Szomszédfiú |✔

Nineteen

- Az első emlékeim óta Lizéknél élek. Ők neveltek engem fel, nekem ők a családom. Skylynn a húgom, Nash és Hayes az öcsém, Will a bátyám. Lizt azért nem hívom anyának, mert nem várja el. Persze volt már olyan, hogy leanyáztam. Liz nevelt olyannak, amilyen most vagyok. Amikor elmesélte Willékkel együtt, hogy én hozzájuk lettem adoptálva, az volt az első kérdésem; miért? Mi történt a szüleimmel? Miért nincsenek itt? Senki nem tudott számomra megmagyarázandó választ adni. mert senki nem tudta. - szorongattam a meleg tea által felmelegített bögrét. Cameron némán hallgatta a mesémet, amit csak neki mertem elmondani. Senki más nem tud róla. Nem is akarom, hogy tudjanak róla. 

Elvéve a családi fotókról a szememet Cameronra néztem. 

- Sosem bíztam meg senkiben ennyire, mint most benned. Mi a titkod? - szerettem volna kicsit felvidítani magamat pár beszólással. Nem csak engem, de őt is megmosolyogtatta ez. 

- Eszméletlenül jól nézek ki. - dobta hátra magát a kanapén vigyorogva. A szokásos szemforgatásom most sem maradhatott el, de még rá is csaptam vállára. 

- Az egód a helyén van. 

- Jó hogy nem vándorolt el! Mi lenne velem akkor? - tátotta el száját, én pedig felnevettem. 

- Végre nevetsz. - mosolygott rám szédítően. 

- Te pedig megmentesz. - feleltem vissza. A mosoly mindkettőnk arcáról lehervadt és csak néztük egymást. Aztán nem tudom, hogy ő vagy én, de az is lehet, hogy egyszerre. Két kezemmel körbefogtam arcát és magam felé húztam. Elterültünk a kanapén, miközben téptük egymás ajkait. Védően két karját fejem mellett támasztotta meg, én pedig dereka köré csavartam lábamat. Felkapott térdhajlatomnál fogva. Szorosan tartott. Beletúrtam frissen vágott hajába, amivel közelebb vontam magamhoz. Derekamról fenekemre vándorolt keze, aminek köszönhetően rögtön eszembe jutott a bál. Belemosolyogtam csókunkba, ami oly szenvedélyes volt. Mikor letett óvatosan az ágyára, fölém kerekedett. Újra beletúrtam hajába, ő pedig derekamba markolt. Ajkamról nyakamra tért át. Lágy puszikat nyomott oda, aztán kissé bedurvult. Szívta, harapta. Halk sóhaj hagyta el számat, Ő megmosolyogta ezt. Egy puszival elköszönve nyakamtól visszatért számhoz. Kezei pólóm alá vándoroltak, az anyagot pedig egyre fentebb húzta. Úgy látszik, az álmom megvalósult.