A balerina rosszfiúja

5. Lina

Anyáékkal vacsiztunk a hatalmas ebédlőasztalunknál. Ritka pillanat volt; Apa kivételesen nem a munkahelyén túlórázott, igaz ez hamarabb tett feszültté, mint boldoggá.

- Kislányom - szólított meg, miközben elszeletelte a közepesen átsült steak-jét. - hogy megy a táncikálás?

- Jól, nagyon jól, edzünk az októberi fellépésre - tologattam a borsót a tálamon. 

- Milyen csodás - virult fel anya arca. Mindig próbálta menteni a menthetőt. - Ráadásul idén végre apád is meg tud nézni!

- Drágám, nem hiszem, hogy menni fog, októberben jönnek tárgyalni Thaiföldről, kész katasztrófa lesz tolmácsot találni...

- Nem arra gondoltam, hanem a szalagavatóra.

Nee!

- Valóban, évente egy szabadnapot csak megengedhetek magamnak..

- Anya, apa - kezdtem neki. - úgy látszik nem kell szabadságot kivennetek, mert nem fogok táncolni.

- Nem? - néztek rám döbbenten.

- A párommal összevesztünk.

- Kislányom, jobb lenne hogyha szereznél egy másik párt, ha már apád erre az eseményre szervezte az idei munkabeosztását!

- Csak most találta ki, hogy szabadnapot vesz! Nem fontos az egész..

- Lina, eddig mindig az volt a bajod, hogy nem nézem meg sose, hogy táncolsz - kezdte apa vészjóslóan. - Most pedig megnézném, erre te lusta vagy ahhoz, hogy új párt találj?! - ennek a mondatnak a hangerejétől már megfájdult a fülem.

- Lina, milyen idegessé tetted apádat! Holnap első dolgod legyen megkérni egy fiút! Szegény apád...

- Az lesz - tettem le a késem meg a villám. - Eleget ettem. Jó éjt.

____________________________________________________________

Másnap a Same Old Love-ot hallgatva ballagtam suliba. Akkor ma legnagyobb örömömre párt kell találnom. Mintha annyira szeretnék kezdeményezni, és mintha annyira akarnék fiúkkal foglalkozni Teó után. Sóhajtottam, és elraktam a fülesemet ahogy megláttam a suli épületét. A kapu előtt lévő szobor körül a fiúk cigiztek. Valamelyikükkel menjek táncolni, komolyan, apa? Amelyikükkel ha kezet fognál, rádköhögne a szénné vált tüdejével? Biztos jobban élveznéd, minthogy a drágalátos munkahelyeden oszd az észt. 

Huu, nyugalom, hunyd le a szemed, nagy levegő. Úgy nézhetek ki most, mint egy idióta. Mindegy, nincs semmi baj, ez csak egy laza nap lesz. Amikor újra kinyitottam a szemem láttam, hogy az új fiú, Axel tart felém. Jajj, fogadjunk, hogy azért, mert valami hülyeség van velem, beleragadt a hajamba egy rágó vagy valami.

- Szia Lina - köszönt.

- Hali.

- Figyelj, még tudom hogy nem nagyon, sőt egyáltalán nem beszéltünk - biccentett. Ohh, ez egy milyen édes mozdulat volt! Nem, nem volt az. Vagy mégis?

- Igen, de?

- De, hát ez most szarul fog hangzani, de hát táncolnál velem a szalagavatón?

- Mi? Komolyan? -Nem kell leégetnem magam azzal, hogy mindenkit megkérdezek, hogy lenne-e a párom? Te jó ég!

- Hát, azt hallottam, hogy nincs párod, és nekem meg anya örülne, hogyha látna valami normálisat csinálni, mondjuk táncolni a szalagavatón, de ez így elég fura, mert igazából kábé te vagy akivel a legtöbbet beszélgettem a lányok közül az osztályban.. - hadart. Kár, hogy csak kábé, ribanc Regi miatt.

-  Figyelj, szerintem rendben van - mosolyogtam rá.  Azta, nem vagyok alacsony, de azért rá fel kell nézni. - Nekem is muszáj táncolnom, szóval kisegíthetjük egymást.

- Szuper - mosolygott vissza. - Hát akkor - száját harapva ránézett a kapura,aztán a fiúkra. Azon gondolkozik, hogy felkísérjen-e? Biztos nem, csak én vagyok a túlzottan romantikus. - Látjuk egymást matekon! 

- Jaja, akkor matekon!

Axel intett, és visszament a fiúkhoz, akik közül hárman egyből éljenezni kezdtek és pacsira nyújtották a kezüket, én pedig a mosolyomat elnyomva besiettem a suliba.