.
- Helló - kuncogott és letett a földre.
- Öm, köszi - mosolyogtam.
- Ki az az idióta, aki hajnali ötkor sikíít? - hallottam Ashton reggeli morgását.
- Én! - motyogtam halkan.
Ekkor lenézett.
- Miért vagy ilyen kicsi? - emelte fel egyik szemöldökét - és én miért vagyok egy fán? És te ki vagy Bella mellett?- vállt idegessé - és Luke miért alszik rajtam? - kerekedtek ki szemei - szállj már le rólam, te buzi! - kiabált.
- Mi van már? - nyöszörgött az egyik ágon Jenny, amire odakaptam a fejem.
- Ki kiabál? - nyitotta ki szemeit Bry.
Szemei kikerekedtek és egy elég vicces pofát vágott be, amire beharaptam ajkaim, hogy ne röhögjek.
- Luke, ha nem szállsz le rólam most rögtön, esküszöm én... - kezdett bele idegesen Ash, de Luke megszakította.
- Anya, mióta lett ilyen csipogós hangod? - morogta.
- Anyádat Lucas, nyisd már ki a szemed, mert lelöklek a fáról! - kiabált.
- Elég fura barátaid vannak - lépett közel a kék szemű gyerek és a fülembe súgta.
- Úgy mutattam őket be, hogy idióták, nem? - néztem rá.
- Hát..de - nevetett halkan.
- Srácok, ébresztő! - kiabáltam nekik.
- Miért vagyunk egy fán? - kérdezték mind a négyen egyszerre. Ez rémisztő volt.
- Nem tudom - válaszoltam őszintén.
Ebben a pillanatban mind a négyen lemásztak és mellém jöttek meg a sráccal szembe.
- Ő itt...mi is a neved? - fordultam a gyerek felé.
- Adrian. A nevem Adrian - mosolygott.
- Ő itt Adrian, Adrian ők itt: Luke, Ashton, Bryana és Jenifer - mosolyogtam.
- Örülök - tette zsebre kezeit A.
- Mi is - vigyorgott Jenny.
- Calum - kiabáltam el magam.
- Hol? - forgolódott kétségbeesetten Jen.
- Sehol. Ezt csak azért csináltam, hogy ne nézz más pasikat, mert neked ott van Cal - ráztam nevetve a fejem.
- Jó - morgott.
- Nos, te ki is vagy pontosan? - fordult Luke Adrian felé.
- Ez az én házam - mutatott oldalra, ahova rögtön odakaptuk a fejünket - ez az én fám - mutatott oda.
- Szóval a fádon aludtunk, huh? - húztam félre a szám - bocsánat!
- Semmi - legyintett.
- Na, de akkor mi megyünk is. Köszönöm Adrian, hogy megmentettél az eséstől - öleltem meg.
Luke vetett felé egy szúrós pillantást, majd elköszöntünk tőle és siettünk vissza a suliba.
Uh, ennyi lenne a rész:(
Sajnálom, tényleg nincs ötletem
ne öljetek meg légyszi <3
Jövőhéten..ígérem, hogy próbálok hosszút írni :s
Nataliee xx
