Szomszédfiú |✔

Seven

Az elbaltázott bemutatkozás és a buli óta kerek egy hét telt el. Közben összeszedtem valami betegséget, amit én az állandó rosszkedvemre és a rossz időre fogtam. Tavasz rossz idő nélkül egy semmi. Kellenek a rossz napok is az életünkbe. Számomra a rossz napok ragadósak lettek. A lakásban is csak voltam. Nem is léteztem. Csak voltam. 

- Adelaide drágám, egyre rosszabbul nézel ki. Nem kéne mégis csak elmennünk az orvoshoz? - húzta le fejemről a takarómat Liz. Hát igen, szépíteni a dolgon nem is lehetett. Az orrom pirosra volt fújva,csak a számon keresztül kapok levegőt, a szemeim karikásak voltak, bőröm sápadt. Hajam kócosan éktelenkedett fejtetőmön, napok óta csak pizsamában létezem. Valahogy undorodtam magamtól. 

- Inkább mérd meg a lázam, és hadd haldokoljak tovább. - fordultam hasamra. Liz egy mély sóhaj után hónom alá dugta a lázmérőt, ami kerek egészen 39 fokot mutatott. Szép, semmit sem javult két napja. Kezdek kétségbeesni, hogy lassan elfolyok. 

- Ade, legalább gyere le enni! - kérlelt. Maradtam volna a puha párnák között, de a kajának ki ne mondana nemet? Lassan kikászálódtam az ágyamból, semmit se törődtem a kinézetemmel, lesétáltam Liz után. Elém rakott egy jókora palacsinta tömeget, amit lassacskán elkezdtem falatozni. Mit ne mondjak, az üres gyomromnak nagyon jól esett. Megettem a felét. 

- Nash barátai ma átakarnak jönni. Ellenedre van? - kérdezte lágyan Liz. Óvatosan megráztam fejemet. Úgy is Nashhez jönnek, nem hozzám. Miután megköszöntem a reggelimet, visszasétáltam a szobámba, ahol befeküdtem az ágyamba, és ahogy mondtam, haldokoltam tovább. A fejem borzasztóan hasogatott, a hasam is készült megadni magát. Mi ez, ha nem tavaszi betegség? 

Kezembe fogtam a régóta nem használt laptopomat, és kerestem valamilyen filmet. A vígjátékokhoz semmi kedvem nem volt, akár csak a romantikához sem. Maradt az akció és a sci-fi. Ennek a kettőnek a keveréke az Útvesztő. Imádom a filmet, több mint négyszer láttam, de sose untam meg. Elindítottam, és néhol kívülről fújva a szöveget beszéltem magamban. Érdekes látványt nyújthattam néha, mikor még mindig nem egyetértve a tervvel hordtam el mindennek az illetőt. Legtöbbször Gallyt. De hát pont ez érdekelt a legkevésbé. Inkább az, hogy lentről meghallottam a hatalmas nevetéseket. Rögtön a hajamhoz kaptam, és az ajtó irányába. Nash szobája mellettem van, nem kéne így engem meglátni. Olyan sebességgel csaptam be az ajtót, hogy szinte gurultam a földön. Kissé megszédültem, de hamar visszanyertem egyensúlyomat. Kifésültem a hajamba keletkező gubancokat. A pizsamám egy póló és egy mackónadrág volt, amivel szerintem semmi baj nem volt. Vissza feküdtem az ágyamra, és folytattam a filmemet. De nem sokáig jutottam, mivel... hát fogalmazzunk úgy, hogy Nash vezetésével beesett hozzám az összes hímnemű.