~ 30.rész ~
* ~ 1 hónap múlva ~ *
Az ágyamon feküdtem és figyeltem, ahogy kint szakad az eső. A cseppek az ablakhoz ütődtek, így annak hangja vízhangzott a szobában. Egész nap esik és elég hideg van, még bent is. Luke fogalmam sincs hol van, Ashton pedig Bryanaval készíti a fizika beszámolót. Péntek van és már várom, hogy menjünk az esti buliba. Ash-vel még mindig nem szakítottam, akartam, de akármikor közbe szerettem volna hozni, mindig meglepett ajándékokkal, és nem ment. Nem sikerült. Sajnálom, hogy ezt kell tennem, mégis a legjobb barátom volt. Gondolkodásomból Luke hangja zökkentett ki.
- Szia, szerelmem! - feküdt le a hátam mögé és átölelte derekam.
- Szia! - fordultam felé mosolyogva.
- Mikor beszélsz már Ash-vel? Nem bírom ki nélküled! - biggyesztette le ajkait.
- Most is itt vagy - kuncogtam.
- Nem így értettem! - mosolygott édesen.
- Kell egy kis idő..
- Már egy hónapja várok - vált komollyá hangja.
- Sajnálom, de nem akarok senkit sem megsérteni - ültem fel idegesen.
- Szóval még mindig szereted - kelt fel és összeszorította öklét.
- Nem! - vágtam rá rögtön - téged szeretlek..
- Aha, persze. Akkor miért nem mondod el neki? - emelte fel hangját.
- Mert... - kezdtem bele, de nem találtam rá semmi okot - jó, akkor ma este elmondom neki.
- Helyes - mosolyodott el halványan.
Felkeltem,majd szorosan átöleltem, beszívtam illatát és elmosolyodtam. Az ölelése az a dolog, amiért mindig imádkozok, hogy sosem múljon el. Mikor eltávolodtunk egymástól, szemezni kezdtünk, szinte elvesztem kék szemeiben.
- Megint pirulsz! - vigyorgott.
- Hát.. csak.. mert.. - dadogtam.
- Nyugi, tudom, hogy helyes vagyok - vágott be egy büszke mosolyt.
- Egoista - forgattam nevetve szemeim.
- Nem iis - húzta el az ' i ' betűt, amin felnevettem.
- Dehogynem! - nevettem még mindig.
- Így szeretsz! - vont vállat és magához húzott.
Éreztem, ahogy a pír még jobban elönti arcom és a szívem ezerrel vert. Mindig ezt csinálja, de sosem történik semmi. Nem csókol meg, csak néz. Elengedett karjai közül és megvakarta tarkóját.
- Megyünk együtt a buliba? - kérdezte rekedtes hangján.
- Aha, majd szólok Ashnek, hogy veled megyek - mondtam.
- Nem fogja zavarni?
- Szerintem nem, mostanában elég sokat van Bryana-val - nevettem.
- És téged az nem zavar? - vont kérdőre.
- Nem, miért zavarna?
- Még mindig együtt vagytok! - nevetett kínosan.
- Áh, nem érdekel! - jelentettem ki egy legyintés kíséretében.
Vállat vont és édesen felnevetett. Visszafeküdtünk az ágyra egymás mellé és szinte az egész délutánt átbeszélgettük.
****
Már mindenki úton van a buliba, én pedig még mindig készülök.
- Jössz már? - nevetett Luke.
- Várj! - mondtam, majd ívesen kirúzsoztam ajkaim, s felé fordultam.
- Gyönyörű vagy! - mért végig.
- Köszönöm - mosolyogtam rá.
- Indulhatunk Miss. Henderson? - ajánlotta fel kezét.
- Igen indulhatunk, Mr. Hemmings! - nevettem, majd vele az oldalamon mentem ki a suliból.
